Társadalmi traumák Magyarországon

Generációkon át öröklődő pszichés sérülések

Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a szülők által átélt traumák öröklődnek a következő generációra, ha a szülők nem dolgozzák fel a traumát. Mivel a pszichológia tudománya csak a 2010-es évek után bizonyította ezt, ezért sokan nem törődtek ezzel. Sokáig a pszichológia a diliseket vizsgáló tudományként volt közismert, így a társadalom nem élt a pszichológia adta lehetőségekkel. Az elszenvedett traumák nem csak egy generációt tudnak túlélni. A trianoni trauma több generáció alatt is meghatározó volt, még az 1990-es évek 20-30 éves fiataljai között is sokaknál lehetett látni a traumatizáltságot. De 1990 után már nyíltan lehetett erről beszélni, könyveket olvasni, filmeket készíteni, ami nagyban hozzájárult, hogy a mai 10-20 éves korosztály nagyon kevés tagja örökölte meg ezt a traumát, mert a társadalmunk az elmúlt 30 évben feldolgozta. 

Honnan tudod, hogy valamit nem dolgoztál fel? Tagadod az adott információt, támadásnak érzékeled, dühös vagy, ha szóba kerül, vagy összeomlasz tőle. Figyeld meg, meddig bírod! Ha a cikk további részében ilyet tapasztalsz, az adott témában olvass el minél több könyvet, nézz dokumentumfilmeket stb. Az informálódással lehet feldolgozni az ilyen traumákat.

Milyen traumák öröklődhetnek a magyar társadalomban? Mivel 3 generáción keresztül biztosan öröklődhetnek a traumák, emiatt 3 generációt kell visszamennünk. Hogy miért foglalkozik ezzel egy párt oldala, mert a társadalmi traumákat politikai események okozták. Nézzük a traumákat sorban, irány a 20. század Magyarországa:

1. Bármilyen meglepő – az osztrák-magyar monarchiával kezdjük: a monarchia időszaka traumatizáló időszak volt, a lakosság közel felét a mezőgazdaság foglalkoztatta, akinek csak kis telke volt, rendszerint földes padlójú házban éltek, rossz körülmények között. Ennél lényegesen rosszabb körülmények között éltek azok a tömegek, akiknek nem volt földje és emiatt pajtákban, barlangokban vagy a szabad ég alatt aludtak (évszaktól függetlenül). Az akkori vezetőréteg nem volt hajlandó a szegényekkel foglalkozni. A városi munkások tömegei és a paraszti tömegek is keményen ütköztek a nemesi/egyházi vezetőréteggel. Forrás: Estók János, Fehér György, Gunst Péter, Varga Zsuzsanna: Agrárvilág Magyarországon 1848-2002 (könyv); Másik forrás: A magyarok krónikája – szerkesztette Glatz Ferenc
2. Első világháború: az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege Szerbiában elsősorban civileket mészárolt le. Mai szóhasználattal ezt emberiségellenes bűncselekménynek nevezzük. 650,000 szerb civil halt meg és 50,000 szerb katona. Ebben a tömegmészárlásban számos magyar katona is részt vett. A magyarok részt vettek az oroszországi és olaszországi harcokban, amiknek rettenetesen traumatizáló hatása volt. Az első világháború végére a legtöbb nemzetiség szembefordult az addig elnyomóként viselkedő magyar vezetőséggel (mert bizony a magyar nemesi réteg elnyomta őket). – Az ehhez hasonló eseményeket a magyar iskolai történelemtanítás nem említi meg, azon az elven, hogy a gyerekek legyenek feltétlenül büszkék a múltra. De ezek valódi, traumatizáló események voltak az akkoriban élő embereknek és a történelmi traumákat csak őszinteséggel lehet feloldani. Hazudozással és titkolózással nem. Ezzel a diákoknak adott történelemkönyvek pont a traumatizáló eseményeket nem engedik feldolgozni. Pl.: szerbiai tömegmészárlás, a nemzetiségekkel szembeni elnyomás, magyar paraszti rétegek küzdelme stb.
3. Első világháború utáni káosz: kommunista és fasiszta típusú csoportok váltották egymást, ez folyamatos terrort hozott. Közben az addig elnyomott szomszédos társadalmak megverték az első világháborúban még megmaradt magyar haderőt. Utána jött trianon. További forrás: A magyarok krónikája – szerkesztette Glatz Ferenc
4. Első világháború után: a Horthy-rendszer a monarchia diktatúráját hozta vissza, de a monarchia már a saját idejében sem volt korszerű. A Horthy-rendszer már alapvető akadályát képezte a társadalmi fejlődésnek: erőltették a totálisan elavult nemesi-paraszti viszonyok fenntartását, mivel ezt nem tűrte a társadalom, erőszakosak voltak a hatalom emberei. A magyar társadalom többségi részét megfosztották a szavazati jogától, 1930-ra kialakult a diktatúra. A zsidó-ellenesség a közéletben már az első világháború vége felé megindult, méghozzá a hazai katolikus egyház indította meg. Forrás: Bűnbakok minden időben – bűnbakok a magyar és egyetemes történelemben című könyv. A monarchia elavult vezetőrétege pánikszerűen megtett mindent, hogy a vezetésükkel végigvitt első világháborús vereséget valaki más nyakába varrják és egyben leszámoljanak az erős konkurens zsidó egyházzal. A gyűlöletkeltésüknek rövidesen következményei lettek: zsidó-ellenes törvények (már 1920-ban), zsidó ellenes társadalmi környezet kialakítása. Ez főleg a zsidó származásúakat traumatizálta, de az egyre diktatórikusabb és egyre agresszívabb környezet a humánus gondolkodásúakat is traumatizálta. A monarchia végtelenül arrogáns vezetőrétege belevitte az elvakított, elnyomott, gyűlölködő magyar társadalmat egy olyan eseménysorba, ami lényegében az egész társadalmat egy az egyben traumatizálta:
5. A második világháború: amikor a magyar hadsereg 1941-ben megszállta Szerbiát, ott megint szerb lakosság elleni brutalitás lépett elő, amikor a magyar csapatok megszállták Kárpátalját, ott szintén kegyetlenkedtek a magyarok a helyi civilekkel. Utána a Szovjetunió elleni hadjárat keretében folytatódott a kegyetlenkedés, ott az orosz civilekkel szemben. Közben fordult a kocka, a vesztes oldalra kerültünk, a magyar hadsereg egyre nagyobb veszteségeket szenvedett el, közben az USA bombázni kezdte Magyarországot, emiatt viszont a magyar civilek szenvedtek. Utána Magyarország több mint 400,000 állampolgárát szolgáltatta ki a tömeggyilkos náci birodalomnak. Az első világháborúban és a második világháborúban is 700,000 – 700,000 magyar halt meg. – A düh és a tagadás a gyógyulás része pl.: holokauszt-tagadás a traumatizáltság egyik jele. A második világháború végére további 1 millió magyar katona került hadifogságba.
6. A szovjet megszállás 1944-től 1948-ig: a szovjet hadsereg elfoglalta Magyarországot 1944-45-ben. Traumatizáló tényezők: (I.) Nemi erőszak, a hazánkba érkező szovjet csapatok sok nőt erőszakoltak meg. (II.) Mivel Közép-Európa országaiban pl.: Magyarországon 380,000 német élt, őket is bűnösnek tekintették. Ebből 185,000 főt fosztottak meg magyar állampolgárságától szovjet nyomásra és áttelepítették őket Németországba. Ez őket is traumatizálta, ahogy az itthon maradt 200,000 németet, ahogy például a humánus gondolkodású magyarokat is. (III.) Diktatúra kiépülése: Magyarország történetében először a kis gazdákat képviselő emberek jutottak hatalomhoz, de a szovjet hadsereg ittléte miatt a szovjetek hazai bábjai egyre nagyobb hatalomhoz jutottak a kormányzatban. Ez az egész társadalomban egyre nyomasztóbb hangulatot idézett elő. (IV.) A Gulág-trauma: 1942-től kezdve a közel 700,000 magyar került szovjet gulágra. Ebből 500,000 hadifogoly és 200,000 civil. A civileket jelentős részt a második világháború lezárása után hurcolták el. Több mint 100,000-140,000 magyar halt meg a gulágon. (V) Magyarországon rettenetes volt kisebbség tagjának lenni: a zsidó kisebbség ¾-ét lemészárolta/lemészároltatta Magyarország. A romák nagy része a két világháború között nyomorban élt, a második világháborúban a romák közül több ezer főt öletett meg a magyar állam, a második világháború után a romák jelentős része megint a legmélyebb nyomorral nézett szembe. Végül a német kisebbséggel is elbánt a magyar társadalom. Ennek nagyon sok lett az áldozata is és az elkövetője is. Így ezt a kisebbségeknek és a többségben is fel kell dolgoznia. (Mert nem csak az áldozatot, de az elkövetőt is traumatizálja a trauma.) – – – Mivel nagyon gyors egymásutánban történtek a második világháború és a szovjet megszállás eseményei is, ezért egyik időszakot sem tudta eddig a társadalmunk egy része feldolgozni. A gyász feldolgozásának szakaszai: 1. Tagadás és ön-elszigetelődés (saját elhatározásból, tudat alatti reakcióként). 2. Harag (felelős keresése/bűntudat). 3. Alkudozás („Mi lett volna ha” például „Mi lett volna, ha időben lépünk”). 4. Szomorúság (gyász tünetei enyhülnek, reális feldolgozás kezdete). 5. Elfogadás. 6. Félelmektől és haragtól mentes továbbélés. Forrás a gyász feldolgozásához: Dr. Elisabeth Külbler-Ross
7. Szovjet megszállás 1949-1955: ennek az időszaknak még a része volt a Szovjet Unióba elhurcolás, de azt már fent átnéztük. Emellett a Rákosi-rendszer a végsőkig üldözési mániás volt, nem csak a valós ellenségeikre csaptak le, hanem a vélt ellenségeikre is. Rákosi üldözési mániája az egész ország minden szegletére kiterjedt, mindenki fenyegetve volt. Ezt neveztük totalitárius diktatúrának, amikor a hatalmon lévők nem csak a főbb intézményeket tartják a kezükben, hanem minden hivatalt, minden munkahelyet irányítanak és még a magánéletet is megpróbálják alapvetően meghatározni. A bűnbakok minden időben című könyv egyesével végignézi, hogy a Rákosi-rendszer mennyi embert tekintett potenciális ellenségnek, de lényegében az egész országban mindenkit. Egyedül a szovjet csapatok itt léte miatt maradt 1956-ig hatalmon.
8. 1956 és a menekülés: az 1956-os forradalom leverése traumatizálta a társadalmunk jelentős részét, közel 200,000 fő távozott az országból. Ez egy jól feldolgozott eseménysora a huszadik századi magyar történelemnek, mert ez az eseménysor a magyar társadalmat egyoldalúan áldozati szerepbe kényszerítette, így nem kellett saját bűnöket feldolgozni ellentétben az eddig felsorolt legtöbb időszakkal.
9. Megtorlások: a hazánkat újra megszálló szovjet hadsereg elfojtotta a demokratikus átalakulást, visszakényszerítette az országot a keleti blokkba. Moszkvai utasításra megkezdődtek a megtorlások: bebörtönzések, internáló táborokba zárások és néhány kivégzés. Ezek a társadalmunk alig 3%-át érintették közvetlenül, de a levert forradalom és a megtorlások kettőse nagyon nyomasztó hangulatot teremtett egy olyan országban, amit nem lehetett elhagyni (a szovjet hadsereg megint lezárta a határokat). A megtorlások az 1963-as ENSZ amnesztiával lassan véget értek. Magyarország végre nemzetközi hitelekhez juthatott, ezzel megindult az 1960-as évek agrárforradalma, Magyarország a kereskedelem terén egyre nagyobb mértékben nyitott a nyugati országok felé (már az 1960-es években és az 1970-es években ez csak tovább bővült).
10. A Kádár-rendszer kettős élményének traumája: egyfelől Magyarországra az USA mezőgazdasági minisztériuma adta el a saját csúcstechnológiás mezőgazdasági járműveit. Magyarországon az 1960-as években robbanásszerűen nőtt az élelmiszertermelés, az 1970-es évek elejére megszűntek az éhínségek, amik az addigi 970-et meghatározták Magyarországon, az államalapítástól egészen az 1970-es évek elejéig. Megindult a lakásépítési program, ami vidéken és a városokban is millióknak segített, felszámolta az állam a nyomortelepeket, a talapzat nélküli földes kunyhókból, barlangokból, fészerekből a magyar társadalom több millió tagja lett átköltöztetve panellakásokba. Egyre több embernek lett saját autója, az 1980-as évek végére fél millió embernek lett saját hétvégi háza (tehát második ingatlanja). Közel általános lett a foglalkoztatottság, az élelmiszer árak, a könyvek ára és számos egyéb termék ára (utólag nézve is) nevetségesen olcsó lett (az állami támogatás miatt). Az emberek hatalmas többsége évente legalább egyszer el tudott menni nyaralni. Magyarország elkerülte korszak háborúit 1956 után. Másfelől a bezártság / országos börtön-élmény súlyos következményekkel járt: öngyilkosságok számában világrekorder volt Magyarország sok éven át. Az alkoholizmus és a dohányzás évente tízezreket ölt meg. A traumák feldolgozása alapvetően hiányzott, mert a huszadik századról nem lehetett beszélni, írni, filmeket készíteni, ami készült, azt a rendszer erősen megszűrte, hogy mi juthat el a társadalomig. Így az addig felhalmozott tengernyi trauma nem oldódott fel, mert hiányoztak az őszinte társadalmi beszélgetések. A traumatizáltságot ha nem oldják fel, az önpusztítást is eredményezhet. Például: alkoholfüggőséget, láncdohányzást, öngyilkosságokat. A Kádár-rendszer vidám-barakk, keser-édes, nyomasztó-vidám volt a legtöbb ember számára (kettősség élménye). De ez a „happy” időszak is az 1960-as évek végét, az 1970-es éveket és az 1980-as évek közepét, tehát kb. 20 évet jellemzett.
11. A rendszerváltás megrázkódtatása: az 1980-as évek legvégén kiderült, hogy a Kádár-féle jólétet kölcsönökből finanszírozták, eladósodott az ország, az állam már nem tudta fizetni az állam adósságának a kamatait sem, tehát az adósság szinten tartása sem ment. A szocialista foglalkoztatáspolitikai összeomlott, 2 millió embert kellett kirúgni egyszerre. Az országban szinte senkinek nem volt vállalkozáshoz tőkéje. Az Amerikai Egyesült Államok nem volt hajlandó elindítani a második Marshall-segélyt, hogy a volt keleti blokk ne bukjon ekkorát. A nyugat passzivitása miatt a rendszerváltás minden ex-keleti blokkos országban nagyon nehezen indult. Az 1990-et követő 15-20 év egy lassú, nehéz talpra állási időszak volt. Mire a 2008-as válság utóhatásai 2014-re elmúltak, a talpra állás látható lett, de addigra új problémával kellett szembenéznie a magyar lakosságnak, amit a mai napig nézeget. – A rendszerváltás traumája a teljes bizonytalanságból eredt. Olyan volt, mintha kirántották volna a talajt az ember lába alól.
12. A privatizáció: a rendszerváltás előtt a magyar társadalom jelentős vagyont halmozott fel az állam javára pl.: ipari vállalatok, mezőgazdasági cégek, állami lakások. 1990 után a lakások nagyon nagy része a lakosság zsebébe került, a szolgáltatói szektor szinte teljes egésze is. De az ipari vállalatok, a mezőgazdaság és a fölösleges állami telkek, tehát amibe pénzt kellett fektetni, hogy működjön, ezt a kormány a külföldieknek adta el, rendszerint kenőpénzért, áron alul. Ennek a rettenetesen korrupt folyamatnak volt a neve a privatizáció, mely 2006-ban zárult le a MÁV Cargo eladásával. Utána már nem következett újabb nagy állami tulajdoneladás. De ez a 16 év 1990-től nagyon megviselte a magyar társadalmat, hiszen a kommunista diktatúra hazudozása, ostobasága, pitiánersége végére mindenki remélte, hogy az állam akkoriban közel 50,000 milliárd Ft-nyi vállalkozási vagyonát jól tudják majd kamatoztatni 1990 után. Bár voltak olyan vagyonelemek, amiknél garantált volt a bontás, megszüntetés: bányászat és a nehézipar, de minden más területen az összeomlás elkerülhető lett volna. De a korrupció és az állami működés átláthatatlansága miatt a társadalom hatalmas többsége majd’ idegrohamot kapott. A társadalom közel 8%-a nagy összeget harácsolt össze magának (elitszociológiai kutatások alapján). Ennek egyértelműen közösségi traumatizáló hatása volt, hiszen sokaknak 30-40 évnyi munkája ment a kukába, vagy a vagyonossá vált 8% zsebébe. (Ugye milyen dühösek vagyunk.)A következő három probléma a jelenben is folyamatban van:
13. Az EU – elvárások és a valóság: 1990 előtt Magyarországot az értelmiségi réteg irányította, 1990 után az értelmiség háttérbe szorult, mert nem voltak pénzügyi ismereteik, és a kereskedők léptek az irányítók közé. A magyar értelmiségi réteg utolsó kétségbeesett próbálkozása, hogy ideák mentén működjenek a dolgok, hogy beléptették Magyarországot az Európai Unióba. Magyarország addig mezőgazdasági országként határozta meg önmagát. Az Európai Unió (az olaszok és a spanyolok nyomására) Magyarországon azt finanszírozták, hogy a magyar gazdák vágjanak ki hazai szőlőtermelő területeket, baracktermelő területeken irtsák a fákat és csökkentsék az egyéb mezőgazdasági tevékenységeket is. Ezzel az EU kiiktatta Magyarországot, mint konkurenciát az olaszok és spanyolok előtt. Ezért van az, hogy a Magyarországon remekül megtermő barackot Spanyolországból szállítják ide kamionokkal. Az ehhez hasonló, hazai mezőgazdaságot támadó EU-s lépések nagyon sok munkahelyet tettek tönkre a hazai mezőgazdaságban és Magyarország elvesztette a mezőgazdasági ország jellegét. Ez az egész vidéki Magyarország számára nagy arcul csapás lett. Az Európai Unió ezzel az egész vidéki Magyarország létjogosultságát rendítette meg, hiszen az ipari termelés a városokban van, a turizmus lényege a városokban van, a kutatás és fejlesztés is a városokban van. A vidék egyetlen területen tudna központ lenni: a mezőgazdaságban. Ezért a vidéki települések nagy többsége „alvó település” lett, tehát ahova csak aludni járnak a lakói.
14. Az 1990 után élénkülő rasszizmus: egy jelentősebb kisebbség maradt Magyarország területén, a romák. Az 1990-es új rendszer az első 15 évben nagyon sok bajt élt át. 2004-ben léptünk be az EU-ba, de kiderült, hogy bár azt nagy üzletnek reklámozták be, de nem lett az. Csodavárás a rasszizmustól: 2004 után pár évvel a szélsőséges csoportok erősödésnek indultak, mert az addig várt csodák nem valósultak meg, a szélsőséges csoportok megtalálták az új legfőbb bűnbakot, a romákat. Az elmélet lényege, hogy a hatalomból teljesen kitaszított, többségében rettenetes nyomorban élő „romák, miatt bajba került az ország”. A rasszista elméletnek a valósághoz köze sem volt, de megdicsérte a fehérek egóját és egy olyan bűnbakot találtak, akik a politikai életben nem védték meg magukat. 2006-2008 után belőlük lett a gyűlölet fő célpontja. Ezt a hisztériahullámot a 2014-2016-os bevándorlási válság és a 2020-as covid-pánik törte meg. Másfelől a fehér felsőbbrendűség eszméje komoly nyugati támadás alá került. Harmadrészt a felemelkedő hatalmú Ázsia országai nem kérnek a fehér felsőbbrendűség téveszméjéből. Emiatt jelenleg elég ingatag helyzetben vannak a rasszista csoportok. A rasszizmus értelemszerűen a romákat traumatizálja és azokat a fehéreket is idegesíti, akik felfogják, hogy minden ember egyenlő.
15. Az 1990-es demokrácia bukása: a rendszerváltás nagyon rosszul indult, érdemi külső segítség nélkül káosz jött létre. Így a magyar társadalom a demokráciát a gazdasági visszaeséssel és a rendszerváltás káoszával azonosította. Bár mindkettő a diktatúrából eredt, de mivel nem a diktatúrában élték át, így rákenték a demokráciára. Emiatt a demokrácia népszerűtlen eszme lett a hisztérikus állapotba került Magyarországon (ahogy szinte az egész volt keleti blokkon belül). Itt is előjött az a probléma, hogy a szocialista rendszer nem volt hajlandó igazán nagy pénzt költeni az oktatásra, viszont több évtizednyi agymosásban jeleskedett a Kádár-rendszer. <-> A demokrácia lényege, hogy az emberek öntudatosak, aktívak, ehhez a demokrácia remek keretet ad. A csodaváró, bárgyú viselkedési formához a diktatúra passzol. A trauma kettős: egyfelől sokakat végtelenül dühített, hogy a demokrácia csendben elveszett és a magyar sajtó és politikai réteg ennyire nem tett semmit. Másfelől a 2010 után fokozatosan kiépülő diktatúra úgy viselkedik, mint minden diktatúra: odacsap keményen, hol ennek a társadalmi csoportnak, hol annak, hol amannak pl.: romák, melegek, bevándorlók, zsidók, liberálisok, vallástalanok, civil szervezetek, egyetemisták, művészek, kritikus újságírók, kritikus ápolók, kritikus adóhatósági alkalmazottak, vírus-kritikusoknak, kritikus polgármestereknek…

Ideje továbblendíteni az országot a problémákon. Lépj be a pártba ITT!

Heti 1-2 óra önkéntesség és mély változást él át az ország.