Az oktatási rendszer problémái

 

Közvélemény-kutatások szerint az oktatási rendszerrel se a tanárok, se a diákok, se a szülők, se az oktatáskutatók, se az üzleti élet szereplői nincsenek megelégedve. Nem véletlen:

 

Alapproblémák

 

Az oktatási rendszer alapvetései: 1.) A diák nem ember, ezért nem kell figyelembe venni. 2.) Az oktatás nem hisz a diákokban.

Erich Fromm (világhírű pszichológus) szerint, ez a magatartás a szeretet hiányára utal. Az oktatás abban hisz, hogy szóról szóra megmondja nekik, mit tegyenek és akkor majd pozitív értékelést kapnak. Ez a lényege annak, hogy nem hisznek a diákokban. Az az út, hogy nem hiszünk másokban, a bukáshoz vezet. Az oktatás mindenek felett állóként tekint a saját értékeléseire (jegyeire). Ezzel azt mondja a felnőtté váló gyereknek, hogy mi megmondjuk kit akarunk belőled csinálni. Az oktatás szolgáltató jellegével megszűnik ez a követelőző, kiközösítő, szeretet nélküli helyzetet. (Vannak tanárok, akik szeretik a gyerekeket, de maga a rendszer gyűlöli a gyerekeket és ehhez a legtöbb tanár igazodik is.)

 

Oktatás problémái történelmi léptékben

Az 1. és a 2. világháború között Magyarországon rossz volt a helyzet, de egy vitathatatlanul jó dolog volt: a tanároknak nagyon magas fizetést adtak, ezért az oktatás a legtehetségesebb emberek széles körét vonzotta oda és tartotta meg. Bár sok volt a tudatlan erőszakos pedagógus, de a korszakhoz képest fantasztikus volt a színvonal (volt olyan gimnáziumi osztály, ahonnan 3 tanuló is később Nobel-díjas lett). A kirobbanóan tehetséges tanárok sokasága a 2. világháború után is az oktatási rendszerben dolgozott. Sokan közülük majd csak a ’60-as, ’70-es években mentek nyugdíjba. Onnantól kezdve viszont zuhant az általános iskolai és középiskolai oktatás színvonala. Teret nyertek az alkalmatlan pedagógusok nagy tömegei, akik munkájukkal csökkentették a diákok tanulási kedvét, sokakkal egy életre meggyűlöltették az általuk tanított tantárgyakat. Ez azzal járt, hogy az általános és középiskolai képzés elvesztette az értékét. Ezzel a felsőoktatás maradt az egyetlen menekülési lehetőség, de ott a diktatúra megszűrte a diákokat, keveseket engedtek be és a legtöbb helyen ott sem volt különösen magas színvonal. De ők csak néhány ezer diákot tanítottak, hogy azok majd, ha nem is rögtön, de idővel a diktatúra közép és felső vezetését alkossák. A rendszerváltás után nőtt az igény a diplomásokra: orvos-hiány, mérnök-hiány és számos egyéb szakterület jelentős hiányt mutatott. Másrészt az üzleti életben minden vállalatnak jól jön legalább egy-egy jogi végzettségű munkatárs perek és ügyintézések esetére. Továbbá hatalmas igény lett a marketing végzettségre, pénzügyi végzettségre, számítástechnikai végzettségre. Olyan mértékű igény jött létre, amit a felsőoktatás a mai napig nem tud kielégíteni. A rendszerváltás után általános és középiskolában a helyzet változatlan maradt a mai napig, az általános és középiskolában 12 évig lehet ülni, mindenféle használható tudás megszerzése nélkül. A felsőoktatás nem hajlandó a igényekhez igazodni: lényegesen több jogászt, pénzügyi végzettségűt, orvost és mérnököt kitermelni. A többi diplomát rendszerint külföldön csak vécépapírként fogadják el.

Annyira leromlott a tanári kar színvonala, hogy az oktatásnak csak 3 év után adjuk meg az önkormányzatiságot, miután továbbképeztük a továbbképzésre alkalmas pedagógusokat és kirostáltuk a legalkalmatlanabbakat. Ilyen gyenge személyzettel érdemes valamit kezdeni. A másik, hogy a tananyagban is gyökeres változtatások lesznek, mert ez a mostani tananyag hatalmas többségében oktatási selejt, ami az iskolák elhagyása után a valóságban értéktelen.

.

 

További gondok

 

1. A dolgozatíratással és a feleltetéssel hullámzó teljesítményre kényszerítik a diákokat. Hol az egyik tárgyból kell megerőltetniük magukat, hol a másikból, de addig a többi tárgyat kényszerűen hanyagolják. Viszont a legtöbb munkahelyen állandó teljesítményt várnak el és ha az ember hozzá szokik a hullámzó teljesítményhez, akkor az állandó munkavégzése gyenge lesz. Ezért lesz az, hogy a nyilvános felsőoktatás eleinte sokaknak nehezen megy majd, mert hozzászoktak, hogy mindig jön egy kényszerített pillanat, amikor dolgozni kell, mert nem tanulták meg önállóan, folyamatában odatenni magukat. De majd ebbe is belejönnek. Mindig a legnehezebb út, a helyes út. (Összességében jobb eredményt produkál az, aki megtanul folyamatában dolgozni, mint egy-egy kényszerű pillanatban odatenni magát – erre a politikában a 4 évenkénti kampányolás jó példa.) Ezért lesz az érdemjegyek alapja az órai teljesítmény.
2. A németes-poroszos neveléssel gond van: rossz a katonás nevelés, erre a fő bizonyíték, hogy a németeket sokáig így nevelték és már két világháborút is összehoztak az emberiségnek és kettőből kettő rossz arány. Nem is beszélve a második világháborúban nyújtott “teljesítményükről”, ennyi embert megölni ilyen rövid idő alatt… a katonás nevelés több kárt csinál, mint amennyi hasznot hoz. Erre azóta a németek is rájöttek, ennek örömére abbahagyták a katonás nevelést. Társadalomkutatások szerint a katonás nevelés magába forduló személyiségtípusokat alakít ki, ami többek között elősegíti a nagyobb számú öngyilkosságot, mivel nem beszélik ki magukból a gondjaikat. Többek között ezért vagyunk Európában „előkelő” helyen az öngyilkossági rangsorban. A katonás nevelés fontos része a szemétkedés, mindenkivel, aki kiszolgáltatott. A rendszer elfogadja azt, hogy sok tanár nem segít a diákokon, inkább szemétkedik velük. A gyerekek ezt tanulják el és rendszerint tovább is adják, amit kaptak. A katonás nevelés lényege, hogy önálló gondolkodásra képtelen, zárkózott, szűk látókörű embereket neveljen, akiket a vezetőréteg kénye-kedve szerint rángathat. A katonás nevelés másik szerves része a gyakori büntetések kiosztása: „A büntetéstől való félelem a gyermek vérmérsékletétől függően életének meghatározó élményévé is válhat, integritása lassan darabokra hullik, önbecsülése elenyészik, végül megszűnik önálló személyiségként létezni.” Erich Fromm – Ez gyakori a magyar társadalomban: az önbizalomhiány és a könnyű befolyásolhatóság. Ebben abszolút közrejátszik az iskola porosz nevelése (középiskola végéig 12 év). Továbbá a gyakori büntetések megalapozzák a szadizmus széleskörű elterjedését. Ehhez forrás: Erich Fromm – A rombolás anatómiája 436.o. – A szadista hajlamú ember, egy nem szadista környezetben nem tud sztárrá válni szadizmusa okán, viszont egy szadista környezetben könnyen sztárrá válhat. Az oktatás felelős a szadista környezet kialakulásáért, mely az erőszakos, diktatórikus gondolkodású embereknek, pártoknak, cégvezetőknek kedvez. A szadizmusról. Forrás: Erich Fromm – A rombolás anatómiája 437.o.

3. A katonás oktatási rendszer túl sok ismeret megszerzésére kényszeríti a tanulókat, pedig a kevesebb több és a kényszer hiba. Ezzel a kényszerrel sokaknál örökre elűzik a tudás iránti érdeklődést. Az oktatás kutatói kiderítették, hogy a magyarországi oktatási rendszer csak tovább növeli a diákok közötti különbségeket, rendszerint a vagyonos környéken élőket jobb helyzetbe hozza, amíg a szegényebb környékeken élők teljesen lemaradnak a pénzhiány, a rossz tanári kar, a gyenge iskolavezetés, a selejt tananyag és az amúgy is rossz kilátásaik miatt. A szegényeknek már csak a 2%-a jut be a felsőoktatásba.
4. A túl sok tananyag számonkérésével megtanítják a diákokat csalni és gyűlölni a tananyagot, a tanárt és az oktatási rendszert.
5. Nincs olyan tárgy, olyan ismeret, olyan érdeklődési kör, amit az oktatási rendszer ne tudna bárkivel meggyűlöltetni. Remek példa erre az angol nyelv, amit olyan aprólékos nyelvtani ismeretekre bontanak szét, hogy végigolvasni is unalmas, megtanulni még inkább, egy dolgozatban alkalmazni nehéz, a valóságban alkalmazni nem lehet. Ha még valami merészebb angoltanár meg is próbál kilépni ebből a helyzetből, az érettségi és a nyelvvizsgára felkészítés akkor is arra kényszeríti, hogy így tanítson.

A selejt minőségű oktatási rendszer a társadalmat minél messzebbre löki a tudásvágytól, idővel annál inkább elbutulnak a társadalom tagjai. Ideje ezt a folyamatot megfordítani. Elsődleges cél a tudás iránti vágy erősítése. (A mai oktatásban a diákok jelentős része már általános iskola első évének a végére „kiég”, utál iskolába járni, nem kér belőle többet. Ahogy telnek az évek ez a helyzet tovább romlik és ez nem a diákok hibája.)

6. A Maslow-piramis alapján egyszerűen abszurd elvárni a diákoktól, hogy irodalmat, nyelvtant, matematikát vagy más elvont ismereteket tanuljanak, addig amíg nem látják biztosítva a jövőjüket. Ezért kell a polgárjog, hogy belelássanak az üzleti élet működésébe, hogy a szerződés írás megismerésével, önmagukat jövőbeli cselekvőként lássák. A polgárjog létszükségletet elégít ki, mert ez lesz a megélhetésük alapja. A másik, a gyakorlatban is használható valódi idegen nyelv ismerete (egy nyelvvizsga, ahol senkit nem érdekel a nyelvtan, csak a lényeg). Amíg a fontossági sorrendben az irodalom, a nyelvtan és a többi már csak ez után jön. Ettől látja, hogy el tudja majd végezni a munkáját, bármilyen nehéz feladata is lesz. Ez kihat majd az üzleti életre is, a fiatal munkavállalók már önálló cselekvésre is képesek lesznek, ami az egész üzleti életet megváltoztatja. A cégeken belül felbontja a hierarchiát („A hierarchia csak a szegénység és a tudatlanság talaján létezhet.” – George Orwell) és helyette teljesítményösztönzésen keresztül maximális aktivitásra épülő üzleti élet alakul ki. Útközben minden ismeretet a nyilvános és ingyenes felsőoktatás biztosít. Ezzel a társadalmunk új korszakba lép, a korlátlan tudás korszakába.
7. További probléma, hogy a selejt tananyaggal és a kontrollálatlan tanárokkal az oktatási rendszer, folyton megalázza a diákokat, végig azt éreztetik a kiszolgáltatottsággal, hogy senki vagy. Ennek köszönhetően alakul ki a társadalomban a kishitűség, a kisebbrendűségi érzet, a végtelen, már-már beteges pesszimizmus, az elutasító magatartás, melyek mély társadalmi válságot eredményeznek. A legkárosabb, hogy valaki minél több időt tölt diákként az oktatási rendszerben, annál inkább megalázzák. Ennek köszönhető, hogy az értelmiségben nagyon magas a kisebbrendűségi érzéssel küszködők és a pesszimisták száma és ezt tetézik az oktatási rendszertől átvett elutasító magatartással. Mivel az értelmiségből kerül ki a vezetőréteg, meg is látszik az országon, nézzék meg jól, hogy mit sikerült elérni a rendszerváltás óta. Nem véletlenül mondják, hogy a fejétől bűzlik a hal.
8. A mai katonás oktatási rendszer további nagy hibája, hogy állandóan értékelni akarja a diákokat és ezt azzal tetézi, hogy a diákokat, a rendszer, a képességeik alapján akarja értékelni. Ennek az értékelési mániának semmi értelme. A diákokat folyamatosan választások elé kell állítani, mert nem a képességeink mutatják meg kik vagyunk, hanem a döntéseink. Nem az a cél, hogy a diákok olyanná váljanak, mint bárki szeretné, hanem olyanná váljanak, amilyenné ők maguk szeretnének. Tehát az oktatási rendszer nem arra jó, hogy megmondja a diákoknak, milyenné kell válni, hanem hogy segítsen nekik elérni a céljaikat.
9. Amíg nincs épkézláb tananyag, amire a diákok is kíváncsiak; a tanárok nagy része még megközelítőleg se tudja, hogy hogyan kellene dolgoznia; amíg úgy folynak a számonkérések, hogy az a diákoknak nem a tudását mérik fel, hanem a számonkéréssel kényszerítik őket az elvárt tudás megszerzésére, addig az oktatási rendszer nem lesz működőképes.
10. A felsőoktatásban (és igazából az egész oktatási rendszerben) semmilyen szellemi képességet nem feltételeznek a diákokról. Leadják a tananyagot, ha visszaadod 5-ös, ha nem 1-es. Kreativitás, emberségesség, következtetés ritkán vagy egyáltalán nem része a számonkérésnek. Szolgákat nevelnek, nem önálló embereket. Jó példa erre a szakdolgozat: a szakdolgozatnál annyi a lényeg, hogy fogjál 20 könyvet, másolj ki belőle 40 oldalt, csak írd át a saját szavaidra. Egyetlen önálló gondolatot se várnak el, sőt van olyan hely, ahol jegylevonással jutalmazzák. Önálló gondolatot a felsőoktatás egyedül a doktori disszertációnál vár el, de a szolgának nevelt diákokból addigra már kiölték az önálló gondolatokat, így maradt egymás doktori disszertációinak a másolgatása. (Ez nem csak a politikusoknál és a sportolóknál van így, mindenhol így van.) Nem véletlen, hogy a diákok kapásból a csalás lehetőségét választják, mert ha valamire megtanítja az embert az oktatási rendszer, az a csalás: legyen az puskázás vagy épp egymás műveinek lemásolása.
11. Természetellenes dolog, hogy a diákok egész nap ülnek és néznek maguk elé. Az iskolában mégis ezt követelik meg, ezen felül azt is, hogy ha parancsot adnak a diáknak, akkor azt feltétel nélkül teljesítse és egész nap legyen csöndben. Ezt még a felnőttek között sem lehet megkövetelni, maximum katonáknál és ott is csak harci szituációban. Egy szabad gondolkodású gyermeknél ez értelmetlen és ráadásul torz személyiségeket nevel, karót nyelt emberek lesznek. Ha valamelyik tanár, különösen alsó tagozaton, bántja, megalázza, gyűlöli a gyerekeket, mert némelyik nem azt csinálja, amit mond a gyereknek, azt a tanárt kötelezően továbbképzésre kell küldeni vagy ki kell rúgni (pszichés vizsgálat keretében).
12. Ezek után, maximum, szintfelmérőt lehet íratni, ami a diákok számára semmilyen következménnyel nem jár, ez főleg a tanár számára lesz visszajelzés. Sokan azzal magyarázzák a folyamatos dolgozatíratást és a feleltetést, hogy ezzel készítik fel a stresszes helyzetre a diákokat, de ez csak azért van, mert nem tudják mi a stressz lényege. A stresszre senkit nem lehet felkészíteni, ezzel kapcsolatban nem érvényes az a mondás, hogy teher alatt nő a pálma. Mert a stressz csak felőröl, a stressznek nincs olyan hatása, hogy a kis stressz felkészít a nagy stresszre. Ezért mondjuk azt, hogy a dolgozatíratással és a feleltetéssel nem felkészítik a diákokat, hanem felőrlik a diákok idegeit. Amit ráadásul az oktatási rendszer idővel csak tovább fokoz, mire kikerülnek a felsőoktatásból, már sokaknak rángatózik a szeme, rosszul alszanak, tiszta ránc az arcuk, gyomorproblémáik vannak, sokan gyógyszerfüggővé válnak stb. Tehát csupa stressz által előidézett problémájuk lesz és még el se kezdtek dolgozni, el se kezdődött az önálló életük, de sokan már ekkor idegroncsok. Nem is beszélve arról, hogy az oktatási rendszer értékelési mániája, hogy ők majd mindenáron megmondják minden diákról, hogy mit tud, ez rendszerint önbizalomhiányt okoz, mert meggátolja, azt hogy saját szemeddel lásd magad. Az önbizalomhiány az alapja az arrogáns viselkedésnek, mivel aki nem fogadja el önmagát, az másokat bánt, ráadásul az arrogáns viselkedés további társadalmi problémákat okoz. – A stresszes helyzetek előállításával szemben a stressz kezelésére kell megtanítani a diákokat.

Oktatáskutatók szerint: A folyamatos eredménykényszer frusztrálttá, unottá és pszichésen sérülté teszi a fiatalokat.

13. Az oktatási rendszer követelőző és elutasító, ezzel fasisztoid személyiségeket nevel. Ezért van az, hogy a társadalom jelentős része ennyire fogékony a fasisztoid eszmékre.

Mivel az oktatási rendszer egy parancsrendszer, ami a diákok minden iskolában töltött percét, sokszor értelmetlenül és eredménytelenül is, de mindenáron szabályozza. Aki hagyja, hogy az oktatási rendszer nevelje fel, az egy csicska lesz. Aki felnőttként el is várja, hogy megmondják neki, mit tegyen. Ennek további következménye, hogy éles helyzetben képtelen lesz értelmes döntést hozni, hiszen élete első két- két és fél évtizedében az oktatási rendszer mindig minden döntést meghozott helyette, ő meg csak sodródott az árral.

A társadalomkutatók (szociológusok) létrehoztak egy F-skálát, ami megmutatja, hogy ki fasisztoid személyiségtípus és ki nem. 1. Elfogadja a konvencionális értékítéleteket. 2. Kritikátlanul alárendeli magát a vezetőknek. 3. Agresszíven viselkedik azokkal szemben, akik nem hajlandók magukat kritikátlanul alávetni a vezetőknek. 4. Idegenkedik a gazdag érzelmi élettől, a képzelettől, a személyességtől, a gyengédségtől. 5. Hajlamos a merev gondolkodásra. 6. Nagyra értékeli az erőt, a hajthatatlanságot. 7. Embergyűlölő, az embert alapvetően rossznak tartja. 8. Hajlamos azt hinni, hogy a társadalomban vad és veszélyes erők uralkodnak. 9. Nagy figyelmet fordít más emberek szexuális “kilengéseire”. Akiknek ilyen tulajdonságai vannak, belőlük lesznek antiszemiták, rasszisták, náluk a nacionalizmusuk felsőbbrendűségi érzéssel párosul. A kutatásban résztvevő személyek gyermekkori emlékei alapján arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy a fasisztoid személyiségtípusok kifejlődésének az oka, a nevelésükben keresendő. A kutatók a család diktatórikus nevelési stílusában látják a problémát. Amely családban kevés az érzelmi melegség, főként az apa rideg, követelő és büntető személyiség, merev elveket fogalmaz meg és azoknak maradéktalan követését várja el gyermekétől. Melynek hatására a gyermek egyszerre idealizálja az apját, másrészt tudat alatt ellenséges az apjával szemben. Ez a megtört, kettős személyiség felnőtt korában gyűlöletre és erőszakra uszító vezetőket követ, másrészt a gyűlöletét kivetíti azokra, akikkel szemben szítják a gyűlöletet. Erre Magyarországon még az oktatási rendszer tetézi is, ezt az amúgy is káros magatartásnak a kialakulását. Ahelyett hogy intelligens (nem kényszerítő, nem követelőző) nevelési stílusával ellensúlyozná. Ezért igyekszek a diákokat szabaddá tenni, és az órai munka alapján értékelni (ha egyáltalán bárkit értékelünk), nem pedig stresszhelyzet elé állítani mindenféle számonkéréssel. A stresszhelyzetet nem lehet megszokni, abba csak felőrlődni lehet.

A fasisztoid személyiségtípusúakból minél több van, annál élhetetlenebb az adott közösség. Mivel a fasisztoid személyiségtípusúak, az állandó gyűlölködéssel, kirekesztéssel, elutasítással és helyenként brutális agresszivitásukkal megosztják a közösséget és olyan embereket is gyűlölködésre késztetnek, akik amúgy nem hajlamosak rá. A gyűlölet demoralizálja és destabilizálja a közösséget. A demoralizálás értékvesztést jelent, a gyűlölködés a szeretet értékrendjét rombolja le, mert már születéssel keletkező tulajdonságok miatt is gyűlölködnek. A gyűlölet úgy destabilizálja a közösséget, hogy aki folyton gyűlölködik, már sokszor észre sem veszi, hogy törvényt sért, utána meg jönnek az agybeteg elméletek, hogy a cél szentesíti az eszközt, meg akit bántunk úgy se ember stb.

F-skála forrása: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába című könyve.

14. A rendszerváltás előtt azért nem okozott ekkora feszültséget az oktatási rendszer színvonaltalan, semmitmondó tananyaga, mert akkoriban garantált volt a munkahely (ha csak valaki nem lázadt fel a diktatúra ellen, de sokuknak még így is adtak munkát). Ma nincs garantált munkahely. Úgyhogy valódi, használható tudásra van szükség, amit az oktatási rendszer még a felsőoktatás keretében sem ad. (Aki nemzetközi gazdálkodás szakra jár, ahol irodai tárgyalókat, meg céges középvezetőket képeznek, amihez a gyakorlatban idegen nyelvi, jogi ismeretre és közvetlenségre van szükség, erre 3 éves egyetemi képzésben tanítják, ahol az egyik legfontosabb tantárgy a matematika. Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Karán, jogász szakon úgy telik el az első év, hogy semmilyen használható jogi ismeretet nem adnak – ez tandíjban számolva 2 X 260,000 = 520,000 Ft veszteség diákonként + az állam vesztesége.) Például közgazdasági szakra szinte mindenki azért megy, hogy céges közép és felső vezetést tanuljon, ehelyett a főtantárgyak matematikáról szólnak, vezetésről csak melléktárgyak formájában, jelentéktelen mértékig tanulhatnak. A mesterszakok szinte mindenhol úgy néznek ki, hogy ugyanazt leadják, mint alapszakon. Mindezt sok millió forintnyi tandíjért.

Álláskeresésnél így is a két legjobban használható diploma a jogi és a közgazdász. De rendszerint ők is alig tanulnak használható dolgokat. Ezek mellett van még egy pár hiányszakma, aminek a diplomája ér valamit és innentől kezdve a többi diploma már csak presztízskérdés. – A nyilvános felsőoktatás lehetőséget ad a teljes körű felsőoktatási reformra, mert így végre mindenki számára tisztán látható lesz, hogy hol milyen mértékű problémák vannak. A munkáltatók, a szakmai szervezetek és a lakossági visszajelzések alapján kötelezem a felsőoktatást, hogy alakítsa át a tananyagát, ha kell 100%-ig.

15. Ha nem tisztázzuk most a problémákat, akkor ezek a dolgok újra és újra felbukkanhatnak. Nézzük az eddigi kritika rendszerszintű összefoglalását: A válság hatására lassan kiderül, hogy mit ér a magyar társadalom tudása önmagában, külföldiek nélkül, kölcsönök nélkül. Egy olyan oktatási rendszerrel a nyakunkon, ami olyan érettségit ad (12 év tanulás után), ami a valóságban (a munkaerőpiacon) semmit nem ér. Az általános- és középiskolában széplelkű irodalmárokat, nyelvtantudósokat nevelnek, meg fölösleges matematikai ismeretet adnak át. A szakközepek egy része által átadott tudás is közel nulla. A felsőoktatás szakjainak a többsége pénzkidobás. Mire a felsőoktatásba elér a diákok pár százaléka, addigra már mindenki teljesen kiég: nincs kedve tanulni; mire befejezi a felsőoktatást, az oktatási rendszer kizsebeli; és még inkább kiég a fölösleges tantárgyaktól, a használhatatlan tudástól. Ha a kormány nullára csökkentené az államháztartási hiányt (nem venne fel több kölcsönt) és az eddigi lendületével államosít még néhány iparágat, amivel kizavarná a külföldieket, akkor derülne csak ki, hogy a társadalom valódi ismeretanyaga a világról nulla, zéró. Amit a társadalom tagjai tanítanak egymásnak, az oktatási rendszer keretében, az használhatatlan és káros: az oktatási rendszer tisztességtelenségre nevel, arra hogy csak magaddal törődj, senkivel nem beszélgethetsz órákon, senkivel nem működhetsz együtt, tilos csoportban dolgozni, ha nem megy a másiknak valami, tilos segíteni. Aki hagyja, hogy ez a szemét oktatási rendszer nevelje fel, az nem tanul meg kommunikálni a későbbi munkahelyén, meg úgy általában az életben; képtelen csapatban dolgozni; nem hajlandó segíteni másokon. Ami rosszat ki lehet hozni egy emberből, azt a mai oktatási kihozza. Mivel az oktatás nem tanítja meg a diákokat, hogyan kezeljék a problémáikat, ezért sokakból erőszakos, gyűlölködő ember lesz, akik képtelenek megoldani a gondjaikat. Mivel a problémák megoldására képtelenek, ez csak még frusztráltabbá teszi őket, ami elvezet a mértéktelen hülyeséghez, ami például a rendszerváltás óta vergődő pártokat hatalomra juttatta. Mivel képtelenek megoldani a problémáikat, a társadalom tagjai egymáson vezetik le a frusztráltságukat pl.: családon belüli bántalmazások. Problémák megoldására az oktatási rendszer annyit mutat, hogy fölényeskedik a tanár, megfélemlíti a diákokat és csak reménykedhetünk, hogy a gyerekek keveset tanulnak az iskolában. Más szóval az általános iskola első 2 éve, ahol megtanulnak írni, olvasni, számolni, még tűrhető, de a többi, a diákok legalább 90%-nál fölösleges és mindenkinél kifejezetten káros. Ha valaki az oktatási rendszer értékrendjét átveszi és valahogy mégis főnök lesz belőle, az olyan állatként viselkedik vezetői pozícióban, hogy az gusztustalan. (Úgy viselkedik, ahogy azt az oktatási rendszerben eltöltött másfél évtized alatt látta.) Gondolhatunk itt akár az állami vezetésre, akár a cégek vezetésére. Ezeknek a vezetőknek a többsége tisztában van vele, hogy tudása semmit nem ér, emiatt nincs önbizalma, hogy ezt elkendőzze, kegyetlenül bánik másokkal, vagy ha már jó ideje megszedte magát, akkor meg egyszerűen nem foglalkozik másokkal. A tudás adta önbizalom a mai Magyarországon nagyon ritka. Ez pedig egy semmitmondó, önbizalom-romboló oktatási rendszer eredménye.

Jelenleg egyedül az viheti sokra, aki valamilyen alternatív oktatási formát választ vagy kiszáll az oktatási rendszerből vagy megtanul vele együtt élni, de közben kialakítani magának egy olyan belső értékrendet, amivel az oktatási rendszer szemétségeitől megvédi a lelkét. Ami kb. azt jelenti, hogy megtanul kőkeményen lázadni, anélkül, hogy az oktatási rendszerben ezt észrevennék, mert ha kiszagolják az oktatásban, hogy valaki fellázadt a szemétségek ellen, az értelmetlen tananyag ellen, akkor kegyetlenül megszívatják. Mert az biztos, hogy aki átveszi a rendszer értékrendjét, az bosszúálló személyiség lesz – mint minden vesztes.

16. Az oktatási rendszer idióta magatartása személyiségtorzulást okoz mindenkinél, aki csak a közelébe kerül (pl.: én is érzem magamon, hogy akárhogy lázadtam, mégis változtam az iskola előtti énemhez képest, de szerencsére csak minimális mértékig és nagyon igyekszek visszatalálni). Van, aki megússza enyhe problémákkal (nyelvtani hibákon pattog mindenkivel, lenéz másokat), de van, aki az önbizalmát szélsőséges viselkedésből, erőszakból próbálja felépíteni. Az oktatási rendszer szemét viselkedése sokakat magányossá tesz (Ne beszélgess órán! Nem segíthetsz neki!), ezért sokan csapódnak csoportokhoz, akik bár enyhítik magányukat, de nagy állatságokba rángatják bele őket, ez lehet bűnözőkből álló csoport, vandálokból álló csoport, gyűlölködésből épülő csoportok (rasszisták, antiszemiták stb.). Természetesen ott van, a már fent említett fasisztoid személyiségzavar, amit a hibás családi és iskolai nevelésnek köszönhetünk, ami aztán személyiségtorzulás a javából.
17. J. K. Rowling: „Te, ifjú lévén, nem tudhatod, hogyan gondolkodik és hogyan érez egy idős ember. Az öregen viszont számon kérhető, ha elfelejti, milyen volt fiatalnak lenni.” Ez az idézet remekül ráillik az oktatási rendszerre, aminek nagy hibája, hogy elfelejti, milyen fiatalnak lenni. Elfelejti, hogy a gyermek elméje idővel kinyílik és egyre kritikusabban szemléli a valóságot, egyre tisztábban látja, hogy ő miben jó és miben nem jó, de a rendszer még utána is évekig rákényszeríti, hogy olyan, amúgy is haszontalan információkat tanuljon, aminek soha nem veszi hasznát. Az oktatási rendszer az unintelligens viselkedésével önmagával szemben fellázítja a diákokat, mert egy biztos, értelmes ember nem tűri jól azt, ami itt megy.

„Szereti és szolgálja, ezt teheti egy öreg a fiatallal.”

18. További probléma az oktatási rendszer L’art pour l’art (értsd: oktatás az oktatásért) elvével, hogy figyelmen kívül hagyják a valóságot: azért tanulunk valamit általánosban, mert középiskolában kell (amit ott tanulunk a valóságban semmit nem ér és a felsőoktatásban sem, a felsőoktatás meg a munkahelyeken nem ér semmit). Ezért magas a pályakezdők között a munkanélküliség, mert a munkáltatók tisztában vannak vele, hogy az oktatási rendszerben átadott tananyag rendszerint köszönő viszonyban sincs a valósággal, a valóságban használhatatlan.

A rendszer így épül fel:

Általános iskola alsóban megtanítják a diákokat írni, olvasni, számolni, de rendszerint már itt meggyűlöltetik az összes diákkal a tanulást, főleg a hibásan felépített tantárgyi szerkezettel, állandó számonkérésekkel, egy olyan tananyaggal, ami alsó tagozat vége felé kezd elrugaszkodni a valóságtól és egyre elvontabbá válik. Amit lehet, hogy valami arrogáns, tudományos paraszt logikusnak lát, de a diákok egy kisebb része már itt elveszti a fonalat és a teljes egésze egyre érdektelenebbé válik, csak egy kínzó kötelességet lát benne és kezd kiveszni a tanulás és tudás iránti vágy. Ezek után hiába próbálnak megtanítani nekik bármit, már csak előítéletekkel teli, egyre megtörtebb diákokat találnak, akiket nem érdekel az iskola, csak le akarnak lépni, elmenekülni, abbahagyni. Így érkeznek meg felső tagozatra, ahol a tananyag teljesen elméleti stádiumba lép, ahol szinte semminek semmi köze a valósághoz. Csak elvont dolog, elvont dolog hátán jön, amitől mindenki még inkább kiég, még inkább meggyűlöli az iskolát. Ráadásul itt már nagy tömegben találkoznak alkalmatlan pedagógusokkal, akiknek semmi keresni valójuk nincs a diákok között. A pedagógusok nagy részét a diákok közelébe sem szabadna engedni, nemhogy éveken át velük „taníttatni” a fiatalokat. (Persze a morálon sokat javíthat egy jó osztályközösség és egy-egy kiváló pedagógus, de a „maradj csöndben és nézz magad elé” elv miatt senkihez nem lehet hozzászólni az órák alatt. A felvételi, meg a többi kényszer okán a kiváló pedagógusokat is sokan megutálják vagy csak érdektelenül elfordulnak az általuk tanított tárgytól.)

Képiskola: a szakközepekbe nagyrészt a rosszabb tanulók kerülnek be, akiket egyfelől a valóságtól elrugaszkodott tananyaggal traktálnak, másrészt elkezdődik a szakmai képzésük, de az iskolák túlnyomó többségében alacsony színvonalon képzik őket. Ráadásul azzal, hogy összezárják a legrosszabb tanulókat, rendszerint a diákok egymás eredményeit is lefelé húzzák, másrészt gyakran alakul ki „gengszterképző” ami csak még mélyebbre taszít mindenkit (a rossz példa ragadós és ott nagyon gyakori a rossz példa). Gimnáziumokban tovább folyik az általános iskolában megkezdett vergődés, még négy évig…

Megoldás: minden szakmát el lehet úgy sajátítani, hogy az ember bemegy egy munkahelyre, ott dolgozik egy ideig és ott tanul el mindent. Ehhez képest kell az oktatási rendszernek nagyot alkotnia: ha a munkahelyen eltöltött egy év alatt át tudják adni a szükséges ismereteket, akkor az oktatási rendszernek még gyorsabbnak kell lennie, különben a pénzt, amit az oktatás kapna, odaadjuk a munkáltatónak és ő cserébe egy év alatt megcsinálja azt, amit az oktatási rendszer kettő, három vagy akár öt év alatt is képtelen. Innentől kezdve a középszintű szakmai oktatás állandó versenyhelyzetben lesz (a felsőoktatás nem, a nyilvános és ingyenes működés miatt).

Felsőoktatás: A gimnázium 4 éves szenvedése, állandó küszködés és sok pénz felélése után jöhet, az ami megkoronázza az oktatás eddigi mutatványát. Bekerülsz egy szakra, ami drága, valódi tudást nem ad, ha nincs elég mázlid, még meg is buktatnak. Szokás szerint, ahelyett, hogy fognának egy vagy két munkakört és azokra tisztességesen felkészítenének, ehelyett általánosságokkal dobálóznak, konkrétan egy szakmára sem készítenek fel, a tárgyak harmada-negyede periféria tárgy, tehát nem is az adott szakra készít fel, csak kapcsolódik, közben az átadott használható ismeret közel nulla és valójában a végére semmihez nem értesz. (Ha tandíjat is fizetsz, akkor minderre a semmire legalább 1-2 milliód megy el.) Ha valaki a mesterképzésbe tovább megy, akkor megint kizsebelik és ugyanazt megtanítják, mint az előző 3 év alatt, csak itt 2 évbe zsúfolva és kicsit kiegészítve (a használhatatlan ismereteket, még több használhatatlan ismerettel).

Felsőoktatás minden dolgozója fölött teljes munkáltatói jogkört kell gyakorolnia az átmenet 3 évében a kormányzatnak. A kutatás és fejlesztés nyilvános, aki nem teljesít, ki lesz rúgva. Aki rossz minőségű előadásokat csinál, szintén megy.

Álláskeresés: Most jön az igazi bukás. A legtöbben, miután végeznek a felsőoktatásban, nem találnak állást, vagy ha találnak, nem a képzettségüknek megfelelőt, vagy olyan melót, amire ha ránéznek, azt mondják, hogy: nem azért tanultam ennyi éven keresztül, hogy ilyet csináljak, vagy a képzésük folyamán annyira meggyűlölték az adott területet, hogy soha többé látni sem akarják. A munkáltatók csak tapasztalattal rendelkezőket vesznek fel, mert tisztában vannak vele, hogy a felsőfokú képzésben, a diákok nem szereznek használható ismereteket. Így szinte minden pályakezdő ugyanazzal a problémával vergődik: a munkáltató szerint kell a tapasztalat, de a pályakezdő nem tud valódi ismereteket szerezni, amíg nem veszik fel. Tehát az oktatási rendszer a valóságnak már az első próbáján elbukik. A későbbiekben sem az iskolában szerzett tudást kamatoztatják a volt diákok, hanem azt, amit az életben tanultak.

Az OKJ-s képzésekkel valójában az oktatási rendszer vészes hiányosságait foldozgatják, de hiába, a kreativitás hiányában ez is csak egy gyenge próbálkozás.

19. Az érettségi jelenlegi problémája: nincs semmi értelme a diákokat olyan helyzetbe hozni, hogy érdektelenné váljanak több másik tantárggyal szemben és ezért azokból csak a minimumra hajtsanak.
20. A felsőoktatás kritikájához külön: Itt önmagában is elég annyit mondani, hogy a határon átlépve, rendszerint semmit nem érnek a diplomájukkal.
21. A társadalom szabadságának a szempontjából: Az eddig felsorolt összes probléma nagyban közrejátszik, abban hogy a társadalom nem értette meg, mit jelent a szabadság, hogyan kell vele bánni. Ez azért van, mert a rendszer mindig, mindenre kényszeríti a diákokat – persze ott hagyhatod az iskolát 8 osztály elvégzése után, de valójában nem hagyhatod ott, mert addig semmi igazán hasznosat nem tanítottak, úgyhogy folytatnod kell, ahogy a gimnáziumot is – ez is kényszer. Ezért sokan a valóságba kilépve menekülni kezdenek a valóság elől pl.: drog, agyatlan pénzhajszolás, csoportokhoz kötik magukat, akik egyszerű eszméket vallanak (csakhogy az egyszerű eszmék fanatizmushoz vezetnek).
22. Mivel az oktatás nem ismerteti meg az emberekkel a jogaikat, ezért sokakon egyszerűen átgázolnak az életben.
23. Mivel az oktatás nem ad át használható ismereteket a pénz világáról, ezért a pénz világában sokan eltévednek.
24. Mivel a felsőoktatás nem nyilvános, ezért a szakok kiválasztása rendszerint zsákbamacska, a sok rossz választás óriási anyagi veszteséget okoz a diákoknak és sokakat megkeserít.
25. Nincs semmilyen valós ellenőrző rendszer, sem pedig teljesítményértékelő rendszer, ezért az iskolák egy rakás alkalmatlan tanárral büszkélkedhetnek, akiket kb. fél év kirúgni, ezért sok helyen nem rúgják ki. Oktatáskutatók pesszimistább becslései szerint a tanárok 60-70%-a nem érti, hogy mit kellene tanítás gyanánt csinálnia.
26. A körkörös tananyag eredménytelen. (Amikor általános alsóban, majd felsőben, majd középiskolában ugyanazt újra és újra leadják).
27. Hibás PISA felmérésekkel próbáljuk meghatározni az oktatási rendszerünk színvonalát, pedig elég lenne a fiatalok munkanélküliségét nézni és mindjárt láthatnánk, hogy a diákok nem humán tárgyakban erősebbek, hanem sokan egyszerűen megbuknak a valós életben.

Az igazi mérce: a valóság. Amúgy rendszerint az önbizalomhiányuk miatt buknak el, amiről már volt szó a fentiekben, hogy pont az oktatási rendszer rombolja le az önbizalmukat, azzal hogy újra és újra áttapos rajtuk például, hogy a haszontalan tananyagot szentírásként kéri számon, hogy az oktatási rendszer ezzel is megmutassa ki a főnök. (Ennek ez a pszichés oldala.) – Nézzék meg újra az első Kivágott részek 1. című műsort, ha elfelejtették mit jelent az, ha a gyereket (egy társadalmat) diktatórikus módszerekkel nevelnek.

28. Az eddigi oktatási rendszer elkövette azt a hibát, hogy a nyers tudományt tanította a gyerekeknek. De a tudomány szeretet nélkül elveszti a célját. Ezért kell az „ismerkedés, kapcsolattartás, közvetlenség és segítségnyújtás” nevű tantárgy.
29. Az okt. rendszer selejt minősége és alacsony fizetése a tehetséges tanárok tömeges kilépését eredményezi. Az a néhány, aki közülük ott marad, rájuk irigykednek a kollégáik.
30. Nem szerveznek elégséges továbbképzést a pedagógusoknak,  vagy ha szerveznek is, hibás elvek mentén képzik őket, így a legtöbben nem fejlődnek.
31. Az oktatási rendszer elveszi az emberek szabadságát, börtönbe zárja és megalázza őket. Az ilyen problémák nem pusztán arról szólnak, hogy valamit elnéztek és emiatt kialakult valamilyen hiba. Amit az oktatási rendszer tesz, az emberi és szakmai szempontból is elfogadhatatlan. Ami a rendszeren belül történik, olyan távol áll a professzionális neveléstől, mint Makó Mekkától.
32. Dolgozat íratással, feleltetéssel nem lehet megfelelően mérni a diákok tudását, mert ez olyan számonkérés, ami a diákokat a tananyag megtanulására kényszeríti, de a kényszerre semmi szükség. A szolgáltató jelleg a számonkérésben úgy kell megmutatkozzon, hogy a feleltetés és dolgozatíratás teljesen el fog tűnni és az órai munka lesz az értékelés alapja.
33. A maradj csöndben és nézz magad elé elv további következménye: elősegíti a szadizmus kialakulását:

A szadista hajlamot a lélek gyöngesége és tehetetlensége váltja ki. Az arra való képtelenség, hogy a másik emberhez forduljon, válaszadásra késztesse, önmaga irányába pedig szeretetet ébresszen. A szadista ezt azzal ellensúlyozza, hogy mások feletti hatalomban leli örömét. – Forrás: Erich Fromm – A rombolás anatómiája 282.o.

34. A rendszer színvonalát jól mutatja, hogy igencsak feszült a helyzet a diákok és diákok között, a diákok és pedagógusok között és néha még a pedagógusok és pedagógusok között is. Szakközepekben gyakoriak a verekedések, eseti jellegűek a késelések. A gimnáziumokban mindössze az unalom felső foka jellemző. A helyzet jellemzéséhez egy példa: a gödöllői szakközép igazgatója egy volt börtönőr. Ez a helyzet tökéletesen megmutatja az oktatás börtön jellegét. Ettől egy hivatalosan is elismert tény lett: az oktatás = börtön. Ha így szemléljük a dolgot, mindjárt tisztábban láthatjuk, hogy miért van iskolai erőszak és hogyan épül fel. – Először is mindenki ártatlanul kerül be a börtönbe. Aztán a rabok felnőnek, a sokan öntudatra ébrednek, de a legtöbben csak érzik, hogy nem jó így. Emiatt sokan egymás ellen fordulnak, sokan az őrök (pedagógusok) ellen. Ezért van az, hogy szinte minden iskola tesz a diákok szökése ellen intézkedéseket – szintén, mint egy börtönben. Ebbe a börtönbe is, hogy a normál típusúakba, külső kényszer zár be mindenkit – egy ideig törvényi kötelezettség, egy idő után pedig a társadalom hibás, pozitív előítéletei az „iskolával” szemben – ott kell lenni, el kell végezni, különben nem alkalmaznak. – Végül a valóság megcsúfolja az oktatási rendszert, mert a volt diákok a munkahelyeiken tanulják ki a szakmát, nem az iskolában.
35. Az oktatás szakközepekben elbukott. Ott nem úgy bukott meg az oktatási rendszer, mint gimnáziumokban és a felsőoktatásban, hogy a haszontalan tananyag miatt nem tudnak majd elhelyezkedni, hanem ott helyben megbukott. Nincs tananyag, nincs tanítás, nincs semmi. Csak a családi elvárás és a kötelező bejárás tartja egyben ezeket az oktatási intézményeket. Enélkül már kiürült volna az összes szakközép és szakmunkásképző.
36. Az oktatás évtizedekig tétlenségre kényszeríti a diákokat, eleinte gyermekkorukban, majd kamasz és korai felnőtt korukban is – ott ülsz és bámulsz. Ez eltorzítja az ember személyiségét, káros és fölösleges szenvedélyeket alakít ki – pl.: számítógép függőség. – Forrás: Erich Fromm – A rombolás anatómiája 344-345. o.
37. Azzal, hogy az ember elrugaszkodott a környezetétől, egyre erőszakosabbá vált. – Forrás: Erich Fromm – A rombolás anatómiája – Ez arra mutat rá, hogy a diákok akkor is a teremben ülnek, amikor kint jó idő van, ennek viszont az a következménye, hogy növekszik a feszültség, az agresszivitás. – Kinti tantermeket fogunk „építeni”, ahol csak tudunk és amennyit csak tudunk.
38. Pszichológiai ismeretek nélkül az emberek az életben csak sötétben tapogatóznak, ha olyannal akadnak össze, aki nem hasonlít rájuk, pl.: nem ismerik a szadista-mazochista pszichológiai párokat, pedig így, sok ember és emberi kapcsolat tisztán érthető lenne.

Összességében elmondható, hogy az oktatás egyáltalán nem tanítja meg az embereket rendbe tenni a saját életüket, megszerezni az élethez szükséges alapvető ismereteket.

39. „Azok viszont óhatatlanul is a pusztítási hajlam áldozataivá válnak, akik sem társadalmi elismerésben nem részesülnek, sem olyan társadalmi helyzetbe nem kerülhetnek, amelyben jól éreznék magukat: (USA 1970-es évek társadalmában – én írtam bele) ide tartoznak a szegények, a feketék, a fiatalok és a munkanélküliek.” Forrás: Erich Fromm – A rombolás anatómiája. Tehát azzal, hogy az oktatási rendszer önmagukban semmire sem becsüli a fiatalokat, ezzel erőszakra készteti őket. Továbbá a selejt minőségű tananyag nem készíti fel őket az életre (a felsőoktatás értéktelen tananyaga sem), így sokuk tartós munkanélküliségbe süllyed az oktatás elhagyása után. Szintén a tananyag és annak leadási módja miatt az oktatás képtelen kiemelni a szegényeket a nyomorból. Továbbá képtelen a romák helyzetén javítani a döbbenetes mértékű hozzá nem értés és a szakmaiatlanság miatt. Mindez megalapozza ezen 4 csoport a szegények, a romák, a fiatalok és a munkanélküliek erőszakosságát (legyen az verbális vagy fizikai erőszak).
40. „A fejlődésnek elengedhetetlen feltétele, hogy az elme és a szív összefogjon a közös cél érdekében, az érzések és gondolatok egységes egészet alkossanak és mindez racionális alapokon nyugodjon.” – Erich Fromm – A rombolás anatómiája – 552.o. – Ennek a gyakoroltatása és úgy általában az emberi lény fejlesztése 100%-ig hiányzik az oktatásból. – Enélkül viszont emberi szempontból nem megy az ember semmire az életben.
41. Az oktatási rendszer mivel mindig megmondja, hogy mit kell csinálni, ezzel leveszi a gyerekek válláról a felelősség terhét és ezzel felelőtlen embereket nevel.
42. A nyelvvizsga valódi ismeretek tekintve nem sokat ér. Ezért a felsőoktatásban az angol nyelvet gyakran használó szakmák tananyagát nem csak magyarul, hanem lehet majd választani, hogy angolul kérjük számon. Ezzel garantáljuk a cégek számára, hogy megfelelő angol nyelvtudással rendelkeznek tárgyi igazolásokkal/diplomákkal rendelkezők.
43. Gyakori probléma, hogy túlzottan komolyan veszik egyes tananyagok leadását. Pedig nem szabad, mert sok cég még a saját szabályzatának sem megfelelően működik, nemhogy sztenderd, kívülálló emberek által megírt tankönyveknek. Bőségesen van olyan tananyagrész, melyet nem szabad véresen komolyan venni. Így érdemes nagylelkűséget is engedélyezni a vizsgákat készítők részéről, pl.: egy-egy olyan kérdés feltevését, amit ha nem válaszol meg a vizsgázó helyesen, nem kap érte pontlevonást, vagy csak a tárgy alapjaira kérdez rá, nem megy bele a felépítménybe (mert az gyorsan változik).
44. Iskolakezdésnél: az iskola leépíti az addig kialakult szülő-gyerek kapcsolatot, a szülőt diktátor szerepébe kényszeríti. A gyerekek szidása, lealacsonyítása nem áll meg az iskola falai között, hanem kiterjed otthonra is. A szülő és gyereke viszonyába erőteljes távolságtartást eredményez.
45. A nők vezetővé válásán önmagában le lehet mérni mit ér a tananyag és az ahhoz kifejlődő tanulási módszerek. Jegyekben mért tanulmányi eredményeik sokkal jobbak, mint a férfiaké. Magyarországon a felsőoktatásban a női diákok aránya 58% (2004-ben). 1990-ben 49% volt. Tehát a diktatúra időszakában még főleg férfiakat vettek fel, pedig a gimnáziumokban már akkor is óriási többségben voltak a nők. Ez azért történt meg, mert egy diktatúra számára a nők sokkal kevésbé megbízhatóak: a nők szeretik a pozitív visszajelzéseket, szeretik megbeszélni a problémákat, szeretik, ha csoport alakul a problémák megoldására. Tehát lényegesen nyitottabb, megbízhatóbb és békésebb személyiségük van rendszerint, ezért a diktatúra a férfiak közül válogat. – A lényeg: munkába álláskor, a mostani oktatási rendszer után jönnek a gondok: a női vezetők aránya 34% az üzleti életben, a férfiaké 66%. Az oktatás használhatatlan tananyagának elsajátításában a nők nagyon jók. Viszont ezzel a fölösleges tudásanyaggal, a magolós, önbizalom-hiányos hozzáállással, ami az oktatás keretében kifejlődik, semmire se mennek. – Aki vezető lesz, nem azért, mert jó tanuló volt. Ezzel szemben: a felsőoktatásban a férfiak aránya 42%, az érdemjegyeik is jóval a nők alatt vannak, belőlük utána a céges vezetők 66%-a lesz. – – A nők kétharmada ott hibázik, hogy elhiszi, hogy az oktatás jót akar, hogy hasznos dolgokat tanít. Aki az iskolából kikerülés után, ezen a gondolatmeneten nem változtat, az a nő bajba kerül, mert a magolós jó kislány elbukik az életben. – Az oktatás a nők számára nagyobb kárt okoz, mint a férfiaknak, mert a férfiak rendszerint alapból gyűlölik az iskolát, így nem tud közülük mindenkit tönkre tenni az oktatás.
46. Az oktatás egyik legsúlyosabb problémája: az oktatás lényegi célja a társadalmi különbségek csökkentése. 1990 után a szegények már csak a 2%-a került be a felsőoktatásba. Ez 50 diákból 1 szegény diákot jelent, de 49-ből esélyes, hogy nulla diák származik szegény családból. Lakbértámogatott kampuszok parkolójában gyakori, hogy több milliós gépjárművek sorakoznak, hiszen a szegények gyerekei be se jutnak a felsőoktatásba. Így az olcsó egyetemi lakhatást és az államilag támogatott helyeket a középréteg és a felső 10% gyerekei szerzik meg. Pont ez az a réteg, ami ki tudja fizetni a tandíjat és/vagy a drágább lakhatást. Következményei: 1.) Ez a szegényeket katasztrófaként érinti, mert így nem alakul ki a szegények között egy művelt és fiatal réteg. Így megmarad a szegények képzetlensége és könnyű befolyásolhatósága. 2.) A szegények kizárása a felsőoktatásból azt a tévképzetet erősíti sokakban, hogy nincsenek is szegények. 3.) A felsőoktatás feltöltése a vagyonosok gyerekeivel azért is nagy hiba, mert náluk nincs motiválatlanabb. Ez a hétköznapi motiválatlanság a középréteg nagy részére is jellemző. A felsőoktatásban ülnek, de minek? Minden társadalomban a leginkább motivált réteg a szegények.

 

Az oktatás problémáinak felsorolása nem volt teljes körű. Itt többségében csak az alapvető gondokkal foglalkoztunk. Az, hogy mindennek még milyen negatív hatásai vannak ok-okozati összefüggésben, továbbá a különböző negatív hatások, hogyan erősítik fel egymást, ezeket nem fejtettük ki. A problémákat egyéni szinte lebontva ez egy több tízezer oldalas mű lenne.

A telefonkönyv megtanítása is képességfejlesztő, ráadásul, ha fel akarsz hívni valakit, még hasznos is. Ennek ellenére nem tanítják – miért nem? Mert ez nem hozza ki a maximumot a diákokból és kissé agresszívvá tenné őket – ahogy a mostani oktatási rendszer. Tehát a mai képbe beleillene és azzal, hogy van egy minimális haszna, hasznosabb lenne, mint a tananyag hatalmas része. Tehát:

Az oktatás tananyagának a minimum színvonalát a telefonkönyv határozza meg: Ha a telefonkönyvet tanítanánk meg, annak lenne egy minimális haszna és képességfejlesztő is. A tananyag azon része, ami ezt a szintet nem haladja meg, kikerül a tananyagból.