demokrácia Magyarországon a huszonegyedik században

Vannak-e a magyar társadalomban demokratikus értékek?

Először Rákóczi Ferenc terjesztette ki a „magyar” megnevezést a nemességen kívüli rétegre: a jobbágyokra és a városok lakosságára. Ez, az 1700-as évek elején történt. Az 1700-as évek végén jött a nyelvújítás Kazinczy Ferenc vezetésével. A nyelvújítás célja szintén a tömegek bevonása. Ebben az esetben a politikába, a világ fejlődésébe, ezért kellett megújítani a magyar nyelvet.

Az 1800-as évek elején megindult a reformkor Széchenyi István vezetésével pénzügyi, politikai, jogi és társadalmi eszközökkel is igyekeztek bevonni a fejlődésbe a magyar társadalmat. Ez sikerült is, a remény, az új gondolatok, a meginduló fejlődés mindenkit előbb-utóbb elért (ahogy Rákóczi esetében a magyarság kiterjesztése, ahogy Kazinczynál a magyar nyelv modernizálása). Az 1848. márciusi forradalom után elfogadta az Országgyűlés az áprilisi törvényeket, amik már általánosan garantálták a feudális állam eltörlését, a szólás és gyülekezés szabadságát – parlamentáris demokrácia jött létre. Utána az 1800-as évek második felében létrejött a monarchia, ami még szélesebbé tette a fejlődésbe bekapcsolódó tömegeket, az oktatásba bekapcsolódást, létrejött a stabilan, professzionális alapon működő magyar állam. Az egész 1800-as évek a városi fejlődésről szólt. Ez a társadalmat is gyorsan polgárosította. A polgári fejlődés a demokrácia alapja.

Az 1900-as években, a monarchia eltűnése után már fel se merült, hogy ne lenne szükség a parlamentáris rendszerre. A „Horthy-rendszer” első 10 éve még a demokrácia jegyében telt, az 1930-as évekig. Utána 1944-ben, a szovjet csapatok bevonulási vonala mögött már szerveződtek is a demokratikus pártok, mint az akkori kisgazda párt, szociáldemokrata párt stb. Onnantól kezdve Magyarországon csak a szovjet hadsereg tudta létrehozni és fenntartani a zsarnoki rendszert (egy darabig). Az 1970-es években megindult az erjedés és az 1980-as években a diktatúra már, a szovjet hadsereg ittléte ellenére is, felpuhult. 1989-es átmenet után újra jött a demokrácia.

Az 1990-re létrejött demokratikus kormányzat a volt szocialista rendszer pénzügyi csődjével, tömeges leépítésekkel és a stabil korrupcióval találta magát szemben. Ezzel, egy Marshall-segély nélkül, nem tudott mit kezdeni. Mivel 1990 után a szocialista rendszer minden pénzügyi csontváza egyszerre dőlt ki a szekrényből, ez igazi katasztrófa-cunamit borított a magyarok nyakába. Csőstül jött a baj. A társadalom széles rétege pedig gyorsan belehelyezkedett az önsajnálatba és a demokrácia-utálatba.

De mindezek mellett új demokratikus folyamatok is elkezdtek gyökeret ereszteni a társadalomban. 1990-ben a magyar társadalom még nem értette a helyi önkormányzatok működését, de ez 20 év alatt lényegesen változott, ma már nem szoktak önkormányzati „csodatételekben” reménykedni, sokan értik, mit jelent az önkormányzati működés, értik, hogyan tudnak beleszólni az eseményekbe. 1990 után megjelent a decentralizált energiatermelésre az igény, más szóval a zöldenergiára, amikor nem egy erőműből kapod az áramot és a fűtést, hanem napkollektorokból/napelemekből. Ez is a maga módján csökkenti az emberek kiszolgáltatottságát az államhatalomtól. Megjelentek civil szervezetek, amik összefogják több száz/több ezer/több tízezer ember közösségi cselekvéseit (pl.: szemétszedés, oktatási önkénteskedés). Továbbá megjelentek azok a profitra törekvő vállalatok, amik a működésükkel társadalmi hasznot is hajtanak, mint a MagNet Bank, ami a hazai civil szektor egyik nagy finanszírozója és a kiadott hiteleik esetében a várható környezeti hatásokra is odafigyelnek. Megjelent a D.A.S. ami jogi védelmet nyújt annak a rétegnek is, akik normál esetben nem tudnának maguknak milliós perköltségeket kifizetni. Megjelent az IKEA, ami szinte önálló városi működést hoz létre a saját áruházain belül, emellett a környezetvédelemre is erősen odafigyel.

A covidos lezárások rengeteg emberrel értették meg, hogy valójában mennyire egyedül vannak és mennyire fontos közösségekbe kerülni. Mennyivel könnyebb az élet, ha van sok-sok ember, akire számíthatunk. Mennyivel jobb, ha 200 embertől lehet szívességet kérni, mintha csak 1-2 embertől lehetne. Megerősödtek a társasjáték klubok, a táncos klubok és a munkahelyek esetében is nagyfokú innovációt láthatunk a munkáltatás terén. A távmunkát eddig a magyar munkáltatók bomlasztónak és kontrollálhatatlannak ítélték, 2020-21-ben kiderült, hogy heti 2-3 alkalommal nagyon hasznos a távmunka és a munkavállalók sem fásulnak bele úgy a hétköznapokba. Még gyerek-barát is. Ezek az apró előre lépések a munkáltatás, a szabadidő, a társadalomszervezés terén mind demokratikusabbá tették a társadalmunkat.

Vannak-e diktatórikus törekvések Magyarországon? Igen. Érdemes sötéten látni a világot? Nem. – Azért fontos a pozitívumokat észre venni, mert azokra lehet demokráciát építeni.

Hol vannak hiányosságok? A szakszervezeti kultúra gyengélkedik, a szövetkezeti kultúra gyengélkedik és a központi államigazgatás zsarnoki. Tehát az alkalmazottak (szakszervezetek), a kisvállalkozók (szövetkezetek) és az országos politika a gyenge pontok.

Vannak-e a magyar társadalomban demokratikus értékek?

Megosztom, mert...