Demokrácia és diktatúra összehasonlítása

Szavak értelme

Demokrácia: ókori jelentése: népuralom, közvetlen részvétel a kormányzásban. Újkori jelentése: kormányzati rendszer, mely a társadalom felhatalmazásán nyugszik (ez a népképviseleti demokrácia).

Diktatúra: önkényuralom, társadalom beleegyezése/felhatalmazása nélküli uralom.

 

Demokráciák és diktatúrák

Belső és külső háború/konfliktusok

• A demokráciák jóval békésebbek a diktatúráknál, mert a demokráciákban a társadalom nem tűri meg, hogy ágyútölteléknek használják a vezetői. Ennek látványos mutatója:
• A világtörténelemben még nem történt olyan, hogy demokrácia demokráciára támadt volna.
• Sőt, diktatúrák is csak ritkán támadnak demokráciákra (már csak azért is, mert egy demokráciában hiába ölik meg a vezetőségét, annak újabb lép a helyébe). Sőt, egy demokrácia teljes legyőzéséhez a lakosság jelentős részét is el kell pusztítania a támadónak, de a szabadságvágy, akkor is ott él az emberekben, tehát hiába minden. Úgyhogy a diktatúrák is csak kivételesen ritka helyzetekben támadnak demokráciára, mert a látszat ellenére, a demokráciában ezerszer nagyobb erő lakozik. Első ránézésre tűnhet úgy, hogy a demokrácia gyengébb. Miért ez a látszat? Mert a demokráciák ritkán, vagy egyáltalán nem mutatnak erőt, de ez nem a gyengeséget, hanem a demokráciában rejlő belső erőt mutatja. Mivel a seregének legyőzése után nem nyertek, rendszerint csak akkor kezd kibontakozni az igazi ellenállás. Ráadásul, ha ez egy Gandhi-féle ellenállás, akkor semmire nem mennek a hadseregükkel és pár éven belül, indulhatnak haza.
• A háború a legszörnyűbb dolog, ami az ember lelkével történhet, ezért is fontos a demokrácia nyújtotta béke. Bár nagy ritkán demokratikus ország is keveredhet háborúba, de legalább önmagukon belül meg tudják őrizni a békét (pl.: extrémen ritka a polgárháború a demokráciában). Egy diktatúra az állandó hadakozásról szól kifelé és befelé is. Egy hely, ahol az ember nem élhet békében, főleg ha valakiben van emberség.
• A diktatúrák viszont nagyon hamar agresszívvá tudnak válni és háborúkba belekeveredni. 1.) Az bőven elegendő, hogy ha a diktátor egója sérül, az már háborús ok. 2.) A diktátorok folyton igazolni akarják, hogy szükség van rájuk. Emiatt, amint pénzügyi válság van, amit nem tudnak megoldani, rögtön háborún gondolkodnak. A háború szerintük remek igazolás a létjogosultságukra. Ha nem világgazdasági problémák vannak, csak a saját országukban van baj, az is elég egy háborúhoz. 3.) A kisebb országok diktátorai gyakran szövetkeznek nagyobb diktatúrával, ami könnyen háborúba rángatja őket. 4.) Ha a diktatúrának katonai vezetősége van, akkor ott az is előfordul, hogy minden érdemi indok nélkül, csak a katonai dicsőségért megtámadnak más országokat.

Az emberi tartás szempontjából – Diktatúra és demokrácia pszichológiája

• A diktatúra már a létezésével is sérti az emberi méltóságot, azzal hogy nem engedi dönteni az egész társadalmat, ezzel elveszi az önrendelkezés jogát, ami az emberi méltóság alapja. – A demokrácia alapja az emberek iránti tisztelet: arról szól, hogy a társadalom minden tagja egyenlő, tehát egyenlő szavazattal rendelkezik, van beleszólása, nincs kizárva a döntésekből. Tehát a diktatúra kizárja az embereket a döntésekből, a demokrácia bevonja őket a döntésekbe.
• A diktatúra az elnyomással azt hangsúlyozza, hogy nem kellesz senkinek, nem érsz semmit, nincs hatalmad és lehetőséged, hogy cselekedj, csak a vezetőségnek van. – A demokráciának nagy előnye, hogy hivatalosan is hatalmat ad mindenkinek. A hatalom szétosztásával azt üzeni a demokrácia, hogy kellesz valakinek, érsz valamit, van erőd és lehetőséged, hogy cselekedj.
• Kormányzati szempontból: ha valakinek (vezetőként) elegendő önbizalma van, nem akar magának minden hivatali hatalmat, mert a valódi hatalom a tudásból és az emberséges viselkedésből ered.
• A diktátorok önbizalomhiánya: az, hogy a diktátorok nem engednek senkit beleszólni a döntéseikbe, önbizalomhiányra utal, féltek attól, hogy jön valaki, aki okosabb náluk és akkor vége a hatalmuknak. Ezért volt az, hogy Hitler, Sztálin, Rákosi és a huszadik század más diktátorai rettegtek a felsőoktatásban tanulóktól és tanítóktól, féltek a tudósoktól, így mindnyájukat kivégeztették, börtönbe vagy munkatáborba záratták, kirúgták vagy megfigyeltették. (Egyetemeket zárattak be, csökkentették az egyetemre járók számát, magas tandíjjal vagy más szűrővel megszűrték az egyetemre járókat. A ’90-es évek előtti Magyarországon nőtt a felsőoktatásban résztvevők száma, de ez ránőtt a diktatúra fejére, mert az elnyomottak tanultabbak lettek, mint az elnyomók.) 2010 után, ahogy nőtt Magyarországon az elnyomás úgy lépett fel a kormány újra és újra a felsőoktatás és a Magyar Tudományos Akadémia ellen.
• Egy idézettel megfogalmazva: „… minden zsarnok maga teremtette meg a legveszélyesebb ellenfelét! Van fogalmad róla, mennyire rettegnek a zsarnokok az elnyomottaktól? Mind tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb lesz egy az áldozataik között, aki feláll és visszavág.” – „Mindig résen volt, mindig figyelte, ki lehet az, aki majd szembeszáll vele.” – J. K. Rowling – Ezzel szemben egy demokráciában a vezető ritkán jut el addig, hogy tengernyi ellensége legyen. Miért? Mert 4-8 év után távozik. Nagyon ritka, ha egy politikus egy demokráciában 12 évig ül a hatalomban. (Margaret Thatcher pár nap híján 12 évet töltött a hatalomban, Anglia egyik legsikeresebb politikusa volt – nem az eltöltött idő mennyiségétől volt sikeres. Például többi 20. századi angol miniszterelnök átlag 4-5 évet töltött a hatalomban. Franciaországban a miniszterelnökök a huszadik században átlagban 1-2 évet töltöttek a hatalomban.)

 

Stabilitás szempontjából

• Egy jól működő demokrácia széles jogköröket biztosít a társadalomnak, ez emberségessé teszi a rendszert, másrészt stabilitást ad. Egy diktatúrában, ha valakinek nem tetszik valami, abból szinte biztos, hogy erőszak lesz (pl.: Szomália 1989-től máig, Mali 2012-től máig, Közép-afrikai Köztársaság 2012-től máig, Etiópia 2018-tól máig). Egy demokráciában lehet tüntetni, sztrájkolni, pereskedni (az állammal is), leváltani a vezetőket, vagy például a szegényebbeknek külföldön munkát vállalni. Amíg egy diktatúrát ritkán lehet perelni, még ritkább, hogy valakinek igazat adnak. Egy diktatúrában ritkán engedik meg a sztrájkokat, tüntetéseket és a hatalmon lévők úgymond leválthatatlanok. Sok diktatúra nem engedi külföldön munkát vállalni a társadalom szegényebb, feltörekvő tagjait, ami szintén jelentős társadalmi feszültséget halmoz fel. A huszadik század diktatúrái nem csak az emberiség egyre nagyobb műveltsége miatt buktak el olyan gyorsan, hanem mert rendszerint kiélezték a helyzetet: nem engedtek semmilyen sztrájkot, tüntetést, állammal szembeni pereskedést, azt hogy leváltsák őket vagy hogy bárki is külföldre menjen. Ezzel viszont elérték, hogy valaki vagy elfogadja mindezt vagy tesz ellene, de ha tesz, akkor az életét kockáztatja, tehát meg kell halnia. Előfordul, hogy ha meg kell halni, akkor a diktatúra annyi emberét öli meg, amennyit csak tudja (pl.: Magyarország 1956). Gyakorlati szempontból azért fontos széles jogkört adni a társadalomnak, mert a társadalmi feszültség levezetődik (jó esetben a problémák megoldásával), így a rendszer stabil marad.
• A demokrácia a szabadsággal, az emberi jogokkal, a szétválasztott hatalmi ágakkal (tehát a törvények betartásával) elkerüli a nemzeti és vallási kisebbségek lázadásait is. Amíg például a jelenlegi kínai és az orosz diktatúra is recseg–ropog az állandó vallási és nemzetiségi lázadásoktól. Az arányos közteherviselés hiányában ehhez még hozzá jönnek Kínában az éhséglázadások. A kínai diktatúra széthullóban van, amíg például a Dánia demokráciája nem elnyomja, hanem támogatja a vallási és nemzetiségi kisebbségeket. Emiatt sziklaszilárd alapokon nyugszik: a szeretet alapjain, mert egy kiváló demokrácia a szeretet megtestesülése. Hogy mindez így alakuljon, ehhez is egy folyamat kellett, például Magyarországon: a (vallási és nemzetiségi) kisebbségekkel is brutális volt a Rákosi-diktatúra, ennek a fejlődésnek a következő állapota, hogy a rendszer semleges a kisebbségekkel szemben – Kádár-féle diktatúra. A harmadik lépés: jogokkal és jelentéktelen összegekkel támogatta őket az állam – rendszerváltás utáni Magyarország. Negyedik lépés, a jövő: az állam elősegíti, hogy jogaikat maximálisan tudják érvényesíteni (részletek a pártunk kisebbségi videóiban), átlátható pénzkezeléssel támogatja őket az állam, úgyszólván a többségi társadalom befogadja a vallási és nemzetiségi kisebbségek értékeit, főleg annak pozitív oldalát és ezzel is több lesz, „gazdagabbá válik” a többségi társadalom. – Amelyik rendszer elkerüli a (vallási, nemzetiségi) kisebbségek lázadásait, annak pénzügyi szempontból ez két dolgot jelent: nem kell őket elnyomó hadsereget fenntartani, ez komoly spórolás, másrészt lehet velük kereskedni, ami jó a többségi társadalomnak és adóbevételt generál az államnak.

 

Sikerre hangolva

• A világtörténelem nagy tanulsága, hogy egy államszervezet megfelelő felépítéséhez szükség van önbizalomra. A diktátorok folyton attól rettegnek, hogy majd jön valaki, akinek nem tetszik valami és megdönti a hatalmukat. Minél tovább vannak hatalmon, annál inkább eluralkodik rajtuk ez a félelem. A félelmeik irányítják őket, mint minden vesztest és el is buknak. Egy demokrácia is csak akkor működhet jól, ha nem rettegünk egymástól, ha nem félünk átadni a bíróknak a legfelsőbb bíró kinevezési jogát, főleg mivel ők értenek ehhez. Amennyiben hatalmat adunk egymásnak, lehetőséget teremtünk. Bár lesz, aki nem igazán tud élni a lehetőségeivel, de sokan igen és így születik a siker. Ha lehetőség nincs, siker sincs. Ahhoz, hogy lehetőség legyen, szükség van hatalomra, amit egy jól működő demokrácia megad a tagjainak. Minél többen válnak sikeressé, az az egész társadalmat annál sikeresebbé teszi.
• A diktatúrákban zsarnoki önkény uralkodik, egy minőségi demokrácia tiszta játékszabályokat teremt. Ha tiszták a játékszabályok jól működik az állam és az üzleti élet.
• A jóléti állam kialakulása szempontjából: a demokrácia jogbiztonságot és szabadságot teremt, ami vonzó a vállalkozásoknak, az ország minden lakosának lehetőséget ad. A jóléti államok egyedül a legstabilabb demokráciákban tudtak kialakulni: Svédország, Kanada, Dánia, Izland, Norvégia, Finnország, Új Zéland. Jóléti állam diktatúrában soha nem alakult ki. Voltak olyan diktatúrák, ahol átmenetileg jó volt az élet, de ezek az évek hamar elmúltak, vagy gazdasági válság miatt, vagy mert a diktatúra vezetése háborúba vitte az országot, vagy mert elszórta a vezetőség a pénzt szociális juttatásokra és attól nem fejlődött megfelelően az ország.
• Egy diktátor folyamatosan arra kényszerül, hogy stabilizálja a hatalmát, mert nincs társadalmi felhatalmazása. A demokrácia alapból a társadalmi felhatalmazásra épül. Egy diktátor (társadalmi felhatalmazás nélkül) folyamatosan presztízst hajszol és ha nem szereti őt a társadalma, akkor külföldön akar presztízst építeni, így csatlósokhoz jutni. A diktátor emiatt kényszerűen, folyamatosan szórja a pénzt: hazai presztízsberuházásokra, külföldiek előtti nemzetközi presztízsberuházásokra pl.: Kína rendezte a világ addigi (messze) legdrágább olimpiáját (mára üresen kong az egész), Putyin 51 milliárd dollárt szórt el Oroszországban a téli olimpiára stb. A diktátorok pénzszórása tipikusan a hadsereggel folytatódik, az a másik terület ami befelé megfélemlít (vagy legalábbis próbál megfélemlíteni), kifelé fenyegető (presztízst ad). Egy demokráciában a demokratikusan megválasztott vezetőnek nem kell igazolnia a saját létjogosultságát a társadalom előtt, mert ha a választás tiszta, akkor ez 4 évig nem megkérdőjelezhető. A demokratikus vezetőknek nemzetközi szinten se kell presztízsért kuncsorogni, mert a demokratikus választás miatt mindenki elismeri őket politikai vezetőként. Így a demokrácia sok pénzt tud megspórolni.

 

Vezetők jellemtorzulása szempontjából

• A diktátorok minél tovább vannak hatalmon, annál tovább és összességében annál többen ajnározzák őket. Ez demokráciában is igaz, de ott legalább 4-8-12 évente cserélődik a vezetőréteg, amíg egy diktátor akár 20-30-40 évig is uralkodhat. Plusz, egy diktátornak rendszerint nagyobb hatalma van, mint egy demokratikus vezetőnek, aminek következtében még többen hízelegnek neki. Ezért nincs olyan diktátor, aki ne menne át jelentős jellemtorzuláson (már ha addig normális volt). Ebben is nagy segítség egy demokrácia, ahol szét vannak választva a hatalmi ágak. Ilyen helyzetben alapvetően 4 év és mindössze a törvényhozás áll a politikusok rendelkezésére, amit kontroll alatt tart a többi hatalmi ág. Ennek következtében jóval kevesebben és jóval kevesebbet ajnározzák őket, ezzel arányosan a jellemtorzulás is csökken.
• További lényeges különbség a demokratikus és a diktatórikus rendszerek között, hogy a diktatúrában az állandó hatalom miatt ellustulnak a vezetők. Ezzel szemben a demokrácia formában tartja őket, a rendszeres teljesítménykényszer miatt. Ennek egy durvább megvalósulása volt, amikor a második világháborúban Németország megtámadta a Szovjetuniót, ennek hallatán Sztálin úgy berúgott, hogy három napon át csak részegen fetrengett az egyik nyaralójában. A példa folytatásaként: a demokráciák politikusai Hitler támadására ennél jóval értelmesebben és sokkal gyorsabban reagáltak. Amúgy Sztálin a későbbiekben sem szerepelt túl jól, padlóra kerülése után, annyira kegyetlenül viselkedett a beosztottaival, hogy akkor már azzal volt baj. A kezdeti padlóra kerülése több százezer orosz életébe került, a későbbi kegyetlenségei miatt viszont több millió orosz halt meg. Egyik végletből a másikba esett és nem volt, aki megállítsa, mert ilyen a diktatúra. A demokráciában egy ilyen gyenge teljesítménynek már a kezdetén leváltják a vezetőt.
• „A hatalom birtoklásának az a hatása, hogy az emberek süketté és vakká válnak. Nem látják többé azt, ami az orruk előtt van, és nem hallják, ami a fülükbe harsog.” Mohandas Gandhi – A minél több, minél diktatórikusabb az egy kézben összpontosuló hatalom, ez annál súlyosabb probléma.

 

Amikor a diktátor belejön a hatalma gyakorlásába

Két fő típusa van a diktátoroknak: a katonai diktátor és a polgárias diktátor. A katonai diktátorok két alcsoportra oszlanak: 1. azok, akik rákényszerülnek arra, hogy saját kezűleg is erőszakoskodjanak (pl.: Saddam Hussein, de rendszerint ők a legkisebb halak, az ő neveik rendszerint feledésbe merülnek). Ők azért kényszerülnek rá, hogy saját kezűleg is öljenek, mert nincs elég nagy apparátusuk, vagy már alapból olyan csoportban találják magukat, ahol ezt elvárják tőlük. 2. Vannak azok, akik nem kényszerülnek rá, de mégis erőszakoskodnak pl.: Nagy Sándor. Van egy átmeneti típus: aki látszólag úgy él, mint egy katona, de nem az és személyesen nem is erőszakoskodik (eddigi ismeretek alapján pl.: Idi Amin – Uganda volt diktátora). A modern korban már nagyon sok polgárias diktatúrával találkozhattunk. Ezekre jellemző, hogy a vezetőik személyesen nem erőszakoskodnak és nem is nagyon próbálkoznak vele, hogy önmagukat katonaként állítsák be pl.: Sztálin, Hitler, Rákosi. Ők hivatalokból, íróasztalok mögül dirigálnak, van köztük, aki milliókat ölet meg, de saját kezűleg egy embert sem ölt meg, ez a polgárias diktátor.

Minden típus közül a legszörnyűbb, legnyomasztóbbak a polgári diktatúrák voltak, ahol a teljes társadalom kontrollálására törekedtek és ettől az erőszak parttalanná vált. Hitler igyekezett megöletni a demokrácia híveit (akkoriban főleg a szakszervezeti tagok és a szociáldemokraták voltak ilyenek), ölette a szocialistákat és a kommunistákat (tehát a többi szélsőségest, akik nem osztották a nézeteit), a zsidó vallásúakat (zsidónak számították azt is, akinek csak egyik nagyszülője volt zsidó vallású), gyilkoltatta a fogyatékkal élőket, a lengyeleket, a romákat. Mivel a nácizmus egyben egy vallás is volt, ezért fölöslegesnek érezték a katolikusokat, a reformátusokat és minden egyéb nagy vallást, ezért ezen vallások híveit is támadták. Megölték a melegeket, igyekeztek megölni a mai Ukrajna területén élő összes embert, oroszokat is tömegével gyilkolták és Hitler mindehhez a német társadalmat használta ágyútölteléknek, akik közül kiirtandó célpontként vagy katonaként szintén milliók haltak meg (8,3 millió német). Továbbá, aki nem volt református, zsidó, katolikus, roma, lengyel, ukrán, orosz, nem érdekelte a demokrácia, nem volt kommunista, szocialista vagy meleg, de nem tetszett neki, amit Hitler csinál, szintén felkerült a kiirtandók listájára. Erre mondhatjuk azt, hogy parttalanná vált az erőszak.

Más korokban is voltak brutális hatalmi csoportok, de a modern technikával már egész térségeket tudtak elpusztítani. Amúgy a nácik elől menekülő, többek között magyar zsidó tudósok találták fel az USA-nak az atombombát. Minden csoport, ami nem az intelligens, emberséges viselkedésből építi a hatalmát, törvényszerűen elbukik.

Egy dolgot ne feledjenek el: például Hitler nem azzal kezdte, hogy koncentrációs táborokat épített és milliókat öletett meg. Első lépéseként lebontotta az akkori Németország gyengélkedő demokráciáját és csak ezután nyílt lehetőség erre az őrületre. Ezért is fontos minőségivé tenni a demokráciát a megfelelően szétválasztott hatalmi ágakkal, az üzleti élet demokratizálásával, államon belüli nyilvánosság maximalizálásával stb.

Hitler egy évtizedig volt hatalmon, Sztálin viszont ennél hosszabb ideig és ő még a saját környezetét is lemészároltatta újra, meg újra. Azért, hogy aki egyszer belekóstolt a hatalomba, nehogy leváltsa őt. Ennek ellenére száz meg száz gyilkossági kísérlettel próbálkoztak ellene, de szerencséje volt, életben maradt. (Sztálin a vagyonosokat és a középréteget is mészároltatta – aki a Szovjetunióban közepesen tehetős volt, a mostani Magyarországon koldusnak számítana). Továbbá a kisebbségek ellen is brutális erőszakkal lépett fel, deportálta a csecseneket, az ingusokat, a tatárokat, a kalmükokat, karacseveket és a lett, észt, litván társadalmakat is igyekezett eltüntetni. A deportálással olyan helyre kényszerítette őket, ahol garantáltan nem tudnak életben maradni, csak ezzel a lépésével több millió ember halálát okozta. Tömegével ölette a lengyeleket is, Romániában a demokrácia feltételezett hívei közül 200 ezret öletett meg stb.

Azért van az, hogy a Nagy Sándor-féle katonai diktátorok nem csináltak olyan nagy pusztítás, mint a polgárias diktátorok, mert katonák vették körül és az igazi katonák nem ölnek civileket. A polgárias diktátorokat viszont az általuk felemelt söpredék vette körül, akik imádtak katonásdit játszani, de sosem voltak katonák, így nem alakult ki bennük a katonai becsület, például: civileket nem bántunk.

Az Oszmán Birodalmat I. Szulejmán virágoztatta fel: megszerezte Észak-Afrika egy részét, Irakot, Magyarország egy részét, Rodosz szigetét, ezzel a birodalom hatalmasra nőtt. De halálától kezdve a birodalom hanyatlani kezdett, mert a vezetéssel járó óriási hatalom minden erőszakos, idegbeteg, szadista, hataloméhes embert vonzott. Az utódai kegyetlenek voltak, alkoholisták lettek, egész nap a háremben voltak és nem foglalkoztak az országgal. Volt olyan oszmán szultán (legfelsőbb vezető), aki egész uralkodási idejét a háremben töltötte. Egy ilyen rettenetes teljesítmény egy demokráciában nem lehetséges huzamos ideig (max 4 év).

 

A dicstelen vég

Egy érdekes egyezés Hitler és Sztálin között: Hitler osztrák volt, mégis a legnagyobb németként mutatta be magát. Sztálin grúz volt, mégis a legnagyobb oroszként ábrázolta magát. Hitler és Sztálin között milliónyi hasonlóság volt, lévén, hogy mindketten szélsőséges politikusok voltak, de van egy hasonlóság, ami végső soron mindent elárul tevékenységük színvonaláról: a dicstelen vég. Hitler birodalma, még Hitler élete folyamán összeomlott, Hitlerrel együtt. Hitler gyáván, a szovjet hadsereg és az egész világ előtti (bírósági) megszégyenítése elől, öngyilkosságba menekült. Sztálin halála kevésbé tisztázott, de a legvalószínűbb verzió, hogy Sztálin amikor a végső heteiben már nagyon rosszul volt, (Berija volt, a szovjet titkosszolgálat brutális vezetője, akinek szintén emberek millióinak halála száradt a lelkén) Berija talált rá a haldokló Sztálinra, de nem hívott orvost. Sztálin utolsó napjaiban teljesen tehetetlen lett, látta képébe nevetni a lehetséges utódjait, akik már csak akkor hívták az orvost, amikor Sztálin már se beszélni, se mozogni nem tudott. Nem túl szép vég haldoklás közben egy tömeggyilkos (esetünkben Berija) vidám arcát nézegetni, de ha valaki emberiség elleni bűncselekményt követ el, mindenkit megölet, akit csak tud és hosszú élete végéig hatalmon marad, akkor már csak egy rakás őrült gyilkost nézegethet utolsó éveiben. – Sztálin és Hitler halála után is gyökeresen megváltoztak a dolgok és az emberiség szerencséjére nem olyan irányba, mint ahogy ezek az emberek elképzelték. (Még egy dolgot mindkettőjükről érdemes elmondani: egyikőjük se tudta elképzelni az emberiség jövőjét önmaga nélkül. Más szóval azért osztották olyan gyakran a halált, mint büntetést, mert ők maguk is a haláltól féltek a leginkább. Ez a bölcsesség hiányára utal. Egy bölcs ember elfogadja a halált az élet részeként. Ők erre nem voltak képesek.)

A másik egyezés a huszadik század két legismertebb diktátorának bukása esetében: a katonai vereség és megszégyenülés. Hitler birodalmának katonai veresége jól ismert történet. De Sztálin-féle Szovjetunió is a teljes felbomlással nézett szembe Sztálin halálára. A gulág rendszer folyamatosan lázadozott, a második világháború után már tömeges lázongásokra került sor, a Szovjetunió egyre nagyobb területét szabadították fel a lázadók, Sztálin halálakor még mindig milliók voltak a gulágon és ez súlyos lázadás-veszélyt jelentett. Amikor Sztálin meghalt, a szovjet vezetőség felszámolta a gulág-rendszer 99%-át. Utána nyilvánosan megtagadták Sztálint és olyan reformokat csináltak az életben maradt vezetők, amilyen a Sztálin-érában elképzelhetetlen volt. Németországban Hitlert is igyekeztek 1945 után örökre eltörölni a németek. Magyarországon Szálasi (2. világháború, nyilas vezető) uralkodását is próbálta az utókor nyomtalanul eltüntetni. Kádár rendszerét is igyekezték már 1987-től minél gyorsabban feledésbe meríteni, 1990 után ez a folyamat még tovább erősödött. Így járnak a diktátorok: – Spanyolországban Franco rendszere tűnt el nyomtalanul – Portugáliában Salazar 20. századi diktatúráját számolta fel az utókor. A diktátorokon eluralkodik idővel az őrület (sok már alapból őrült), emiatt mire vége a kormányzásoknak, az elnyomottak milliói alig győznek fellélegezni.

Mindezzel szemben a demokráciában, még ha nem is normális, aki hatalomra kerül, azt 4 év után el lehet távolítani. Viszont a demokráciában alapból ritka is, hogy orvosilag őrült alak kerüljön hatalomra.

Nézzünk egy speciális szemszöget, külön a női szemszöget. A huszadik században egyetlen női diktátor sem volt a Földön. A diktátorok klubja csak férfiakból állt és ez folytatódik a 21. században is, ma sincs a világon női diktátor. De az 1970-es évektől a demokráciákban hatalomra jutottak női legfelsőbb politikai vezetők is. Voltak köztük nagy hatású vezetők és jelentéktelenebb vezetők is, de egy őrült, vérengző tömeggyilkos sem akadt köztük. A nők vezetőségbe belépésével sokat nyert az emberiség.

A volt gyarmati országokban eleinte szinte csak diktatúrák jöttek létre. Erről egy elvontabb könyv készült: George Orwell Az állatfarm című regénye egy mesébe bújtatott politikai mű. Arról szól a mese, hogy az állatfarmban összefognak az állatok (nem szerencsés hasonlat) és elűzik az uraikat, a diktátoraikat és szabaddá válnak. De az állatok közül csak a disznók tudnak írni, akik a többiekkel egyetértésben megalkotják az állatfarm alapszabályait, amik biztosítják a békés együttélést. De az új vezetők tudásukat felhasználva, elkezdik átírni a szabályokat, egy idő után már figyelembe se veszik a szabályokat, egyre akaratosabbak, erőszakosabbak lesznek, míg végül újra visszajön a diktatúra. A disznók lepaktálnak az elűzött uraikkal (az emberekkel), a folyamat során egy őrült, hataloméhes csoporttá válnak. De, mint minden diktatúra, ez is elkezd széthullani, mert értelmetlen, a vezetőt dicsőítő műveket csináltatnak a többiekkel, az „alattvalóik” elmenekülnek és végül a disznók hatalma elbukik. 1990-től 2010-ig Magyarországon ez volt a helyzet:

A rendszerváltás előtt jogi és közgazdasági tudást csak kevesen kaptak, ők kerültek hatalomra a rendszerváltás után. A társadalom hiányos jogi ismereteit kihasználva olyan rendszert építettek ki, ahol bár vannak választások, de onnantól kezdve, hogy megválasztották őket, már minden hatalom kizárólag az övék. A rendszerváltáskor megszerzett hatalmat felhasználva meglopták a közösséget, például az olajszőkítésen és a privatizáción keresztül.

A megoldás: nem elegendő a személyi változás, szükséges a hatalmi ágak szétválasztása, az államtitkok létrehozásának erős korlátozása, tehát minden olyan „hatalmi elem” megszüntetése, ami törvényszerűen elvezetett idáig – lényegét tekintve a politikusok túlzott hatalma.

Az állatfarm nevű regény a 2010 utáni Magyarországra is alkalmazható: a Fidesz részt vett a rendszerváltásban, jogi és pénzügyi ismereteket szereztek és ezzel a tudással a hatalomban visszaéltek. Amikor 2010 után már nyílt diktatúrára törekedtek, lepaktáltak Magyarország régi zsarnokaival (az oroszokkal) és ma már a Fidesz / az Orbán-kormány és parlamentje még az önmaguk által írt szabályokat is semmibe veszik. Egy őrült, hataloméhes csoport lettek, az alattvalóik menekülnek (kormányzásuk alatt 200,000-ről 700,000-re nőtt a külföldre távozott magyarok száma). A vezető presztízsét emelő dolgokra szórják el az ország pénzét (stadionok, nemzetközi sportesemények megrendezése). Következik az utolsó állomás a játszmájukban: a bukásuk.

Kihasználták azt, hogy Magyarországon 2010-ben még nem voltak stabil, demokratikus hagyományok.

Kihasználják, hogy sok magyarnak még mindig nincs számottevő pénzügyi ismerete.

Kihasználják, hogy Magyarországon csak nagyon kevés embernek vannak átfogó jogi ismeretei.

Kihasználják a magyarok tömegénél 1990 előtt berögződött diktatúrát elfogadó gondolkodását.

Kihasználják, hogy az idősebb embereket rendszerint könnyebb megfélemlíteni (a koruk miatt).

Kihasználják, hogy a közpénzek csak az ő kezükben vannak. 

Kihasználják a vallásosokat (főleg a 2 nagy keresztény egyház híveit az egyházakon keresztül).

Kihasználják, hogy az Európai Unió és Oroszország is önként finanszírozza őket.

 

Igazgatási rendszer demokráciában diktatúrában

A diktatúrában a vezetőréteg elnyomja a lakosságot és a sikeres elnyomáshoz folyamatosan titkolózniuk kell. El kell titkolniuk, hogy épp mely csoportokat próbálják elnyomni, el kell titkolniuk, hogy az állam milyen eszközökkel dolgozik, el kell titkolniuk, hogy mennyi gyengesége van a rendszernek. El kell titkolni a költségvetés elszámolásait, mert abból ki lehet következtetni, hogy épp melyik csoportot favorizálja a kormány. A világ diktátorainak a helyzetét az elnyomottaik pontosan látnák, könnyedén elzavarhatnák őket, ezért egy diktatúra kényszeresen titkolózik. Addig a demokrácia lehetőséget nyit arra, hogy az állam ügyeit közösen, nyilvánosan intézze a társadalom. A nyilvános ügyintézés előnyei – erről a témáról van külön cikk ezen a honlapon, itt találják meg a linkjét:

Állami nyilvánosság maximalizálása

 

Magyarország demokrácia vagy diktatúra?

Nem csak a demokratikus, hanem a diktatórikus működést is skálán mérjük, tehát azt, hogy mennyire diktatórikus egy adott államszervezet. Ha viszont nem skálán szeretnénk mérni a diktatórikusságot, akkor két fogalommal találkozunk: az autoriter diktatúrával és a totalitárius diktatúrával. A totalitárius diktatúrák a társadalom teljes egészét, minden mozdulatát uralják vagy legalábbis mindent megtesznek, hogy uralhassák. Az autoriter diktatúrák csak a legfontosabb hatalmi központokat irányítják pl.: bírósági rendszer felső szintje, rendőrség vezetése, média politikával foglalkozó részei. Jobb, ha skálán mérjük, mert pontosabb képet kaphatunk.

Mivel 2011-ben a Fidesz átírta a választási törvényt, úgy hogy az új felosztás nekik kedvez, az ellenzéki körzeteket szétdarabolták és a kormánypárti körzetekbe olvasztották. 2018-as választások előtt a kormány 100 milliárd Ft-ot költött kampányolásra, ami olyan előnyt adott nekik, ami behozhatatlan, viszont ez csalásnak számít, mert az ellenzék ugyanezt nem tehette meg. A kormány kiszorította az ellenzéket az állami sajtóból, ez is választási csalás. Továbbá a kormány-közeli oligarchák felvásárolták szinte a teljes médiát pl.: az összes megyei lapot, az összes rádióállomást, plusz a TV2-t. Itt a pénz megszerzése is bűncselekmények sokaságát takarja (amiből megvették ezeket), a média szinte teljes kisajátítása választási csalást jelent és az egyébként is rendkívül gyenge demokrácia megszűnését mutatja. Ha +10 a demokratikus skála csúcsa, nulla az átmeneti állapot, -10 a totalitárius diktatúra, akkor Magyarország -2 állapotban van, és gyorsan zuhan az autoriter diktatúrából a totalitárius diktatúra irányába.

A Fidesz demokratikus felhatalmazása 2014-es választási csalás óta nincs meg – országosan 47%-ot kaptak és felkerekítették maguknak 66% fölé. 2018-as választásoknál ugyanez volt a végeredmény: 49%-os felhatalmazás és 66% fölé kerekítés. 100 milliárd közpénzből plakátkampányra és egyéb fizetett politikai reklámokra, ellenzéki pártok kizárása a közmédiából – ezek a 2010 utáni új csalási módszerek. Az új választási csalási módszerekkel tömeges csalást eredményeztek. 17%-os szavazási csalás 1,4 millió nem létező szavazatot adott a Fidesznek. A 100 milliárd Ft közpénzből megrendelt plakátkampány, közvélemény-kutatások szerint kb. 700,000 szavazatot hozott a Fidesznek. Ez szintén választási csalás, hiszen a többi párt nem kapott ilyen összeget. Ha ez sincs, akkor még 9% lejön a 47%-os eredményből (38%). Ez ugyanígy igaz 2014-es (országgyűlési) választásokra és a 2018-as választásokra is. Amennyiben közmédiában is legalább 50%-ban a politikai műsorokban az ellenzék is megszólalhatott volna, ki tudja, hogy még mennyivel lenne kevesebb a 38%-ból, tehát a (csalás nélküli) tényleges támogatottságukból.

 

Alkalmatlan vezetés diktatúrában, demokráciában

• Lehet látni a történelemben, hogy minden hatalmi csoport minél nagyobb bajban van, annál kicsinyesebb, annál kegyetlenebb, például, amikor az Oszmán Birodalom darabokra hullóban volt, egyszerre több tömeggyilkosságot is elkövettek a görögök, Asszíria ősi lakossága, továbbá a kurdok ellen, az örmények ellen kétszer is. Továbbá egyre több személyeskedés volt a szultáni udvaron belül is, idővel szinte rendszeressé vált az erőszakos hatalmi változás.
• Az Oszmán Birodalom széthullása után (az 1. világháború után) Törökország vezetősége nem próbálta meg visszaállítani a birodalmat, hanem inkább a megmaradt terület fejlesztésére fókuszáltak. Ezzel nagyon hasznos és eredményes utat jártak be. Erdogan hatalomra kerülése 2003-ban újra az agresszió útjára vezette Törökországot. Törökország egyre diktatórikusabb lett és megint megkezdődött a személyeskedés, a kisebbségek szadizása és a pitiáner diktátori viselkedés. A pitiáner diktátori viselkedésre példa: a török kormány kijelentette, hogy az egyik hitelminősítő rossz minősítése politikai támadás Törökország ellen, mert ideológiai háttérrel bír. – Úgy lehet már messziről felismerni egy rossz vezetőt (politikust, cégvezetőt stb.), hogy másokra mutogat vagy az őt minősítőket szidja. Ez mindig az önbizalomhiány jele. Igyekeznek a többit lejáratni, hogy az ő szintjükre kerüljenek vagy a véleményük ne érjen semmit a szavazók szemében. (A török államot azért minősítették le, mert Erdogan kormánya hatalmas kölcsönöket vett fel, hogy aztán a pénzt odaadja a bankoknak, akik majd szétosztják a népnek és ezzel beindul a fejlődés. Más szóval az állami vezetés a társadalmat eladósította, hogy pénzt adjon a bankoknak, hogy azok egyéni szinten is mindenkit eladósítsanak.)
• Hogy alkalmatlan-e egy adott állam vezetése, ez már abból is látszik, hogy milyen típusú kiadásai vannak az államnak. Ha az állam a saját luxusára költ, presztízsberuházásokra, ott látható, hogy a társadalom nem képes megfelelően irányítani az államot és látható az állami vezetés teljes alkalmatlansága. A katonai kiadás is presztízsberuházásnak számít, hacsak nem nemzetközi békefenntartásra megy.
• Katonai kiadások nagymestere, az Amerikai Egyesült Államok (USA) a demokrácia és a diktatúra határán billegő ország. Az USA-ban 40-50 millió között ingadozik a szegények száma. A felső 1%-nak több pénze van, mint az alsó 90%-nak. Az USA számára a 2003-ban kezdődött iraki háború (a későbbi veteránellátással együtt) 3,000 milliárd dollárba került (kerül). Ehhez jön hozzá az elbukott afganisztáni háború, ahol még mindig nem ismerték be, hogy vége, ezért a pénz csak ömlik ki az ablakon. De az iraki és az afgán háborút is a Kínából felvett kölcsönökből fizették ki. Az USA évente 1,200 milliárd dollárt költ kül- és belbiztonságra a 3,000 milliárd dolláros éves költségvetéséből (2014-ben a magyar állam a kb. 16,600 milliárd Ft-os költségvetéséből 250 milliárdot költött kül- és belbiztonságra + a Rendőrség – tehát a költségvetés 2%-át, az USA a 40%-át). Most, hogy az USA kivonult Irakból és elkezdtek részben kivonulni Afganisztánból, Kína környékén növelik a jelenlétüket, most erre megy el a pénz. Az USA új ellenségeket keres és előállhat az az abszurd helyzet, hogy Kína lesz az. Ehhez könyvajánló IDE kattintva érhető el.
• Ahogy tönkrement a demokrácia Magyarországon, úgy nőtt a kormány kicsinyességi szintje. Például, amikor 2010-ben a mostani kormány államosította a magánnyugdíj-megtakarításokat, hónapokig úsztak a pénzben és a hatalomban, nem mondták el egy héten százszor, hogy milyen gonosz a többi párt. De 2011-ben már 550 milliárd Ft értékben vontak el a lakosságtól, 2012-ben kb. 700 milliárd volt a megszorítások végösszege, ez 2013-ban és 2014-ben is folytatódott. Már 2012 végére 1 millióval nőtt a szegények száma és 1,5 millióval csökkent a szavazótáboruk, minél nagyobb bajban voltak, a kormány minden évben egyre sűrűbben mondta el, hogy az ellenzéki pártok tulajdonképpen a sátán szülöttei, teliholdkor az ördöggel cimborálnak és amúgy is döbbenetesen gonoszak. Ez a kormányzati viselkedés ma is tart mivel a demokratikus felhatalmazásuk 2014-es választási csalás óta nincs meg – országosan 47%-ot kaptak és felkerekítették maguknak 66% fölé. 2018-as választásoknál ugyanez volt a végeredmény: 49%-os felhatalmazás és 66% fölé kerekítés. 100 milliárd közpénz ment el plakátkampányra és egyéb fizetett politikai reklámokra. Az ellenzéki pártokat kizárták a közmédiából – ezek a 2010 utáni új csalási módszerek. Az új választási csalási módszerekkel tömeges csalást eredményeztek. 17%-os szavazási csalás 1,4 millió nem létező szavazatot adott a Fidesznek.
• Ha a meglévő pártok nem tudnak komoly eredményeket produkálni akkor két lehetőség van: vagy még intelligensebb embereket választanak, vagy szélsőségeseket, akik viszont diktatúrát alakítanak ki és megint ott állnak, ahol a part szakad: a diktatúra vezetése eltapos másokat, ezért mindig sarokba van szorítva…

 

Pénz: demokrácia – diktatúra

• A diktatúra vezetése eltapos másokat, ezért mindig sarokba van szorítva, ez pénzügyi problémák esetén a rendszer megtöréséhez, bukásához vezet. A demokrácia nincs sarokba szorítva, mert mindenkinek van szavazati joga, mindenki megválasztható politikusnak. Egy demokráciában, ha a kampányban valaki azt mondja, hogy az olajválság miatt megszorításokra lesz szükség, hogy összegyűljön az üzemanyag-fogyasztást csökkentő technológiákhoz szükséges pénz és megválasztják, elfogadható a megszorítás. De ha egy diktatúra vezetése mondja ugyanezt, ahol mindig vannak elnyomott csoportok és a társadalmat, addig is csak szociális juttatásokkal tudták elhallgattatni és egy ilyen helyzetben csinálnak megszorításokat, a társadalom lázong, a rendszer belső körei megosztottá vállnak. Már csak azért is, mert ez az ő bevételeiket és a hatalmukat is csökkenti. Egy diktatúra vezetésén belül a megosztottság, elbizonytalanodást eredményez, az elbizonytalanodás után a bukás jön. Ha annyira gyengék, hogy amúgy is csak erőszakkal tudták fenntartani a diktatúrát, erre még megszorításokat csinálnak, abból rövid időn belül a rendszer bukása jön.
• A pazarlás témaköréről már volt szó, jöhet egy hazai példa: Budapesten a Kossuth teret 2013-2014-ben 27,3 milliárd Ft-ból újítják fel, miközben a szegények száma bőven meghaladta a 4,6 milliót. – Egy ország minél diktatórikusabb, annál több a presztízsberuházás.
• Minél kevesebb pénzt tudnak adni az elnyomottaknak, annál inkább nő az erőszak. Hova juthat egy diktatúra? Észak-Koreában azt lehet megfigyelni, hogy ott iszonyú a nyomor és kizárólag erőszakkal tudják fenntartani a rendet. De ott már annyira szörnyű a helyzet, hogy az ottani kiváltságos réteg sem számít tehetősnek egy nyugati társadalomhoz képest.
• Szocializmus VS Piacgazdaság: Azt is meg lehet figyelni, hogy ott minden feladat, amit az egyén nem tud megcsinálni, az az állam feladata. A szabad piacgazdaságon belül viszont az államnak nem kell erőlködnie, például munkahelyek teremtésével, mert azt (az alacsony adók és jól működő állam mellett) a vállalkozók maguktól is megteszik. Nem kell fenntartani a rendszert, mert az fenntartja önmagát, egyszerűen azzal, hogy alkalmazkodik a valósághoz. A szabad piacgazdaság mellett kialakul a demokrácia, mert a vállalkozók elvárják, hogy ne az döntsön a bírósági ítéletekben, hogy kinek vannak magasabb kapcsolatai, hanem egy független bírói rendszer. A vállalkozók elvárják a végrehajtó szervektől, hogy pl.: a rendőrség ne legyen részrehajló (mert nem szabad az alapján elkapni senkit, hogy kinek vannak kevésbé jó kapcsolatai a vezetésben). Ezekből egy dolog következik: a szétválasztott hatalmi ágak. A szétválasztott hatalmi ágak már nem tűrik meg a diktatúrát, demokrácia alakul ki és megint ott tartunk, hogy a demokráciában senki nincs sarokba szorítva, már csak azért sem, mert ha szétválasztjuk a hatalmi ágakat, ha vezetésről beszélünk, akkor az több 10 ezer embert is jelenthet. Az országon belüli vezetéshez hozzá jön még a tömérdek cégtulajdonos, végvezető stb. Ráadásul, egy demokráciában a társadalom, ha nem elégedett a politikai vezetéssel, akkor leválthatja azt, tehát a rendszer sosem szorul sarokba (ha kevés a pénz, akkor sem).

 

Emberséges viselkedés – demokrácia és diktatúra

A második világháborúban is bebizonyosodott, hogy az emberségesség elve mindenen felülkerekedik. Amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, addigra Sztálin a Szovjetunió legalább 20 millió lakójával végzett. Az oroszok jelentős része eleinte megszabadítóként tekintett a kulturáltabbnak ígérkező németekre, ezért eleinte a hadsereg nem harcolt keményen és a polgári lakosság is örült. Amikor kiderült, hogy a németek legalább olyan brutálisak, mint Sztálin, ez a felismerés kellett ahhoz, hogy az orosz lakosság összeszedje magát és megnyerje a második világháborút.

A németek szempontjából is az emberségesség elve kerekedett felül: a német katonák, a szovjetek ellen rendszerint az utolsó csepp vérükig harcoltak, mert mindenki tisztában volt vele, hogy akit a Sztálin elfog, azt megölik, megkínozzák, halálra éheztetik, esetleg halálra dolgoztatják egy szibériai munkatáborban. Amíg az Egyesült Államokról mindenki tudta, hogy emberségesen bánik a hadifoglyokkal. Ennek az lett a következménye, hogy miután az USA Európában felvette a harcot a náci Németországgal, a német katonák százezrei adták meg magukat, letéve a fegyvereiket, ami évekkel rövidítette le a háborút. – Ezt hozta magával az USA akkori emberséges magatartása.

Az USA mostani embertelen magatartása, például a dróntámadások vagy épp a diktatúrák támogatása a Közel-Keleten, fanatikus harcosok tömegeit hívja életre, akik az utolsó csepp vérükig harcolnak vagy éppen öngyilkos merényletekkel lépnek az USA ellen.

A legszörnyűbb látni, ahogy elveszik a szabadság, ahogy szabadságot az önkény és az erőszak váltja fel. Eleinte úgy tűnik a legtöbb ember számára, hogy a diktatúra nem is hoz olyan nagy változást, de közben felülről elkezd lefelé elindulni az elnyomás. A diktatúra felső vezetésén belül is elnyomják egymást, egyszemélyi diktatúrában ez nagyon látványos, de egy csoportos vezetésű diktatúrában is ugyanúgy érvényesül (pl.: Mao halála utáni Kína, a mai napig). Amikor elkezd a kiszolgáló személyzet is rettegni (bürokraták), akkor látszik, hogy a diktatúra kiteljesedőben van. Ezután már a társadalom jön. Van, aki megpróbál ez elől úgy menekülni, hogy valamilyen módon a társadalom perifériáján helyezkedik el pl.: piacgazdaságon belül a hajléktalanok – a pénz elnyomó hatása elől menekülnek, másik példa 2010 után, Magyarországról 500,000 fő távozott demokratikus országokba (ezzel 700 ezer főre nőtt a külföldön dolgozó magyarok száma). Például remeteként él, hogy menekülhessen a diktatúra elől (pl.: tibeti szerzetesek a kínai diktatúra elől – a jelenkorban is). Egy idő után a társadalom perifériáját is eléri a diktatúra, csak később – ez az előnye a periférián élt életnek, a hátránya hogy a nagyvárosokban élő emberrel nehezebb kegyetlenül bánni (látványos példa a krakkói gettólázadás a 2. világháborúban), amíg ha valaki periférián él, sokkal könnyebben elintézhető (lásd: falusi-tanyasi parasztság a Rákosi diktatúrában). Ezzel ereszkedik le a diktatúra homálya, hazugságai, elnyomó erőszakossága a társadalom teljes egészére. Közben felül elkezdődik a nyerészkedés pl.: Göring (Hitler embere) anno felhalmozta Európa egyik legnagyobb műkincsgyűjteményét, a Rákosi-féle vezetés Magyarországon beköltözött Budán, a volt elit kiürített villáiba és új nyaralókat építettek a régi vezetőségnyaralói mellé, a mostani kormány strómanokon keresztül lopja ki a pénzt az államkasszából, centralizáltan, évekre előre tervezetten.

 

Kiket vonz a vezetőség?

A jó képességű diktatórikus politikusokat körülvevő emberek között mindig akadnak gyengék, akik védelmet keresnek, becsvágyók, akik osztozni kívánnak a dicsőségben és vannak, akik szimplán gonoszok. A gonoszokat azért vonzza a vezér, mert a kegyetlenség és a hatalomszerzés rafinált módjait leshetik el tőle. Például Hitler környezetében ezek az emberi tulajdonságok kombinálva voltak felfedezhetők: becsvágyó és gyenge, hataloméhes és gyenge és gonosz emberekkel vette magát körül. Például a hadsereg vezetésének teljes egésze becsvágyó volt (Rommel is) és gyengék is voltak egyben, különösen, amikor a vezérük Németországot és egész Európát súlyos pusztításba fordító parancsokat adott ki. Ők, a katasztrofális következmények teljes ismeretében, szó nélkül végrehajtották az utasításokat. A hataloméhes és gyenge emberek főleg pártemberek voltak, a náci párt vezetősége, akik tudatosan csinálták a népbutítást és teljes mértékig tisztában voltak vele, hogy minden szavuk hazugság pl.: nem létezik semmiféle árja faj. A legőrültebbek a vezetőségből azok voltak, akik elhitték a náci propaganda hazugságait és úgy cselekedtek: Pl.: Himmler, Eichmann és Goebbels. Ők voltak a német vezetőségben az emberi gonoszság fő alakjai. Ők voltak azok, akik sem a hadseregben, sem a normál államigazgatáson belül nem tudtak önmaguk számára megfelelő hatalmat szerezni, ezért rávették Hitlert, hogy azokat a zsidókat, akiket nem fogadott be német nyomásra az USA és Dél-Amerika, őket öljék meg. Ezzel jött el Himmler és Eichmann hatalmának kiteljesedése.

Utolsóként még egy jellemrajz: Hermann Göring: a nácik hatalomra jutása előtt Svédországban elmegyógyintézetbe került. Orvosi kartonja szerint ádáz antiszemita, durva, hisztérikus, gyenge jellemű ember, aki másokkal rosszindulatú, a családjával szemben szentimentális. Göring a ’30-as évektől 1945-ig drogfüggő volt. Környezete szerint nagyotmondásra való hajlama és elképzelt ellenségei voltak.

A hatalommániás csoportok vezetősége szinte mindig alacsony férfiakból áll – Napóleon-szindrómás. (pl.: Sztálin 163 cm volt, Goebbels 165 cm, Lenin 165 cm, Mussolini 169 cm.)

 

Diktatúra a társadalom szempontjából

Egy demokráciában a politikusok használói a hatalomnak, nem a birtokosai.

Egy diktatúrában a társadalom felelőtlenné válik, mert folyton megmondják neki, mit csináljon. A szabadság felelősséggel jár, ami sokszor kényelmetlennek tűnik, néha az is, de ez a helyes út, mert a szabadság lehetőséget teremt arra, hogy a társadalom képes legyen a maximumot kihozni önmagából.

Ha szemléltetni szeretnénk ezt a dolgot, akkor úgy lehet, hogy: képzeljünk el egy fiatalt, akinek a szülei mindent megmondanak és ezzel magukhoz láncolják. Sikeres lesz-e ez az ember valaha? Nem. Miért nem? Mert az állandó tiltásokkal azt érik el, hogy az ember mindig a korlátaira figyel és emiatt nem látja meg a kínálkozó lehetőségeket vagy ha látja is, nem tud elszakadni és önállóan cselekedni. Amíg ha valaki nem tiltásokkal neveli a gyerekét, tehát nem hangzik el a „nem” szó vagy csak nagyon ritkán, helyette úgy magyarázzák el a dolgokat, hogy ezt vagy azt nem így érdemes csinálni, hanem vannak ilyen, olyan, amolyan lehetőségeid, akkor felnőttként is mindig a lehetőségeit fogja keresni az életben és a jég hátán is megél majd. Amíg a tiltásokkal nevelt ember még egy tehetős (európai) környezetben is elbukik.

Ha szeretnénk látni, hogy mi volt a baj a rendszerváltás időszakában a magyar társadalommal, akkor folytassuk a példát: megint az alap, hogy van egy gyerek, akinek megmondták a szülei, hogy mikor mit kell csinálnia és tiltások hosszú sorával nevelték (ez jelképezi a rendszerváltás előtti diktatúrát). De ez a gyerek egyetemre megy 18 éves korában, tehát egy olyan helyre ahova már nem terjed ki a szülői kontroll (rendszerváltás). Mi történik az épp felnőtté váló gyerekkel? Amint megkapta a hirtelen jött szabadságot, elkezd kő keményen inni, drogokat is szinte biztos, hogy kipróbálja, tehát egyik végletből a másikba esik. Ha a kontroll eltűnése egy szabadságban nevelkedett gyerekkel történik meg, akit nem irányítottak minden percben a szülei, ő már ivott addig, látott már drogot, más szóval addigra kialakult a mit szabad – mit nem szabad/mit nem érdemes csinálni gondolkodás. Így a szabadságban nevelkedett gyerek (társadalom) nem esik át egyik végletből a másikba csak azért, mert épp nincs kemény ellenőrzés (nem kezd el erőszakoskodni, lopni, inni, drogozni stb.). A magyar társadalom tagjainak jelentős része (1990 után) átesett a ló túlsó oldalára, mert addig tiltásokkal nevelte őket a rendszer pl.: a mai Magyarországon van 800,000 alkoholista és 2 millió nagy ivó, aztán ma 2,3 millió ember dohányzik Magyarországon. Amint a tiltásokkal nevelésnek vége lett: azonnal feltöltődött a szervezetbűnözés, azok lőteret csináltak Budapest jó néhány utcájából, a rendszerváltáskor jelentős mennyiségű hadianyag tűnt el a hadsereg fegyverraktáraiból, amit eladtak Ázsiában, Afrikában. A privatizáció keretében szétlopták a közösség intézményrendszerét (az államot), az olajfinomítás keretében is megvágták a népet 1000 milliárddal, erre az ideges társadalom egyre idiótább pártok hatalomra juttatásával reagált, egyre primitívebb csoportokat pártolt. Az eleinte (törvényszerűen) gyengélkedő demokrácia 2011-re (a Fidesz új alkotmányának elfogadására) el is veszett, a kezdetleges jogállam eltűnt és diktatúra lépett a helyére. A tiltásokkal nevelés már is folytatódik.

A tiltásokkal nevelés következménye a felelőtlen viselkedés (felnőtteknél is).

A szabadság önálló gondolkodásra nevel, amíg a diktatúra minden erejével igyekszik elfojtani azt. Egy demokrácia minél jobban működik, a benne élők annál szabadabbak.

Amúgy ez természetesen nem csak Magyarországra igaz, hanem a Közép- és Kelet- Európa összes országára, annak minden társadalmára, a rendszerváltás utáni első 10-15 évben nagyjából mindenhol ugyanez volt. A diktatúrában nevelkedés és a hirtelen jött szabadság miatt van az, hogy Afrikában és Ázsiában is gyakran estek egymásnak a társadalom különböző csoportjai a gyarmatbirodalmak széthullása után – ezzel sodródtak egyik őrületből a másik őrületbe. De ennek az időszaknak Afrikában már vége. Magyarországon is már rég vége kellene legyen, de ahhoz tudatos demokrácia-építésre lett volna szükség: az oktatásban, az állami hivatalokban, a munkahelyeken stb.

A szabadságban nevelkedett nyugati társadalmakon belül, az emberek még súlyos problémák esetén sem gyilkolják halomra egymást. A második világháború előtti időszak nagy tanulsága volt, hogy a társadalmat szabadságban kell nevelni, mert ha egy ideig a baloldali gazdaságpolitika hasznos, akkor azt folytatják, ha egyszer a jobboldali gazdaságpolitika hasznos, azt folytatják és a baloldali gazdaságpolitikát folytató politikusok jelentéktelenné válnak, de a változást nem kíséri erőszak, ami minden addigi kisebb-nagyobb eredményt romba döntene. A békés változásokhoz a demokrácia remek keretet ad.

A társadalmon belüli szabadság nem Nyugat-Európában a legerősebb, hanem Észak-Európában. A szabadságot nem csak a jogok garantálják, hanem az anyagi helyzet is. Például Dániában világon a legkisebb a társadalmon belüli anyagi különbség, a szegénység hiánya erős szabadságot biztosít az egyénnek és a közösségnek is, mert a vagyonos réteg nem tudja elnyomni a szegényeket a pénzen keresztül, mivel nincsenek szegények.

Északon a társadalom nagyon odafigyel egymás szabadságának biztosítására, mert tisztában vannak vele: ha ma az Ő szabadságát tapossák el, holnap az Enyémet fogják. Ez már a harmadik lépés: először is szabadságban nevelkedtek, másodszor vagyon alapú adóztatással és a fizetéseknél az arányos közteherviseléssel minimalizálták a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Hogyan alapozódik meg a demokrácia? A választójog birtoklása idővel nagy mértékben növeli az állampolgárok öntudatosságát és közéleti aktivitását (ha a kormány nem csalja el a választásokat). A választójog nélkül az emberek kevésbé kötődnek a közösséghez, hiszen kevésbé érzik, hogy annak ők maguk is a tagjai. Forrás: Ausztria története c. könyv

 

Társadalmi változások tőlünk keletre

• Szovjetunió széthullása után, az orosz és az ukrán társadalmon belül is polgári átalakulás vette kezdetét, aminek szerves része a demokrácia melletti kiállás. Az orosz társadalomban a legtöbben semmilyen idegen nyelvet nem beszélnek, így nehezen értik a világ más részeit, így az oroszokra az ukrajnai és belarusz változások lehetnek csak nagy hatással. Nemrég Ukrajnában polgári forradalom volt (2013-2014), mely eltávolította az erőszakos vezetést és népképviseleti demokráciát hívott életre. Ott tartottak, hogy sikerült elkergetniük az erőszakos felső vezetőket és már kiépítették az átmeneti kormányzatot. Az ukránok az oroszhoz hasonló nyelvet beszélnek, főleg ortodox vallásúak, ahogy az oroszok is, tehát hasonló kultúrkör, hosszú és közös történelmük van, ráadásul jelentős számú orosz él Ukrajnában. Ezért az Ukrajnában végbemenő változások kihatnak az orosz társadalomra is – tehát az ukrajnai polgári változás átterjedhet Oroszországra és ugyanezzel a hozzáállással megbuktathatják az orosz diktatúrát. Ettől retteg Putyin, ezért vonult be Ukrajnába az orosz hadsereg (2014-ben), kezdésnek mindjárt abba a térségbe, ahol elsősorban oroszok laknak, mert ők lehetnek ennek a polgári eszmének a legjobb közvetítői az orosz társadalom irányába. Az orosz zsarnok Ukrajna belső reformját nem tudta megakadályozni. Oroszország abnormális lépésétől megijedt a kazah és belorusz vezetés is és ők is eltávolodtak Oroszország szövetségétől. Putyin egy lépéssel romba döntötte Oroszország teljes szövetségi rendszerét. Nyugati szankciókat vont maga után az orosz-ukrán háború, emiatt sok pénzt vesztett az orosz társadalom. Putyin egyetlen dolgot tudott csak elérni, kizárta a lehetőségét, hogy 2014-ben Ukrajnából Oroszországba terjedjen át a polgári forradalom. A diktátor az egóját megvédte, de az orosz társadalmat tönkre tette (a rubel elvesztette az értékének a felét).
• Fehéroroszország (Belorusszia) eseményei is kihatnak az orosz társadalomra, hiszen ott is hasonló a kultúrkör, mint az ukránok esetében. Az orosz zsarnok rendőri segítséget ajánlott fel a Belorusz zsarnoknak, hogy próbálja az orosz rendőrökkel fenntartani a hatalmát. De láthatóan a belorusz társadalom nem adja fel és emögött az akarat mögött egy új generáció áll, akik már nem a Szovjetunió megfélemlítő légkörében nőttek fel (Ukrajnában is ez a helyzet). A sokadik elcsalt választásnál betelt a pohár. Lukasenka illegitim vezetője Belorussziának.
• A balti országok (Lettország, Észtország, Litvánia) demokráciái gyors fejlődésnek indultak 1990 után. Például: Lettországban bevezették a több kulcsos adórendszert, hogy a szegények kevesebbet adózzanak, a magas keresetűek többet. Lettországban a középiskolákban már az iskola keretében hosszú szakmai gyakorlatot szereznek a diákok, hogy ne gyakorlat nélkül lépjenek ki a munkaerőpiacra. Az észtek tudnak digitálisan szavazni, hozzáférnek a saját egészségügyi adataikhoz online, és adót is interneten keresztül vallanak és fizetnek be. Az állami szolgáltatások 99 százaléka elérhető online. Lettország lett a legjobb példa a demokrácia fejlődésére/erősödésére, a rendszer átláthatóvá válására (a Baltikumban). Továbbá a balt országok szoros kapcsolatot ápolnak Észak-Európa országaival, a világ legfejlettebb demokráciáival, a legöntudatosabb társadalmaival, ami szintén elősegíti a demokratikus fejlődésüket. Ennek a további haszna, hogy a balti országok Norvégia tetemes olaj és földgáz készletéből kapnak, hogy nem az orosz gáztól és olajtól függjenek.

Ukrajnában 2013-ban az akkori vezetőség közé lövetett a tömegnek éles lőfegyverekkel. Erre hogyan ideális reagálni? Ha parancsot ad a kormány, hogy éles lőfegyverekkel lőjenek a rendőrök a tömegbe vagy hasonló brutális dolgot tesz a kormányzat. A válasz az, hogy ez szimpla köztörvényes bűncselekmény. Ekkor a Rendőrség vezetésére és tagjaira együtt hárul a felelősség. Mert eljött a pillanat, amikor a parancsot kiadó politikust le kell tartóztatni. – A társadalomnak ezt a letartóztatást kell elérnie. Ha a Rendőrség nem akarja megtenni, akkor is. Tehát a társadalomnak (a tömegnek) nem érdemes erőszakot alkalmaznia, mert azt amúgy is a rendőrökkel szemben alkalmazná. De nem a rendőrök harci kedvét kell feltüzelni, hanem öntudatra kell ébreszteni őket. – Ha így történik meg a változás, az minimalizálja az erőszakot és a később létrejövő rendszer is sokkal stabilabb lesz a problémák jogszerű rendezésétől.

 

Diktatúrából átmenet egy minőségi demokráciába

A diktatúrában, aki nincs hatalmon, az célpont, üldözött, ezért a legtöbben félelemben élnek. A félelem sok elnyomottat erőszakossá tesz. Magyarországon, 1990-ben (az első kormány) az MDF-kormány idején a tüntetések miatt mindkét oldal polgárháború kitörése miatt rettegett (a taxis blokád vezetői és a kormány vezetői is), ami teljesen irracionális félelem volt. Az irracionális félelemek a (szocialista) diktatúra miatt alakultak ki és ez nem múlt el pár hónap alatt. A későbbi kormányok már csak gumilövedékekkel lövettek a tömegbe, ami nem okoz halálos sérülést. Amikor belement a kormány (2008-ban), hogy ezzel is felhagy, akkor a rendőrök bekordonozták a zavargások várható helyszíneit (2008-ban) és az arra vezető utakat, ennek következtében már azelőtt elfogtak mindenkit, még mielőtt bármi kárt okozhattak volna a náluk lévő ütő és szúrófegyverekkel. Tehát a Rendőrség idővel megtanult bánni a balhés csoportokkal. Ez is megmutatja, hogy a demokrácia fejlődéséhez sok idő kellett volna egy totalitárius diktatúra után.

Például azzal, hogy megadjuk a Rendőrségnek a függetlenséget, sok problémát megoldunk, de a megoldásunk sok gondot, csak az után old meg, hogy a rendőrök igazán belejönnek az új munkakörükbe. Kinyílnak előttük a nyomozás lehetőségei, mert a politikusok és haverjaik körül nem lesz védőháló, a nyomozásaik határát nem a politikusok szabják meg, hanem a rendőrök saját ismeretei, pl.: pénzügyi ismereteik. Ahogy ezeket, az ismereteket idővel folyamatosan bővítik, úgy jönnek az egyre nagyobb és nagyobb sikerek. (Rákényszerülnek az ismereteik bővítésre, mert a teljesítményösztönző bérezés keretében csak komoly bűnözők elfogásával kaphatnak komoly összegeket.)

A diktatúra ezzel szemben, ha egyáltalán elér sikereket, azt főleg rövidtávon tudja megtenni, mert, az eddig felsorolt problémák mind kiütköznek a diktatúrán és ezek a kudarcok a rendszer elsorvadásához vezetnek. Egy demokrácia sokszor, rövidtávon még pár diktatúránál is több gonddal küszködik, viszont ha a társadalom és általa választott vezetősége tartja magát a demokratikus elvekhez, akkor idővel egyre többen és többen tanulnak meg élni a szabadság adta lehetőségekkel. Ha van arányos közteherviselés, akkor az üzleti életbe beletanulás egyre nagyobb hasznot hoz az egész közösségnek.

A rendszerváltás utáni pár évben a felszabadultság érzése járta át a társadalmat. De utána a diktatúra börtönét a pénz börtöne váltotta fel. Ami egy láthatatlan börtön, ez a börtön fejben jön létre. Amíg egy diktatúrát könnyen szét lehet rombolni, a pénz által fejben létrehozott börtönt nem könnyű megszüntetni. Ehhez öntudatosság kell. Ahogy a pártunk reformjai megvalósulnak és Önök egyre öntudatosabbak lesznek, ez garantálja a társadalmunknak, hogy az a felszabadult érzés, amit a rendszerváltás után éreztek, nem csak egy pillanatig lesz érezhető, hanem örökre velünk marad. A pénz börtönét nem a pénz megszüntetésével vagy államosítással lehet leküzdeni, hanem öntudatossággal és tudatos közösségszervezéssel.

 

Elzárkózó állami vezetőség

Az a világpolitikai tapasztalat, hogy egy állam vezetése minél több kiváltsággal és fegyveres testőrrel veszi magát körül, tehát minél inkább elzárkózik a hatalomra jutás után, az állam annál kevésbé emberbarát, annál rosszabbul működik. Ez természetesen fordítva is igaz: az állam vezetésének minél kevesebb kiváltsága van (jogi elzárkózás), minél kevesebben őrzik (fizikai elzárkózás), tehát minél kevésbé távolodik el a társadalomtól, az állam annál emberségesebb, annál jobban működik.

Ennek az az oka, hogy az elzárkózás hiányában, az állam vezetőihez olyan kisebb csoportok és intelligens egyéni vélemények is eljuthatnak, ami egy elzárkózó vezetéshez nem jut el. A társadalom oldaláról nézve pedig kifejezetten megnyugtató, hogy nem csak hatalmas érdekcsoportok és a legvagyonosabb emberek véleménye számít. Ahhoz, hogy ez Magyarországon is így legyen, szét kell választani a hatalmi ágakat, korlátozni kell az államtitkok létrehozását és meg kell szüntetni a mentelmi jogot kezdetnek, további intézkedések ehhez:

Politikusi kiváltságokkal mi lesz

Az elzárkózó politikusok az elzárkózással beismerik az alkalmatlanságukat. Azzal, hogy nem szívesen merészkednek ki abba a világba, melyet legalább részben nekik kellene irányítaniuk. A nyilvánosság hiánya és az elzárkózás, a kormányzati gyávaság és korrupció fokmérője.

Ez nem csak a kormányokra igaz. Magyarországon a vagyonosok bujkálnak a társadalom többségi része elől. Olyan helyekre költöznek, ahol senki nem láthatja azt a hatalmas vagyont, amit felhalmoztak (a legtöbben a szabályok kijátszásával). Alapvetően két módja van annak, hogy valaki hatalmas vagyonra tegyen szert: vagy innovatív és nagyon jól bánik a pénzzel vagy kijátssza a szabályokat (akár erkölcsi, akár pénzügyi jellegű szabályokról van szó). De alapvetően, aki vagyonos önző, mert aki nem önző, nem tudna igazán sok pénzt felhalmozni és itt már tényleg csak néhány kivétel van pl.: az olyan emberek akik államoknak adnak nagy összegű kölcsönöket, amiket bár vissza kell fizetnie az államnak, de kis kamatra; és néhányan, akik szintén azért gyűjtik a pénzt, hogy utána másoknak odaadják, nem pedig azért, hogy feléljék, de ez rettentően ritka. Az erkölcsi szabályok felrúgása és az ezen keresztüli vagyonosodás azért okoz súlyos problémát, mert az embernek vannak elvei, és ha ezekhez nem tartja magát, csak egy üres senki lesz.

 

Stabilizálódó demokrácia

• Egy jó minőségű demokráciában az emberek nem érzik jelentéktelennek önmagukat. – A jelentéktelenség érzése az emberi agresszivitás egyik fontos elősegítője. Forrás: Erich Fromm
• Egy jól működő demokrácia szabaddá teszi a társadalmat. Egymás szabadságára vigyázni azért is lényeges, mert a szabadság megnyit olyan előre nem látható, új utakat, amit az elnyomás lezár. Például egy rosszul működő demokráciában jöhet valaki, aki segít a társadalomnak rendbe tenni a helyzetet és ezzel meghozza a jólétet. De ha nem mennek jól a dolgok és ezért a társadalom nem áll ki a demokrácia mellett, elnyomás alakul ki, ez megnehezíti az utat a később jövő tehetségek előtt.
• A diktatúra erővel lép fel a problémákkal szemben, amíg egy jól működő demokrácia az intelligencia eszközét alkalmazza a problémák megoldására, ettől képes mindig megújulni.
• A hatalom, mint elvont fogalom, mindig létezni fog. Annak sok formájával együtt. Nem érdemes rá mumusként tekinteni, de észnél kell lennie minden embernek, ha nem akar általa tönkremenni. – Tehát attól lesz stabil egy demokrácia, hogy folyamatosan fejlesztik.