Filozófia tantárgy átalakítása

A jelenlegi probléma: általános iskola 5. évében (tehát a gyerekek 10-11 éves korában) megismerteti velük az oktatási rendszer a görög filozófusokat és azok munkásságát. Mennyi esély van arra, hogy egy 11 éves gyerek képes legyen a görög filozófusokat értelmezni? Mennyire illeszkedik a tananyag a gyerekek korához? Semennyire. Ezért középiskolában lesz választható tantárgyak egyike a filozófia (ezek után így mennek majd a dolgok középiskolában, a diákok meg kell töltsék az órarendjüket).

Félévekre bontva lesz egy „Filozófia 1” és egy „Filozófia 2”. A filozófia első része lesz az ókor és a középkor filozófiai irányzatai: ókori görög filozófusok és a nagy vallási irányzatok (hinduizmus, buddhizmus, taoizmus, sámánizmus, iszlám és a kereszténység). Időrendben az iszlám az utolsó megjelent nagy filozófiai irányzat, ami óriási tömegeket tudott megmozgatni és a valláson alapult. A keresztény filozófia pedig az 1500-as években próbálkozott megújulással.

Az 1600-as években viszont jött az elő-ipari forradalom a nyugati országokban, az első manufaktúrák, a nagy járványok lecsengtek és így tovább. Így a „Filozófia 2” már a modernebb eszmékről szól, amitől kezdve már nem felsőbbrendű lények voltak a hivatkozási alap.

Filozófia 2.: republikanizmus, liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus, fasizmus és végül a létező szocializmus és bukása.

A létező szocializmus bukása azért érdekes, mert a világtörténelemben soha nem történt olyan, hogy egy hadsereg bevonult egy országba és egy modern filozófiai irányzatot kényszerített ki, kivéve a szocializmus esetében. A szocializmus erőszakos megvalósításának kísérlete külön érdekes. Fontos tanulság, hogy amikor a hatalmon lévők kisajátítanak egy-egy eszmét maguknak, akkor azt a hatalmuk igazolására használják, így az egész eszem eltorzul stb.

Fontos tanulság, hogy ezek az eszmék életidegenek, tehát nem használhatóak minden helyzetben, minden áron. Ahogy belemélyednek a diákok ezekbe, ez mindről kiderül.

A fasizmus esetében kitérünk a nácizmusra is, mert a nácizmus egyben szinte vallás is volt. Ennek nem volt nagy filozófiája, lényegét tekintve pár mondattal összefoglalható és ezek a mondatok is erősen önellentmondásosak. De ezt is látni kell.

 

Államelméletek fő része

Republikanizmus, liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus

 

Az államelméleti eszmék a saját korukban nagy gondolkodásbeli ugrást jelentettek. De főleg a gyakran előforduló lustaság miatt terjedtek el, mert egyszerűbb ilyen sablonok alapján szemlélni a világot. A hátrányuk, hogy pont a dolgok összetettsége nem kerül terítékre a csőlátás miatt. Ezért érdemes távolságtartással szemlélni ezeket. Az államelméleti szemék gyakorlati problémája, hogy ha bekerülnek a politikai életbe, akkor nagyon súlyos társadalmi/politikai megosztottságot tudnak okozni, ami akár évekre, akár évtizedekre is megbéníthatja a politikai döntéshozatalt, az állandó acsarkodás, a tartós versengés és gyűlölködés. Ezért is érdemes távolságtartással kezelni ezeket. Viszont diákként érdemes ismerni őket, mert, ahogy az emberiség is egyre felnőttesebbé vált a gondolkodásában, úgy a középiskolában is ez a cél, hogy egyre felnőttesebbé váljanak a diákok. Nem érdemes mindent újraélni, de a gondolkodás fejlődését nagyon is.

A négy klasszikus, mérsékelt államelmélet létrejöttük sorrendjében: a republikanizmus, a liberalizmus, a konzervativizmus és a szocializmus. A felnőttek világában rengeteg tévhit él a 4 nagy államelméleti eszme körül. Például hallani olyat, hogy valaki a szexualitás terén konzervatív, mert egyszerre csak egy nővel fekszik le. Mivel a konzervativizmus egy államelméleti eszme, ezért ennek semmi köze ilyen dolgokhoz. Vagy attól, hogy rózsaszínűre festi a haját és meztelenül rohangál az utcán, attól még mindig lehet valaki konzervatív, mert ezeknek a dolgoknak semmi köze ahhoz, hogy valaki konzervatív-e vagy sem. A jogvédő szervezetekre gyakran mondják, hogy liberálisok, de ez sem igaz, ahhoz hogy valaki liberális legyen, sok feltételnek kell teljesülnie.

A szocializmust leszámítva minden államelméleti eszme hívei között vannak bal és jobboldali gondolkodók. Tehát a republikánusok között, a liberálisok között és a konzervatívok között is vannak bal és jobboldaliak. Gyors fogalom meghatározás: a jobb és baloldal gazdaságpolitika. Aki jobboldali, kevesebb adót és egy kevésbé gondoskodó államot akar. Aki baloldali, több adót és egy erősebben gondoskodó államot akar.

A liberalizmus, a szocializmus, a konzervativizmus és a republikanizmus államelméleti eszméknek, van egy közös tulajdonságuk, mind életidegen, tehát nem lehet őket minden helyzetre alkalmazni.

 

Republikanizmus

Ez volt az első modern államelméleti eszme. A republikanizmus segített lezárni a középkort az emberiségnek a királyi államformák megszüntetésével (ahol csak képesek voltak rá). A republikanizmus kötődik az antik görög politikai filozófiákhoz, azt vallja, hogy az ember csak akkor lehet szabad, ha közszolgálatot teljesít. A republikanizmus szerint, egy előre meghatározott jót kell meghatározni az állam céljaként. A republikánusoknál az egyenlőség nem elosztási egyenlőség (mint a szocialistáknál), hanem közügyekben való részvétel egyenlősége. Ez az eszme, mindenkit a politikai életforma felé akar terelni. Az egyén szabadságát alárendeli a közösség szabadságának. A republikanizmus szerint a zsarnokság a legfőbb rossz, az emberek alapvetően megbízhatatlanok, ezért szükséges, hogy a törvények korlátozzák az embereket, hogy ne legyen zsarnokság. Szerintük az ember nem tökéletes, de javítható a politikai intézmények révén. Szabadságot attól féltik, hogy elveszik az elkötelezettség, mely képes a szabadságot megvédeni. Ez egy befelé forduló eszme, mely elsősorban a közösségen belül keresi a rosszat és a helyi közösségek hatalmát támogatja. Szerintük pénzügyi szempontból a társadalmi állapot csak akkor válik az ember javára, ha mindenkinek jut valami és senkinek nem jut túlságosan sok, bár sok republikánus, ezzel nem ért egyet. A republikanizmussal problémák: gyakran jogfosztó, erőszakos ideológiává válhat, a republikanizmus hajlamos úgy felfogni a szabadságot és a jó életet, mint amit az ember számára csak a saját közössége tehet lehetővé, de ez nem igaz. A másik probléma a törvények túlzott imádata, mert a törvények is lehetnek diktatórikusak. A republikánus kormányzatok krónikus problémája, hogy a közügyekben való érdemi részvétel csak viszonylag kis közösségekben valósítható meg, de ma ahhoz túl sokan élnek a Földön. A republikánusok idővel rájöttek, hogy a közjó vagy közérdek nem mindig és nem minden határon túl elsődleges a magánérdekkel szemben, mivel, lehetnek olyan méltányolható magánérdekek vagy bizonyos csoportoknak különérdekeik melyeket a közösség igényeinek rovására is érvényesíteni kell (pl.: kerekesszékesek). Így idővel a republikánus felfogás háttérbe szorult, annyira, hogy a republikanizmus már csak más eszmék részleges kiegészítésére alkalmas. Ez az eszme nem foglalkozik intézményelmélettel, így az állam sok részét ez alapján nem lehet megváltoztatni. A mai napjainkra a legintelligensebb gondolata a republikanizmusnak, hogy a törvényeknek valójában nem lehet engedelmeskedni, szabad emberek támogatják a törvényeket, például: egyetértésre jutottunk, hogy adót kell fizetni ebben a közösségben.

 

Liberalizmus

A liberalizmus formálta leginkább a modern állam intézményrendszerét. A 18. században a liberalizmus sorsa összefonódott a felvilágosodással. A felvilágosodás racionalizmusa, haladásba vetett hite, optimista emberképe és az intézmények javíthatóságába vetett hite átragadt a liberalizmusra. Az egyén áll a középpontban. A liberalizmus nem tűz ki egy nagy jót célul, amit mindenkinek el kell érni, inkább azt mondja, hogy mindenki szabadon válassza meg az életcélját, mert ezek a célok önmagukban is értékesek az egyén számára. Ha kevesebb ember érdeke ütközik a többség érdekével, azt kell megnézni, hogy mit követel az egyenlő bánásmód. A liberalizmus, van, amikor a közösségi érdeket állítja az egyéni érdek fölé, de ezt csak életviszonyok és érvek alapján. Amíg a szocializmus az anyagi egyenlőségben, addig a liberalizmus az esélyegyenlőségben hisz. Abban, hogy ha mindenkinek egyenlő esélyei vannak, akkor már a teljesítményen múlik a jó élet. A liberálisok úgy gondolják, hogy az állami intézmények akkor működnek hatékonyan, ha azok nem igénylik a polgárok folyamatos részvételét. Ezzel az a probléma, hogy ez hamar érdektelenséget szülhet a politika iránt és minél kevesebben járnak szavazni, minél kevesebben figyelnek oda a közügyekre, annál szűkebb csoport kezébe kerül az irányítás. A liberalizmus nem csak a szabadságot hirdeti, de korlátokat is létrehoz, például a tipikus liberális szabadságjogok, mint a lelkiismereti-, szólás-, és sajtószabadság nem csak jogot ad az egyénnek, de arra is kötelezi az egyént, hogy tartsa tiszteletben mások ilyen jogait (élni és élni hagyni). A liberalizmus egyik célja, hogy az állam ne hozzon létre fölösleges korlátokat a társadalom számára, inkább segítsen azokon, akik rosszabb esélyekkel indulnak. A liberalizmus által életre hívott jogok egy része azt biztosítja, hogy az egyén maga hozhassa meg a jó életre vonatkozó döntéseit, ide tartozik a vallás-, és lelkiismereti szabadság, a foglalkozás megválasztásának szabadsága és a magánélet szabadsága. A jogok másik része arra szolgál, hogy az egyén másokkal együtt, egyenrangú félként tudjon cselekedni, ide tartozik a szólás- és sajtószabadság, a gyülekezési és egyesülési jog és a választó jog is. A liberalizmus emiatt azt mondja, hogy az állam nem csak, hogy nem kényszerítheti ki a jó élet bizonyos felfogásait, de nem is foglalhat állást egyik vélemény mellet sem. A tolerancia állampolgári erény. A liberalizmus szerint a kisebbségi jogok fontosak, mert a közvélemény uralma elvezet a többség zsarnokságához. Az állami hatalom korlátozásánál megoszlanak a liberális elképzelések, van jobboldali elképzelés, ami azt mondja, hogy azzal teremtik meg az esélyegyenlőséget, ha az állam nem szól bele az emberek életébe, így elég minimálisan kevés adót beszedni, a liberalizmus baloldali gondolkodói azt mondják, hogy, sok adót kell beszedni, mert az esélyegyenlőség megteremtéséhez sok pénz kell. Ezt az esélyegyenlőséget segíti az erős egészségügy és oktatás, ami drága. A liberalizmus egyéni szabadság-felfogását több államelmélet is kritizálja, mert sokan visszaélnek ezzel az egyéni szabadsággal, erre a liberalizmus válasza: ha nem biztosítjuk a szabadságot, sosem érhetjük el azokat az előre nem látható új utakat, melyeket a szabadság nyit meg. Ezért nem lehet korlátozni mindenki szabadságát, csak mert néhányan visszaélnek vele. A liberalizmus elismeri, hogy a liberalizmussal szemben más eszméknek is lehet igazuk – erre más eszmék nem adnak lehetőséget.

Probléma tud lenni a liberalizmusban, ha az állam semleges marad a jó élet felfogásával kapcsolatban, mert kell olyan törvény, ami rákényszeríti a katonaságot, hogy ha egy másik országban népirtást látnak, akkor azt amennyire tudják, akadályozzák meg. Másrészt a jogoknak is van kényszerítő erejük, mert arra kényszerítenek, hogy betartsuk mások jogait, tehát valójában a liberalizmus is megmondja, milyen a jó élet.

A liberalizmus az egyetlen olyan eszme, mely áthatotta az összes többi államelméleti eszmét, ez azért lehetséges, mert a liberalizmus a mély gondolataival elévülhetetlen érdemeket szerzett, különösen az emberi jogok terén. Kezdve az emberi jogok létrehozásával. A liberalizmusnak, a legtöbbet, a nők köszönhetik, akiknek hatalmas többsége elnyomott volt, akiknek semmihez nem volt joguk. A liberalizmus elterjedésének köszönhetik, hogy iskolába járhatnak, hogy bíróságon szavuk annyit ér, mint a férfiaké. A liberalizmus elősegítette, hogy elválhatnak, ha férjük erőszakos, alkoholista stb. Ez az eszme azt is elősegítette, hogy nem kell 16-17 évesen férjhez menniük, hogy az állam nem követelheti tőlük a folyamatos gyerekszülést, hogy joguk van vitatkozni a férfiakkal, hogy szavazhatnak, hogy joguk van vezetői pozíciókba kerülni. Természetesen a férfiak is nagyon sokat köszönhetnek az emberi jogoknak és ezen keresztül a liberalizmusnak. A liberalizmus nem tudott minden problémára megoldást találni, de eredményei elismerésre méltók.

Magyarországon a legismertebb liberálisok: Kossuth Lajos, Széchenyi István és úgy általában az 1848-as forradalom szinte teljes vezetősége. A 20. században Göncz Árpád.

 

Konzervativizmus

A konzervativizmus az 1789-es francia forradalomra adott válaszként jött létre, főleg a vagyonos földesurak támogatásával. A konzervativizmus legnagyobb támogatói, terjesztői azt elfelejtették közölni, hogy mivel elnyomták és kizsákmányolták a többi embert, birtokba vették a földjeiket, bírót játszottak fölöttük, sokukat megölették, a háborúkba a szegények fiait küldték maguk helyett, a szegények adóiból kastélyokat építettek maguknak, miközben a szegények a viskóikban éhen haltak, télen sokan megfagytak, a nyomor és az elkeseredettség miatt robbant ki a forradalom. Amire ők válaszul létrehozták ezt az eszmét. Ha az akkori nemesek (és későbbi konzervatívok) nem bántak volna így a társadalommal, akkor a forradalom nem tört volna ki, amire hivatkozva létrehozták ezt az eszmét. A konzervatív politika lényege a történelem és az abból jövő tapasztalat, de ez nem a konzervativizmus saját gondolata. Fontosnak tartják a tradíciókat, de amikor a konzervatívok hagyományra hivatkoznak, természetesen nem azonosulnak a múlt minden egyes hagyományával. A konzervativizmus hagyománytisztelete sem túl eredeti gondolat, a republikanizmus is hagyományokból építkezik, de a liberálisok is lehetnek hagyománytisztelők, ahogy azok is, akik egyik államelméleti eszmében sem hisznek. A konzervativizmus egyszerre támogatja az erős helyi közösségeket és az erős központi hatalmat, de ez ellentmondás, mert vagy az egyik erős vagy a másik. Általános nézet, hogy a konzervatívok szorosan kötődnek a vallásossághoz, de ez nem teljesen igaz. Vannak konzervatívok, akik nem vallásosak. A konzervatívok tudják, hogy amióta megtörtént a reformáció és megszámlálhatatlanul sok egyház jött létre, ami megosztottsághoz és helyenként polgárháborúkhoz vezetett, így az egyházakat ki kellett tenni az állami hatalomból, ezért az egyházaknak a konzervativizmuson belül inkább morális szerep jut. Szeretik hangsúlyozni az állam felépítésénél a tekintély fontosságát, de azt is tudják, hogy minden diktatúra egyik alapja a tekintély, így itt csak arra gondolnak, hogy ideális, ha egy állami intézménynek van tekintélye. (Ezzel az a probléma, hogy nem tudni ez mit jelent, azt hogy bízzon a lakosság az intézményekben vagy kedveljék azokat? – ezt nem tisztázza az eszme). A családot, a vallást és a kis helyi közösségeket tartják fontosnak. Tehát ez is egy befelé forduló eszme, ahogy a republikanizmus is, ami szintén hasonló jelszavakat hangoztat. De itt is jön a valóság, hogy akinek nincs családja, vagy nem akar vallásos lenni, vagy nagyvárosban él, ahol nincs tipikus helyi közösség, azzal mi legyen? A probléma: ha a vallást rákényszerítik mindenkire, akkor elveszti a morális szerepét, ha mindenkit családba kényszerítenek, nagyon sokan boldogtalanok lesznek, ha rákényszerítik az embereket, hogy kis településeken éljenek, akkor a nagy városokból milliókat kell erőszakkal kitelepíteni. Ez alapján nem lehet modern államot szervezni. A konzervativizmus több nagy problémája a befelé fordulás következményeiben rejlik. Mert, aki befelé fordul, hamar zárkózottá válhat, ami egy idő után szűklátókörűséget okoz, az egyén irányíthatóvá válik, sokszor olyan mértékben, ami sérti az emberi méltóságát. Ha egy ilyen ember kikerül a valós élet forgatagába, elveszik, elkezd gyűlölködni, nem találja a helyét, rossz döntéseket hoz. A befelé fordulással a másik probléma, hogy egyáltalán nem innovatív, tehát nem ösztönöz újításokra. A konzervativizmus azt hangoztatja, hogy a nőknek a konyhában a helye, amivel a legtöbb nő akarata ellentétes és a valóság. A valóság az, hogy már az iparosodás kezdete óta egyre több nőnek van saját foglalkozása, önálló keresete, így egy családra egy helyett, két kereső juthat, ezzel javult a társadalom életszínvonala és a női szerepek részben megváltoztak. Másik oldalról régebben is dolgoztak a nők, például Magyarországon paraszti rétegben nőnek lenni a munkában annyit jelentett, hogy ők a földről egy órával hamarabb mehettek haza, hogy vacsorát főzzenek, de egyébként ugyanúgy dolgoztak, mint a férfiak (a konzervativizmus hamisítja a történelmet azzal a kiinduló ponttal, hogy régebben a nők egész nap csak a konyhában főzőcskéztek). Eleinte a konzervativizmus ellenezte az abortuszt, de az intelligensebb konzervatívok idővel belátták, hogy ha nincs abortusz, a Föld túlnépesedik, és akkor százmilliók fognak éhen halni, így sokan közülük nem ellenzik. A magyarországi konzervativizmus, olyan problémával is küzd, hogy ez az eszme a középkort egy elképzelt, ideális eszményképnek mutatja be, de akkoriban mindenhol diktatúra volt, itthon a középkor nagy része ottomán és Habsburg elnyomással telt, iszonyú veszteségeket szenvedtünk, az ország romba dőlt, így itt a középkornak nem volt sok idealizálható szakasza. Nem is beszélve a konzervativizmus múltba fordulásáról: a múltba fordulás minden vesztes társadalom alappillére. Sajnos a konzervativizmus nem hangsúlyozza eléggé, hogy a múltba fordulni csak óvatosan szabad, mert aki a múltban leragad, az az élet vesztese lesz, aki visszanéz, levonja a tanulságokat, de továbbindul, abból lehet valaki.

A konzervativizmus eszméjét a legtöbben félreértik. Sokan azt hiszik, hogy ha ragaszkodnak valami régi dologhoz, attól konzervatívvá válnak, de ez nem igaz, van, aki azt mondja, hogy ő konzervatív, mert mindent szeret konzerválni, de a konzervativizmus semmit nem szeret konzerválni, attól hogy valami régi, még nem ragaszkodik hozzá ez az eszme. Van, aki azt hiszi, hogy a konzervativizmus a gyors változások ellen jött létre, de ez sem igaz. A konzervativizmus, az erőszakos változások ellen jött létre. Nem vetik el a gyors változásokat, a gyors-lassú szavak viszonylagosak, amíg az erőszakos szó nem viszonylagos, mivel az is erőszakos, aki csak bírói ítélet nélkül börtönbe vet másokat és az is erőszakos, aki megöl másokat, ezért a konzervativizmus az erőszakmentes változásokhoz ragaszkodik.

Sajnálatosan nagy problémája a konzervativizmusnak, hogy vonzza az unintelligens embereket, akik konzervatívnak vallják magukat, miközben egyáltalán nem azok, sokan közülük, azt se tudják mi a konzervativizmus. Ezek az emberek lejáratják ezt a kicsinyes viselkedésükkel, azzal, hogy azt is meg akarják mondani, hogy ki milyen ruhát viseljen, beleszólnak mások szexuális életébe is, de ez senkit ne ijesszen el, a konzervativizmus nem ilyen, ezek az emberek nem konzervatívok.

Az idő múlásával a konzervativizmusnak különböző ágai alakultak ki: a rendies konzervativizmus, a liberális konzervativizmus, a szociális konzervativizmus és a neokonzervativizmus. Ennek a pozitív oldala, hogy láthatóan a konzervativizmus nagyon is rugalmas eszme. A negatív oldala, hogy a konzervativizmus alapeszméje olyan semmitmondó, hogy idővel muszáj volt kiegészíteni, továbbá annyira beleragadt egy idealizált, valójában sosem létezett középkori világképbe, hogy egyszerűen semmi köze nem volt a valósághoz. Más eszmékkel kellett kiegészíteniük, hogy ne tűnjön el olyan hamar.

 

Szocializmus

A szocializmus egyik alapítója, Marx szerint ebben a mai rendszerben az emberek elvesztik uralmukat saját életük fölött, hogy a dolgok uralkodjanak rajtuk. (Ez hisztérikus hozzáállás.) Marx szerint a dolgok uralmának a fő oka a magántulajdon. Akár a kizsákmányolás, akár az elidegenedés forrását látjuk a magántulajdonban, az ember felszabadítása és valódi emberi közösség megteremtése felé, csak a magántulajdon felszámolásán keresztül vezet út. A szocializmus: a piacgazdaság/a normál kereskedelmi működés felszámolására jött létre. Ezt az eszmét akkor találták ki, amikor nagyban beindult az iparosodás és ennek korai szakasza borzalmas következményekkel járt. De az iparosodás nem egyenlő a piacgazdasággal, ezt nem észrevenni, a szocializmus kiindulópontjának egyik nagy hibája. De valamit valóban tenni kellett, mert a helyzet például egy rendőri jelentés szerint ez volt: Anglia 1860: az iparban dolgozók között akkora a nyomor, hogy ez a civilizált világban példátlan, 9-10 éves gyerekeket reggel 2-3-4 órakor kirángatnak a piszkos ágyukból, s arra kényszerítik őket, hogy megélhetésükért éjjel 10-11 óráig vagy éjfélig dolgozzanak. A gyerekek végtagjai elsorvadnak, testük összezsugorodik, arcvonásaik eltompulnak, emberi lényük kőszerű figurává válik, hogy rájuk pillantani is borzalmas. Az egyik egyházi jelentés szerint „ez a korlátlan rabszolgaságnak, a szociális, fizikai, erkölcsi és intellektuális rabszolgaságnak a rendszere.” (Ezt látta Marx, amin annyira felháborodott, hogy létrehozta ezt az eszmét.) Ilyen fajta iparosodás, csak néhány országban fordult elő, idővel ezek az iparnegyedek megváltoztak. A szocializmus szerint az emberek valódi szabadságát és egyenlőségét a javak egyenlő elosztása biztosítja. Ezzel viszont az a probléma, hogy ha valaki kétszer annyit dolgozik, az kétszer annyit keres, ha munkájának gyümölcsét jól fekteti be, tud spórolni, annak előbb-utóbb sokkal több pénze lesz, mint másoknak. Ha ettől az embertől elveszik az értékeit, mert többje lett, akkor nem fog legközelebb is kétszer olyan keményen dolgozni. Ez viszont nagy veszteség. Nem is beszélve arról, hogy ez egyszerű lopás. Ezért Marx kijelentette, hogy az embereknek meg kell változniuk, hogy ne akarjanak magántulajdont, és így már nem lopás. De azt elfelejtette közölni, hogy mégis hogy kellene rávenni mindenkit erre a változásra. Ennek gyakorlati megvalósulásánál láthattunk gulág táborokat, átnevelő táborokat, de ez tömeggyilkos diktatúrák fenntartására volt jó. Ahhoz, hogy a szocializmus megvalósítsa a pénzügyi egyenlőséget, mindenképpen diktatúrát kell kialakítsanak, és erőszakot kell alkalmazniuk, hogy elszedhessék mások tulajdonát. A szocializmus megvalósításának kísérlete rendszeresen polgárháborúkba torkollott. A szocializmus mindenki legteljesebb egyenlőségét hirdeti. A szocializmus abban hisz, hogy az egyén csak a közösségen belül tud igazán érvényesülni, ha egyedül van kevésbé, ezért legtöbb érték és termelési tényező a közösségé legyen, az egyénnek csak egy minimális jusson. A szocializmus szerint a hagyományok rosszak. – Ami viszont azért hiba, mert a szocializmuson belül is kialakulhatnak hagyományok. Szerintük minden probléma a tudomány segítségével megoldható. A szocializmus végső célja, hogy felszabadítsa a társadalmat a gazdasági és társadalmi kényszerek, a babonaság és az ostobaság, az elnyomás és a kizsákmányolás alól, hogy az emberiség végre elkezdhesse igazán méltó történetét. Ez egy lelkesítő eszme, melyért a huszadik században sokan szívesen feláldozták életüket. A szocialisták között van, aki a célok eléréséhez a forradalmat tartja eszköznek, van, aki inkább békés változásokat akar. A szocializmus számára fontos az önkormányzatiság. Szerintük a munkálkodó élet, a jó élet, amivel az ember szabaddá válhat. A szocializmus demokráciáról álmodik, de azzal össze nem egyeztethető, amikor létrejön.

A szocializmus minden hibája ellenére nagy hatással volt az egész világra. Szinte mindenfelé létrejöttek munkáspártok, megerősödtek a szakszervezetek, szocializmus hatására javítottak az egészségügyi ellátáson, a munkaidőt korlátozták, a gyermekmunkát rengeteg helyen betiltották emiatt az eszme miatt, elmélyítette a közteherviselés gondolatát, a felnőtteknek szóló munkajogban és még sok más területen ott van a szocializmus nyoma. A magántulajdon korlátozásának ötletét meg lehet találni a republikanizmuson belül is, a szocializmus hatására létrejött a szociális konzervativizmus, a keresztényszocializmus, hatott a liberalizmusra és minden kultúrában, ami törzsi közösségnél fejlettebb, találhatók szocializmust támogató emberek.

A legnagyobb probléma, ami szégyent hozott a szocializmus eszméjére a következő lépés a kommunizmus: ez az eszme végzetesen leegyszerűsíti a dolgokat elnyomókra és elnyomottakra, sokat birtoklóra és szegényre, kizsákmányolóra és kizsákmányoltra, ezzel ellenségképeket gyárt, ez az, ami tömeggyilkosságok igazolására szolgált. Osztályokra tagolja a társadalmat és ezzel, újabb ellenségképeket gyártott. Ebből jött a bolsevizmus. Megalapítója, Lenin, aki azzal számolt, hogy nemsokára mindenhol győz a kommunista világforradalom és a legteljesebb demokrácia és jólét kora hamarosan beköszönt az egész világon. Ezzel szemben ő egy diktatúrát épített, Oroszország polgárháborúba süllyedt, körülvéve ellenségekkel. Lenin is épített koncentrációs táborokat, tömeggyilkosságokat követett el hatalmon maradásáért, sok millióan éhen haltak irányítása alatt. De ezután jött egy még borzalmasabb tömeggyilkos: Sztálin. Az ő időszaka alatt még többen haltak éhen, még nagyobb tömeggyilkosságokat követett el és ennek igazolására használták a bolsevizmust.

A szocializmus legemberségesebb ága, a demokratikus ág: a szociáldemokrácia. A szociáldemokrácia nyíltan szembefordul a kommunizmus erőszakosságával, jogsértéseivel és ellentmond annak a feltételezésnek, hogy a piacgazdaság összeomlik. Az egyik legfőbb célja, hogy a rossz helyzetűek tudatosságát elősegítse, hogy végre ők se legyenek elnyomva és, hogy ne éljenek nyomorban. A szociáldemokrácia, a fénykorát a második világháború utáni jóléti államokban, Nyugat- és Észak-Európában élte. Akkoriban mindenki számára magas szintű egészségügyi ellátást biztosított az állam, magas színvonalú oktatást, jó nyugdíjakat stb. De eljött az idő, amikor kiderült, hogy ennek egy részét kölcsönökből állták, így eladósodott az állam, a klasszikus szociáldemokráciának vége lett. Az 1990-es évek közepén megkezdődött a szociáldemokrata eszmék reformja, ismert képviselői Angliában Tony Blair, az USA-ban Bill Clinton, Németországban Gerhard Schröder, Franciaországban Lionel Jospin miniszterelnök. A szociáldemokrácia változásának az alapja, hogy addigra a világ megváltozott: összeomlott a vasfüggönnyel szétosztott világrend, égető kérdéssé vált a környezetvédelem, felpörgött a Föld egybefonódása (a globalizáció), eltűntek a markáns osztálykülönbségek. Ők úgy látták, hogy a régebbi vagyonfelhalmozás helyett a társadalomban egyre inkább a fogyasztás lép előtérbe, folyamatban van a kommunikációs és információs forradalom, a társadalom még egyénközpontúbbá válik, szokások és hagyományok elhalványulnak. Ezért az új szociáldemokrácia az elesettek védelmére épül, a közösség minden tagja iránti felelősségérzet miatt, az egyéni jogokat feltételhez köti, az egyének önmaguk és egymás iránt viselt felelősségéhez. Szerintük törekedni kell arra, hogy a mai körülmények között is megőrizzük a szokásokat, céljuk, hogy átsegítsék a polgárokat az új kihívásokon, amiket a globalizáció támaszt. A tudományt és technikát szemmel kell tartani, meg kell tudni, hogy az milyen következményekkel van ránk nézve, fontos a múlt iránti érdeklődés és az erős környezetvédelem. Az államszervezés gyakorlata új irányt vett: az állam újjáépítésére van szükség, a kétpólusú világrend összeomlásával az államoknak nem ellenségekkel, hanem kockázatokkal kell szembenézniük, ez, az állam és polgárai közötti partnerségi viszonyt igényli. Ezért a közszférát átláthatóvá kell tenni, hatékonyságát növelni. Amennyire csak lehet, be kell vonni az állampolgárokat az állam működésébe. Nem csak biztonsági és gazdasági kockázatokra kell figyelni, hanem a tudományos és műszaki fejlődésből fakadó kockázatokra is. A gyermekvédelem és a megfelelő gyermekgondozás létfontosságú. Megmarad az állami újraelosztás az egyenlőtlenség csökkentése érdekében. Az egyenlőtlenség csökkentésére, a munkalehetőségek biztosítása és az oktatás a legfőbb eszköz. El kell kerülni a legszegényebbek kirekesztését és a csúcson levők önkizárását, felsőbbrendűségi érzésük kialakulását, a társadalomból kivonulásukat, más szóval el kell kerülni az elitek lázadását. A közoktatás elősegítése, a bűnözés terjedésének megakadályozása, illetve csökkentése kiemelten fontos. A jóléti állam nem pusztán szociális háló, hanem az emberek önmaguk és az elesettek iránti egyéni és közös felelőssége is. – A modern szociáldemokrácia „államelméletével” az a probléma, hogy ez sokkal inkább egy konkrét kormányprogram, nem elmélet.

 

Összefoglalás

Az államelméletek gyakorlati megvalósulásával kapcsolatban a legfontosabb tanulság, hogy elsősorban az embereket kell tisztelni, nem pedig ilyen elméletekbe kapaszkodni.

A republikanizmus és a liberalizmus az 1700-as években jött létre, a konzervativizmus 1800 körül, a szocializmus az 1840-es években. Ezek az eszmék mára idejétmúlttá váltak: ebből a négy eszméből három a középkor lezárására jött létre: a republikanizmus a királyság megszüntetésére, a liberalizmus az emberi szabadságjogok létrehozására, a szocializmus a babonák lerombolására és a munkásság felemelésére jött létre. A konzervativizmus pedig a középkor vívmányain próbált javítgatni. De a középkor a legelmaradottabb európai országokban is lezárult az 1900-as évek elejére. Ma ezekbe kapaszkodni értelmezhetetlen.