Külpolitikánk és az Európai Unió

Miután az 1950-es években Franciaország és Anglia gyarmatbirodalma széthullott, mindkét ország egyre inkább nyugat-európai összefogásban látta a hatalom lehetőségét. A bányászat és az olajkitermelés a második világháború után hatalmas fejlődésen ment keresztül, és kiderült, hogy a volt gyarmataik alatt több nyersanyag van, mint azt előtte gondolták, úgyhogy eljött az idő az összefogásra Európában, hogy továbbra is legyen lehetőségük közösen afrikai és közel-keleti bábkormányokat fenntartani. Többé nem voltak érdekeltek abban, hogy Európában egymásnak ugorjanak, emiatt végre béke lett. Emiatt jött létre az Európai Gazdasági Közösség (EGK) majd az Európai Unió.

Az EGK egy laza együttműködésről szólt, akkor még enyhe volt központi (EU-s) jogszabályalkotás/parancsolgatás. Az együttműködés hasznos volt és jól is ment. Lényegi konfliktusok nélkül működött az EGK (Európai Gazdasági Közösség). De az eredetileg jelentéktelen központi szervezet egyre nagyobb szerephez jutott, egyre több témakört sajátított ki. Eleinte csak acél és vas ügyek, aztán az atomenergia, utána a kereskedelem minden ágazatának a szabályozására rátették a kezüket. Ez kiterjedt a mezőgazdaság és a halászat szabályozására is. Így már az 1970-es években előjött az a probléma, hogy a kis- és középvállalatoknak esélye se volt beleszólni a döntéshozatalba (a nemzetközi központi szinten csak a nagyvállalatok volt beleszólása). Az egyén, mint választó, ekkora tömegben, lényegében semmilyen hatalommal nem rendelkezik.

1979 után az EU parlamentjének tagjai már főállású politikusok voltak, akik csak ebből a szervezetből nyerték a hatalmukat és a pénzüket. Ezzel létrejött egy politikai csoport, ami a saját hatalmának folyamatos növelésében lett érdekelt. A nagyvállalatok kiszagolták, hogy mekkora lehetőség rejlik abban, hogy az EU mindent szabályoz, de közben a közösségi parlamentben még az előkészítő ülések se nyilvánosak. Ma már minden magára valamit adó nagyvállalat lobbistákat tart Brüsszelben, hogy lobbizzanak, tehát hogy lefizessék a képviselőket. Az EU parlamenti képviselői meg is hozták önmaguk számára leglényegesebb törvényt: mentelmi jogot adtak önmaguknak, hogy ne lehessen őket felelősségre vonni. 1986-ban már a külpolitika is alájuk rendelődött és a meglévő közösségi intézmények még több hatalmat kaptak.

Lényegében az 1992-es Maastrichti szerződés már nem egy nemzetközi szervezetről rendelkezett, hanem az Európai Unió nevű ország létrejöttéről. Utána jöttek az újabb és újabb „szerződések”. Mára kialakult: az európai uniós rendőrség, európai uniós bíróság, európai uniós ügyészség, európai uniós csalás elleni hivatal, európai uniós számvevőszék és minden szervezet vezetőit a politikusok választják meg. Az Európai Unió a politikai réteg egyeduralmával jött létre. Az „államon” belüli kontroll hiánya meg is alapozta a korrupciót, a politikusok mentessége és a rengeteg hatalom szintén.

A közép- és kelet-európai országok 2004-ben egyszerre 10-en léptek be az EU-ba. Ők már a nyugatról érkező parancsok sokaságával találkoztak a belépésük pillanatától. Ez számos ki nem mondott és kimondott konfliktust generált a 2004-ben belépett tagállamok és a központi szint között. Az Európai Unió és a 2004-ig csatlakozást fontolgató tagállamok sutba dobták minden óvatosságukat, amikor 2004-ben egyszerre 10 új ország szállt be egy ilyen nyomasztó légkörű szervezetbe. Amikor Anglia 1972-ben belépett az EU-ba (akkori EGK), az angol parlamentben feltették az angol kormány számára a kérdést, hogy mi van akkor, ha az angol parlament másképp akar rendelkezni, mint az „EU”? Már akkor is az volt a válasz lényege, hogy tagként nincs mit tenni ellene.

2004-es belépőknél minden országban volt népszavazás a belépésről, de a lakosság nem látta át, hogy mire szavaz, csodára vártak mindenhol.

Csoda helyett: EU és a pénzosztás

A parancsrendszer mellett a pénzosztásból lett a másik igazán nagy baj. 1981-ben felvették Dél-Európa három országát: Görögországot, Spanyolországot és Portugáliát. Ez óriási hibának bizonyult, és ezzel meg is kezdődött az akkori Európai Unió (EGK) meggyengülése. Dél-Európa három jeles államszervezetének mindegyikében erős a korrupció, ahogy az olaszoknál is (Olaszország alapító tag). A portugál, spanyol, olasz és görög négyes mindegyike hatalmas kölcsönöket vett fel és eladósította magát. A másik probléma a déliekkel, hogy ők sokkal szegényebbek a nyugatiaknál, emiatt az EU intézményein keresztül tengernyi pénzt öntöttek a nyugatiak a déli országokba. Dél-Európában a kapott pénzt fölösleges dolgokra pazarolták el, amit nem pazaroltak el, azt ellopták. A lopás lényege a túlárazás, tehát a megbízott vállalat a valós árnál sokkal többért csinálja meg a projektet, a különbözetet pedig zsebreteszi a vállalkozó és a döntéshozó politikus. Az Európai Unió minden hamis elszámolást elfogad: legyen szó meg sem épült dolgokról, pazarlásról és szimpla lopásról, ami rámutat, hogy az európai közösség bürokráciája és döntéshozó testülete már akkor is korrupt volt.

Dél-Európa válsága: a nyugat-európaiak rákényszerítették Dél-Európa országait, hogy csökkentsék nullára a vámokat, ezzel okozzanak maguknak hatalmas pénzügyi kárt, cserébe az EU-n keresztül támogatásokat adtak a nyugatiak. De a támogatások jelentős része eltűnt, így hatalmas hiány keletkezett Dél-Európa országaiban, és ezt a hiányt kölcsönökből pótolták délen. 2008-ra oda jutott az Európai Unió, hogy a csőd elől kellett menekíteni mind a négy déli országot, plusz Írországot is. Az írek is kaptak „felzárkóztatási pénzt”/EU-s pénzt, ahogy a spanyolok, portugálok, görögök és az olaszok. Mind az öt ország ilyen messzire jutott a fejlődésben, egészen a csőd határáig.

A vámok megszűnése hatalmas összeget hagyott a nagy nemzetközi cégek zsebében, mert ők utaztatják az árukat nagy tételben a határokon át. A nagyvállalatok zsebre tették a vámok eltörléséből származó nyereséget, ezért a termékek árai nem indultak zuhanásnak a vámok megszüntetése után. Tehát amíg a lakosság mindenért ugyanannyit fizetett, mint előtte, addig a pénzügyi vezetőréteg tengernyi pénzt spórolt meg a vámok eltörlésével. Ezt még tovább tetézte/tetézi, hogy az EU-s támogatások jelentős százaléka nagyvállalatoknál landol. A pénzügyi kár kinél jelenik meg, ki fizeti mindezt: a szegények és a középréteg. – Ez lett az EU-s pénzosztásból és a vámok eltörléséből: csőd-közeli állapot 5 országban és a szegénység erőteljes megmaradása az eredetileg is szegényebb országokban.

EU és Magyarország

Dél-Európa sikertelen fejlesztése után beléptették a közép-európai országokat is. A közép-európaiak már egy mélységesen korrupt EU-ba léptek be, ráadásul a közép-európai politikai rendszerek még korruptabbak a délieknél. A magyar parlamentben mindössze két párt volt a 2004-es belépésünknél, a Fidesz és a „szocialisták”. A belépés előtt mindkét párt igyekezett róla mélyen hallgatni, hogy az EU korrupt. 2004-ben a belépés után hazánkban sokakat meglepett, hogy kaptunk pénzt az EU-tól, mert a két parlamenti párt nem hangsúlyozta, hogy két dolgot fogunk kapni: szabad határátlépést és a vámok helyett „felzárkóztatási pénzt”. Azért titkolta a politikai vezetés, hogy pénz fog érkezni, mert a magyar társadalom feltette volna a kérdést, hogy: ki fog dönteni a pénz felhasználásáról? Ha kiderül, hogy a hazánkat sárga földig leraboló magyar politikai vezetés fogja osztogatni az EU-s pénzeket, a magyar társadalom soha nem szavazta volna meg a belépést. A határátlépés szabadságát kívülállóként idővel egyébként is megkaptuk volna.

Példa: Magyarországra dollárban számítva 4,8 milliárd dollár jött 2019-ben az EU-ból. Ez a 6,6%-a volt a magyar állam éves költségvetésének (igen, ennyire kevés). De a magyar állam 1,2 milliárd dollárt fizetett be az EU-nak kötelezően 2019-ben. 1992-ben a magyar állam bevételeinek a 8%-át tették ki a vámok. 1992 után, az EU a belépésért cserébe először arra vette rá a magyar államot, hogy csökkentse a vámokat, a beléptetéskor pedig nullára zuhant a magyar állam vámbevétele. Csakhogy a 8% (2019-ben) 5,8 milliárd dollár vámbevétel lett volna. Tehát 2019-ben elvesztettünk 5,8 milliárd dollár vámbevételt, befizettünk 1,2 milliárd dollárt és cserébe jött 4,8 milliárd dollárnyi EU-s pénz. Ez 2,2 milliárd dollár veszteség. A 2004-es belépés óta minden évben ehhez hasonló veszteség-arányok vannak.[1]’[2]’[3]’[4]’[5]

Az eredménytelen pénzkezelés, a korrupció, az értelmetlen tagfelvételek, a központi parancsolgatás, a tengernyi adósság felhalmozása és a rendíthetetlen elit-imádat mellett egy másik központi szintű probléma alakult ki: a közös valuta bevezetése:

Az Euró

Alapvető ismeret bármely közös valuta bevezetésénél: csak azonos fejlettségű területeken érdemes azonos valutát bevezetni. Ha az Euró csak Franciaországban, Németországban, Finnországban és a Benelux államokban (Hollandia, Belgium, Luxemburg) lenne bevezetve, az rendben volna, mert az ő fejlettségük azonos. De az Eurót bevezették Olaszországban, Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban, Szlovéniában, a Balti országokban (Lettország, Észtország, Litvánia) stb. – A nagy összetartozási mánia és a hozzá nem értés elegye volt ez a döntés. – De nem attól fogunk mi európaiak összetartozni, hogy van egy közös hivatali épületünk, vagy ugyanazokat a papírcetliket használjuk fizetésre. Mindez az összetartozás félreértelmezése.[6]

2008-ban kiderült, miért nem szabad eltérő fejlettségű területeken azonos valutát bevezetni. 2008-ban a görög állam a csőd szélére került. Ha csődbe mentek volna a görögök, akkor az Euró óriásit veszített volna az értékéből. Mivel az Euró közös valuta, így ez nem csak Görögországot érintette volna, hanem minden országot, ami bevezette az Eurót. Így aztán több tízmilliárd dollárnyi összeget öntöttek a németek és a finnek Görögország bukott államába, hogy nehogy hivatalossá váljon az államcsőd. A franciák túlzottan el voltak adósodva, így ők nem tudtak segíteni, Belgium is úszott az államadósságban (ahogy azóta is), úgyhogy Finnországra és Németországra hárult a görögök finanszírozása. Görögország 11 millió fős ország.

Ha a spanyolokkal vagy az olaszokkal kell ezt megtenni, az nagyobb gond lesz, mert Spanyolország 47 milliós ország, Olaszország 60 milliós. A közös pénz bevezetése eltérő fejlettségű területeken megágyazott egy orbitálisan nagy bukásnak. – Anglia kilépése az EU-ból, rövidebb távon is csak minimális veszteséget hozott Angliának, hosszabb távon az angolok ünnepelni fogják ezt a lépést. Továbbá jó ötlet volt az angoloktól, hogy visszautasították az Euró bevezetését Angliában. Így legalább ők nem buknak. – Vissza kell vezetni több országban is az eredeti valutákat, Olaszországban a lírát, Görögországban a drachmát stb.

A birodalom

Hazai értelmiségi körökben és a sajtóban azt lehet hallani, hogy az állami szuverenitás nem ér semmit, tehát az országnak az önrendelkezése egy nacionalista butaság, nem kell az országoknak önrendelkezés. Ezzel szemben a valóság, hogy az állami önrendelkezés (szuverenitás) a demokrácia alapja. A demokrácia fontos eleme, hogy nem kezdenek el külföldről parancsokat osztogatni. Márpedig azt láthatjuk, hogy például a magyar parlament számos dolgot nem szabályoz, mert az EU kisajátította magának majdnem minden témakör szabályozását. Angliában már az 1970-es években tisztán látták, hogy az EU megszünteti az ország demokráciáját. Magyarországgal ellentétben, Angliában már a belépéskor sokan húzták a szájukat az ottani parlamentben, hogy ez így diktatúrát alakít ki, mert minden ország parlamentjét elnyomják. (Csak akkoriban az álmok még erősebbek voltak, mint a valóság.)

Az Európai Unió azzal, hogy semmisnek tekinti a szuverenitást, az összes tagállamban felszámolja a demokráciát (cserébe létrehoztak egy közös parlamentet, ahol 370 millió szavazásra jogosultból vagy 1 ember. Létrehoztak egy 700 fős parlamentet, ahol többségében olyan emberek ülnek, akik még életükben nem voltak Magyarországon. De most már közel vannak hozzá, hogy az élet minden területét ők szabályozzák (az adatkezeléstől kezdve, a kereskedelem minden ágán át, bármeddig).[7]

 

Problémamegoldás külföldön

Az értelmiség, például a 168 Órában azt állította, hogy az EU-s tagság hatalmas nyereséggel jár, de a vámveszteséget nem számolták bele. Értelmiségi körökben az EU-nak mindig nagy támogatottsága volt, mind az MSZP-ben, mind a Fideszben és ezeken kívül is. Az értelmiség a rendszerváltás után arra eszmélt, hogy nem képes irányítani az országot. Így aztán kiszervezték a problémamegoldást külföldre, beléptették az országot az EU-ba, hogy az majd megoldja a problémákat. Ezzel súlyos veszteséget okoztak az országnak, mert elhitték maguknak azt az állításukat, hogy ettől rendbe kerülnek a dolgok, és ők hátradőlhetnek.

Az EU-s intézményrendszerben, még ha nem is lennének se korruptak, se alkalmatlanok, akkor is ott van a külföldiek motiválatlansága. Nem motiváltak abban, hogy a magyar társadalom problémáit megoldják.

EU és a pénzmosás

Az Európai Unió országai számos adóparadicsom létrehozói és fenntartói. Az 1900-as évek elején, a gyarmatosítás időszakában kezdődött az adóparadicsomok története. A dolog lényege, hogy az angolok és franciák számtalan kis szigetet uraltak és ezekből néhányat kineveztek speciális jogállású területnek, ahol nem kellett és ma sem kell adózni. A vagyonos réteg a cégeit a speciális jogállású területeken jegyeztette be. Anglia számos ilyen speciális jogállású területet jelölt ki, amik a mai napig adóparadicsomok: Brit Virgin-szigetek, Kajmán-szigetek, Bahama-szigetek, Bermuda, Csatorna-szigetek (Jersey és Guernsey), Ciprus, Hongkong, Makaó, Szingapúr, Mauritius, Szamoa és az Egyesült Arab Emírségek. Az Egyesült Arab Emírségek az Európai Unió nyolcadik legfontosabb kereskedelmi partnere (és ez csak a hivatalos adat), óriási jelentősége van az adóparadicsomoknak az Európai Unióban. Az adócsalás hatalmas tétel a korrupt nyugati országokban is.

Anglia mellett Franciaország is kijelölt magának három adóparadicsom-területet: Luxemburgot, Panamát és a Seychelle-szigeteket. A nyugati vezetőség meglopta a világ országait a gyarmatosítás időszakában és utána is. Hogy ne kelljen osztozniuk a lopott pénzen a saját társadalmukkal, ezért mindkét gyarmatosító ország vezetői speciális területekre lopták ki a pénzt a hazai adózás, tehát a lakosság elől. Ahogy modernizálódott a világ, nagyon népszerű helyekké váltak az adóparadicsomok. Ma már ott tartunk, hogy Magyarországon is bármelyik bankfiókból át lehet utalni adóparadicsomokba a pénzt a hazai adózás elől. Az ilyen átutalás az EU-ban teljesen legális, amióta csak létezik az EU (ma is legális).

Kereskedelem korlátozása

Arról szó sincs, hogy megszűntek volna a vámok, az EU továbbra is sarcolja a rajta kívül eső országokban bejegyzett vállalatokat, a kívülről jövő termékeket. A magyar állam fenntartja a Vám- és Pénzügyőrséget (NAV részeként), akik az EU-n kívülről érkező termékeket vámoltatják, aztán a vámból bejött pénzt elküldik az EU-nak. Tehát: az EU megfoszt minket a saját kereskedelempolitikától, a vámbevételeinktől és a legtöbb kereskedelmi partnertől (több mint 7,2 milliárd embertől, a világgazdaság nagy részétől). A világ lakosságszáma 7,6 milliárd fő. A Föld lakosságának 5,9%-a él az EU-ban. A Föld lakosságának 94,1%-a az EU-n kívül él (a világ robbanásszerűen fejlődő része). Amíg Európa lakosságszáma folyamatosan csökken, addig más kontinensek lakosságszáma folyamatosan nő. Tehát Európában szűkül a piac, máshol bővül.

Hogyan tovább?

Az EU-ból kilépés esetén a cél az egyenlő vámoltatás elve: bármely irányból érkezik egy termék Magyarországra, egyenlő vámoltatással kell találkozzon, ne különböztessünk meg EU-n belüli és kívüli termékeket. Ma, a kivitel 30%-a irányul az EU-n kívülre, ebben nagy változást hoz az egyenlő vámoltatás, ami arra ösztönzi a magyarországi vállalkozókat, hogy a Föld lakosságának 94,1%-val sokkal bátrabban üzleteljenek.[8]

Ha kilépünk, visszavezethetjük a vámokat és végre bejön 5,8 milliárd dollár vámbevétel és 1,2 milliárd dollárt sem kell befizetnünk. A 2,2 milliárd dolláros tiszta nyereség azonnal realizálódik (minden évben). A bejövő rengeteg vámbevételből lehet a rosszul keresőknek adót csökkenteni legalább 5,8 milliárd dollár értékben.

Ez azt jelenti, hogy az a 860,000 ember, aki minimálbérből él, számukra szinte megszűnik az adózás, csak a nyugdíj és az egészségügyi befizetési kötelezettség marad meg, hogy a nyugdíjból és az egészségügyből ne essenek ki. Továbbá a kevéssel minimálbér fölött keresők számára is ugyanígy majdnem teljesen megszűnik az adóteher. (Hogy 860 ezer emberen felül ez még kiket fog érinteni, függ a pontos vámbevételektől. De ez, egymillió főre vetítve 160 ezer Ft havi plusz pénz.)

Így végre a minimálbér környékén keresők ki tudják fizetni a számláikat, a hiteleiket, lakásfelújításukat, ruhát, kaját stb. Jó a szolgáltatói szektornak, iparnak, mezőgazdaságnak. Ez már egy 4 éves ciklus alatt is 23 milliárd dollár.

A legrosszabbul keresőket a jobboldali gazdaságpolitikával segítjük: „több pénzed marad, old meg magad”.

EU-val fennmaradó kapcsolatrendszer

Az Európai Unióval, ezzel a lépéssel társult kereskedelmi partnerekké válunk. Már 1100 éve Európa része vagyunk (Európai Unió nélkül is). A munkaerő szabad áramlását ugyanúgy megtarthatjuk, ha akarjuk (a németek és az osztrákok akarják a magyarok szabad munkavállalását, mert jól jön nekik az olcsó munkaerő).

Két közös intézmény van, aminek a fenntartásába a magyar államnak akkor is érdemes beszállni, amikor kint leszünk az EU-ból: az unió bírósága és az Europol, tehát a nemzetközi rendvédelem. Három dologba pedig eseti jelleggel érdemes beszállni: oktatási együttműködésekbe, határvédelembe (amikor épp helyzet van) és egy-egy közös külügyi biztos kiküldése. A korrupt pénzosztásból és a jogszabálygyártásból, tehát az EU lényegi részéből viszont ideje kiszállni.

A nemzetközi jog értelmében minden ország olyan mértékig lép ki egy adott nemzetközi szervezetből amennyire akar: például a tagállam a kilépés után önmaga határozza meg, hogy milyen intézményi kapcsolatokat kíván fenntartani (esetünkben) az EU-val. Ezt azért csinálták, hogy a kilépőknek ne kelljen tartaniuk kicsinyes politikai bosszútól. Ennek az a felismerés áll a hátterében, hogy jobb egy laza együttműködés, mint ha nincs együttműködés.

 

Rövid történelmi kitekintés: hogy mennyire nincs szükségünk az Európai Unióra, jól mutatja, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon akkor volt a leggyorsabb a fejlődés, amikor nem voltunk az Európai Unió tagja – a Bokros-csomag hatására indult meg a fejlődés.

Hosszú történelmi kitekintés: mi magyarok a függetlenségünket 1526-óta először 1990-ben nyertük el stabilabban (török uralom, azt követően a Habsburg uralom, utána 1. világháború, aztán a Horthy-rendszer idejében náci befolyás növekedését nehéz függetlenségnek nevezni, utána 2. világháború, végül szovjet megszállás 1989-ig). Dobjuk el az 1990-ben ölünkbe hullott függetlenségünket? Ezt nyugaton nagyon nem gondolták át, mert az az igazság, hogy ők felvásárló piacot akartak nyitni, nem velünk törődni. Mi lesz helyette? Egy önálló ország. Az egész történelmünk folyamán az volt a célunk, hogy önállóak, szuverének legyünk.[9]

 

Ha bent maradunk, annyi erővel azt is mondhatnánk, hogy nem hiszünk önmagunkban/nem szeretnék változást létrehozni, elpancsolunk az EU langyos vizében, közben abban reménykedünk, hogy nem mennek szembe a magyarok érdekeivel. – Ha belépünk az Euró övezetbe, akkor már az állami költségvetésünkről sem dönthet szabadon a társadalmunk, és az EU ebben még szigorúbb akar lenni a jövőben, az Euró övezet országainak a kezéből a teljes költségvetési döntéshozatalt ki fogják venni. Onnantól kezdve mi lesz az EU parlamentáris demokráciáival? Egy halom báb lesz mindenki, minden témakörben (mert az állami költségvetés sok témakört alapvetően meghatároz). – A kilépés kérdésénél egy dolgot nem szabad elfelejteni, hogy az ENSZ szerint szuverén ország vagyunk, az EU nem bánhat így velünk.

Érdemes belegondolni, hogy 700 ember ül az EU közös parlamentjében, akiknek hatalmas többsége, valószínűleg, még soha nem járt Magyarországon, de az általuk elfogadott jogszabályok kötelezőek itt is. Ez birodalomépítés, nem egy nemzetközi szervezet.[10]

 

Két „mantra” van az EU pártiak részéről, amit mindig elmondanak: a nemzeti öntudat megszűnőben van és az EU nélkül nem tud működni az országunk. De valójában semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy csökkenne a nemzeti öntudat Európában, jó példa erre a katalán és a skót nemzeti mozgalom, vagy például az ukránok kiállása a nemzetükért. De aki látta már Dániát, azt is láthatta, hogy tengernyi dán zászló van mindenhol, pedig 30 éve tagjai az EU-nak, a dánok végtelenül büszkék a nemzetükre. Továbbá arra sincs bizonyíték, hogy az Európai Unió nélkül ne lenne az országnak jövője. Egyrészt több európai ország nem lépett be az EU-ba (Izland, Svájc, Norvégia), kettő ország kilépett (Grönland 1985-ben és Nagy Britannia 2020-ban), számos szegény ország lakóit nem engedik be (Albánia, Bosznia, Szerbia, Moldávia stb.). Az EU-s tagság nem meghatározó, nincs rá bizonyíték, hogy a tagság hatalmas fejlődést eredményezne, hiszen az EU-n kívüli országok is remekül tudnak fejlődni, van olyan, amelyik nem tud fejlődni, de ez nem a tagságon múlik. Ahogy a tagok egy része is remekül fejlődik (Finnország, Dánia), egy része pedig nem tud érdemben fejlődni (pl.: Belgium, Lengyelország, Magyarország, Málta, Olaszország). Az olaszok konkrétan alapító tagok és tengernyi problémájuk van, az államcsőd elől menekülnek már 15 éve. – A két mantrából egyik sem működik, sem a nemzetek megszűnése, se a feltételezett fejlődés. Az Európai Uniós tagság csak azt a tévképzetet erősíti, hogy majd valaki más megoldja a problémáinkat.

Ahhoz, hogy ez az ország fejlődésnek induljon, óriási áldozatra van szükség. A nyugatiak ezt 100%, hogy nem fogják értünk meghozni. Vagy mi magyarok dolgozunk, vagy senki. Ezzel el is jutottunk a reform programunk lényegéhez: demokratizált állami működés és demokratizált vállalatok. Mi nem a motiválatlan külföldiekre építünk. Nekünk az a célunk, hogy Önök higgyenek önmagukban, mi hiszünk Önökben.

 

LÁBJEGYZET:

[1] 2014-ben 17,000 milliárd Ft volt a magyar állam költségvetése. Ennek a 8%-a 1360 milliárd Ft. Az EU-s kényszerítés nélkül ennyi lett volna a vámbevételünk. Ez 0 Ft lett. 2014-ben a magyar államnak további 260 milliárdot kellett befizetnie az EU közös kasszájába. Az EU adott összesen 1300 milliárdot. – Ez 2014-ben 320 milliárd Ft veszteség volt a magyar államnak.

[2] A veszteséghez hozzájön pluszba: a tőkekivitel adóztatásának tilalmából adódó veszteségünk. (Ezt az adóztatási tilalmat az EU rendelte el és ez is csak a vagyonos réteget tette még vagyonosabbá a középréteg és a szegények kontójára, mert a tőkekivitelt a legnagyobb cégek csinálják.)

[3] További veszteség: a belépésünk miatt szabad lett az áruk mozgása. Az áruk szabad mozgatása lehetővé tette a nagy értékű áfa-csalást, melynek a lényege, például: Szlovákiába kiviszik a termékeket, visszahozzák, mintha ott fizettek volna áfát, így itthon már nem kell áfát fizetni. Ezzel a bűncselekménnyel, a kiszivárgott adóhatósági jelentések szerint, évente minimum 1000 milliárd Ft kár érte a magyar államot és ma is még kb. 400 milliárd az éves veszteség. Ez 19 évnyi tagságunk alatt több mint 15,000 milliárd Ft veszteség.

[4] Egy lengyel kutatás szerint: a Lengyelországba érkezett EU-s pénzek 60%-a jut nyugati vállalatokhoz. Azok pedig visszautalják a nyugat-európai tulajdonosaikhoz a nyereséget. Még ha Magyarország esetében csak 10-20-30% is az arány, akkor is egyértelmű, hogy az EU-s pénz egy része megint csak nem a magyar társadalomhoz jut. (Tehát a nyugati politikusok azért küldik ide a pénzt, hogy a nyugati cégeket rajtunk keresztül fizessék ki.)

[5] Korrupt céges környezet kialakulása: az EU-s pénzosztás a magántulajdonú cégek szempontjából kiszámíthatatlan környezetet teremt, nem tudni kinek megy a pénz, nem tudni kinek sikerül ismerőst vagy egy korrupt hivatalnokot találnia, hogy „megnyerje” a pályázatot. Amellett, hogy a pénzosztás súlyos zavarokat okoz a kereskedelemben, ráadásul hozzászoktathatja a cégeket, hogy ne a „piacra” termeljenek, hanem az EU-s pénzek lehívására rendezkedjenek be. Ahol ez a viselkedés kialakul, az adott vállalat életképtelenné válik a piaci versenyben.

[6] Ezt a hétköznapokban úgy lehetne szemléltetni, hogy két ember rájön, hogy ők barátok akarnak lenni. Erre nyitnak egy közös számlát és minden pénzüket ráteszik. Ezt akarják együtt költögetni. Ebből milyen gyorsasággal lesz konfliktus?

[7] Néhány éve még azt ígérte az Európai Unió, hogy a szociális ügyek szabályozásába nem fognak belenyúlni, az teljesen nemzeti hatáskör lesz. Ma már ott tartanak, hogy azt is egyre nagyobb részt ők szabályozzák. Ráadásul egy fokkal nem lett jobb a helyzet ettől.

[8] Az egyenlő vámbevétel-elosztás esetén alacsonyan tarthatjuk az EU-n kívülről érkező termékek vámtarifáit, ezért cserébe mi is csökkentett vámokat kapunk az itthon készült termékek kivitelére. Tehát az emberiség 94,1%-ával kisebb vámtarifával tudunk kereskedni.

[9] A cél az volt, hogy a magyar társadalom döntsön Magyarország ügyeiről, ami racionális cél.

[10] Példa a ki nem mondott konfliktusokra: azzal, hogy minden ország számos alapvető állami jogkört ad át az EU-nak, ezzel azt mondják, hogy nem hisznek a saját döntéseik helyességében, nem hisznek abban, hogy központosított kényszerítés nélkül is együtt tudnak működni. – Ez mitől konfliktus? Mert a szavazóik viszont nem azért választják meg Franciaország, Németország vagy Magyarország politikusait, hogy azok ne higgyenek a saját döntéseikben. A másik ki nem mondott dolog: „ha nem kényszerítjük Európa országait, akkor majd biztos, hogy nem akarnak egymással együttműködni”. De, ha az együttműködés szellemét akarjuk előcsalogatni, akkor nem kényszeríthetjük a kontinens kétharmadát (az EU lakosságát) több ezer központi jogszabállyal.