Kommunista rendszer vs piacgazdaság (az első 30 év)

Pártunk jobboldali párt, de igyekszünk pártatlanul szemlélni az 1948-tól 1978-ig tartó időszakot és az 1990-től 2020-ig tartó időszakot

Kommunista rendszer első 30 éve

A kommunista időszak szovjet megszállással és a demokrácia lerombolásával kezdődött. A kommunista időszak azzal folytatódott, hogy bár röviddel előtte szétosztották a parasztok között a nemesi réteg földjeit, de Sztálin parancsára állami tulajdonba vették a kiosztott földeket, ezzel a parasztság körében mérhetetlen dühöt szült a rendszer. Másfelől megindult a nehézipar felfuttatása. A lázongó paraszti tömegek egy része a nehéziparban kényszerült munkát keresni, mert az államosítás tönkretette a vidéket és az 1960-as évekig tartó nélkülözést okozott. A városokban pedig a szabad gondolkodók üldözése vette kezdetét. 140 ezer magyart hurcoltak el a Szovjetunióba Sztálin parancsára, akik jelentős része meghalt az ottani embertelen körülmények között (a gulágon). Mellette viszont itthon a nemesi-paraszti viszonyokat felszámolták, felléptek az egyházak zsarnoki uralma ellen, megindult egy közepes léptékű lakásépítési program a szegényeknek és a nőket is hatalmas létszámban segítették munkahelyekhez, amivel megerősödött a nemek közötti egyenlőség.

Sztálin 1953-ban meghalt, de a rendszer nem akart megváltozni. 1956-ban megindult a forradalom. Bár nem tartott sokáig, de a forradalom miatti megtorlások rendkívül keserű élményt hagytak a társadalomban.

A megtorlások időszaka az 1960-as évek elejére lezárult. Ezzel egy időben az 1960-as évek elején megindult egy új típusú modernizációs hullám. Kádárék mézesmadzagot húztak el a földművelők orra előtt: ha belépnek a tsz-ekbe, akkor nyugdíjat és ingyenes egészségügyi ellátást (társadalombiztosítást) kapnak. Emiatt 200,000-ről 1,200,000-re nőtt a tagok száma (tehát a hatszorosára). A magyar társadalom kihozta a rendszerből a maximumot: tömegek szereztek ingyenes egészségügyi ellátást és nyugdíjat, de úgy, hogy közben a család csak 1-1 idősebb vagy nő tagját léptették be a termelőszövetkezetekbe.

1963-ban fejeződött be a falvak villamosítása. Az állami autóbuszos tömegközlekedés falvakban kiépítése is sokat javított az életkörülményeken, mert így már nem csak gyalog és biciklivel lehetett a városokba eljutni. A romák helyzete, hazai történetük folyamán először javult általános jelleggel, végre mind munkához jutottak, még a rendszer lakásépítéseiből is kijutott nekik egy kis szelet. A lakásépítések hatalmas lendületet vettek, közel 2 millió főt költöztetett az állam panelházi lakásokba. Addig sok magyar putrikban élt, döngölt földes dohos kunyhókban, pajtákban, ólakban, barlangokban. Erre cserélődtek fel a panellakások. Az 1970-es évekre az emberek évente egyszer-kétszer jártak külföldre nyaralni (és nem csak a rendszer kegyeltjei, hanem az egyszerű szerelők, cipészek, óvónők stb). Az 1970-es évekre a városokban és vidéken is létrejött egyfajta jóléti állam. Mivel lényegében 1960-ban kezdett lassan meglendülni a fejlődés, már az 1970-es évek elejére Kádár népszerű diktátor volt. A szólásszabadság megerősödött, már csak három tabu maradt: a szovjet megszállás vitatása, Kádár személyének támadása és 1956 emlegetése. De ezen kívül lehetett vitatni az összes változást, reformokat, a társadalmi helyzetet, kormányzati intézkedéseket. A hétköznapokat a gyorsan növekvő jólét miatt is egyre nagyobb szabadságérzet hatotta át.

De az állam a veszteséges vállalatokat nem zárta be, hanem a nyereségesektől vette el a pénzt és adta oda a veszteséges vállalatoknak. Ez versenyképtelenné tette az üzleti életet és emiatt egyre több hitelt kellett felvennie az államnak is. Ez alapozta meg a rendszer későbbi bukását. <-Ez volt az első 30 év.

Piacgazdaság 1990 után (az első 30 év)

Az 1990-es rendszerváltás a szovjet kivonulással és a demokrácia gyenge minőségű kiépítésével kezdődött. A szocialista foglalkoztatás/vállalatirányítás bukását örökölte meg a demokrácia első kormánya az MDF. Kettő millió embert kellett elbocsájtani, ennyi fölösleges/veszteséges állás halmozódott fel a kommunizmus 4 évtized alatt. Sokan reménykedtek egy Marshall-segélyben, amit az USA adott Nyugat-Európának 1945 után, de 1990-ben az USA nem adta meg. Az országban senkinek nem volt tőkéje komolyabb vállalatok létrehozásához. Továbbá a valósággal kapcsolatos pénzügy ismeretek is hiányoztak, mind a hazai bankszektorból, mind a lakosságból általánosságban, az állami irányításban se értettek a pénzhez, egyedül a szocialista rendszer torz pénzkezelését ismerték. Senki nem tudta megmondani melyik vállalat lesz sikeres, melyik nem.

Megkezdődött a vagyonfelhalmozás, ami a piacgazdaságra jellemző, a rendszerváltásnak kb. 800,000 nyertese volt, tehát a lakosság 8%-a. Az állam 1990 után már csak elszórtan épített néhány lakóházat a szegényeknek, de 2010 után már azt sem. 1990-től 2006-ig tartott a privatizáció, tehát az állami tulajdon óriási léptékű eladása. Mindent elborító pazarlás és lopás jellemezte ezt a folyamatot. A privatizációnak mindössze egyetlen valamire való eleme volt, hogy az emberek az addig államtól bérelt lakásaikat olcsón megvehették és ezzel magántulajdonná tették pl.: a panellakásokat. Próbálta az állam kompenzálni a szocialista rendszer veszteseit, főleg az elvett földek miatt kárpótlási jegyeket osztottak ki a 60-70-80 éves emberek között, a kárpótlási jegy egy speciális értékpapír volt, aminek az értéke 0 Ft volt amikor kiadták, és csak utólag kezdett többet érni, de ezt, a pénzhez nem értő lakosság nem értette, emiatt ez a lépés totális káoszba és csalásba fulladt.

1996-ban a Bokros csomag egy óriási megszorítás volt, ami Margaret Thatcher angliai mintájára rendbe tette a pénzügyi életet, a külföldi befektetések végre meglódultak, jelentősen kezdett növekedni a munkahelyek száma. 2006-ra sikerült elérni azt az életszínvonalat, amin a magyar társadalom az 1980-as évek végén élt. 2008-ban jött a világgazdasági válság, 300,000 munkahely megszűnt, a nagy összegű banki hitelek korszaka véget ért. Komoly lecke volt ez a társadalomnak. 2010-re kiépült az autópálya-hálózat lényegi része. A Gyurcsány-kormány elindította a panelprogramot, ami a panellakások százezreit újította fel, továbbá elindította a 2008-as válság hatására a közmunkaprogramot, ami a mai napig az éhhalál mezsgyéjén tartja a benne dolgozókat.

A társadalom a demokráciához kötötte a 2 millió munkahely megszüntetését. A rendszerváltók döbbenetes korrupciója még tovább rombolta a demokráciát és annak a megítélését is. Amikor 2010 után az új kormány elkezdte tudatosan elpusztítani a demokráciát és új, a Kádár-rendszernél is zsarnokibb rendszert kiépíteni, már senki nem maradt, aki az útjukba állt volna. Az egyébként is vagyonosoknak kedvező adórendszert még inkább a vagyonosok javára módosították. 2014 után fellendült a világgazdaság, emiatt a kormány tartóssá tudta tenni zsarnoki rendszerét. De jött 2020, és a világgazdaság teljes leállása.

A romák lettek a rendszerváltás legnagyobb vesztesei, mert a megszűnt nehéziparban ők dolgoztak a legnagyobb arányban. 1990 után betanított munkásokra nem lett semmi szükség, tömegesen marginalizálódtak a romák és csúsztak olyan mélyre, ami még Afrika szegényei között is ritka. Az állami vezetőségben 1990-ben újraindul a Horthy-imádat, ez fasiszta környezetet teremtett a romáknak, úgyhogy még politikailag felerősített rasszizmussal is szembe találták magukat. Az arrogáns városi vezetőréteg a vidéknek csak úgy adott pénzt, hogy a vidékiek minél többen kerüljenek újra jobbágyi státuszba, ez a rendszerváltás óta így megy.

Amíg az üzleti élet sokat fejlődött 1990 után, a politikai élet rendkívül súlyos visszafejlődést élt meg. Továbbá kikopott az állami irányításból az a filozófia, hogy a szegényeket segíteni kell, ezzel helyzetbe hozni őket. Magyarországon közel 5 millió szegény élt 2020-ban. Az 1970-es ’80-as évek jóléti állama megszűnt, a helyébe a társadalmunk kettészakadása lépett.

A Kádár rendszer tapasztalata, hogy ha a vezetőség csak félig-meddig odafigyel a szegényekre, akkor is 10 év alatt ki lehet építeni egy jóléti államot.

A mi pártunk a jobboldali, szabad vállalkozást elősegítő ideológiát hozza be a szegények segítésébe. A segély haszontalan, a vállalkozás indítási támogatás a vidéki közösségeknek cselekvésre sarkallja őket, helyzetbe hozza.