Mi a különbség a siránkozás és a problémamegoldás között?
Siránkozás lényege, hogy látsz egy problémát vagy hallasz egy problémáról és azon óbégatsz rengeteg ideig.
Siránkozás felépítménye: nyavalyogsz, ami elviszi minden energiádat és a vége az, hogy nem oldod meg a problémát.
Miért népszerű nyavalyogni? Mert kényelmesnek tűnik. Pedig komoly veszteséget okoz az óbégatás: ha például van egy kisebb illegális szemétlerakó a környékeden és minden nap csak fél órát nyavalyogsz miatta, akkor egy év alatt 182 órát töltesz nyavalygással. Ha szervezel egy 10 fős csapatot és összeszeditek a szemetet, az megvan a szervezéssel és szemétszedéssel együtt max 10 óra alatt.
Hogy jön létre egy problémamegoldás?
- Részleteiben feltárjuk a problémát (pontosan utánanézünk).
- Ezzel rájövünk, hogy a probléma nem megoldhatatlan.
- Előkészítjük a megoldást
- Végül megoldjuk
Nézzünk egy másik egyszerű példát:
Alacsony a fizetésed. Hogyan lehet erre reagálni? 1. Elhagyod az országot. (Így mindenkit itthon kell hagyni.) 2. Keresel egy másik hazai céget. (Ott se biztos, hogy sokkal jobb lesz.) 3. Vadul nyalizol a főnöknek (napi több óra nyalizás és lassan jön az eredmény, ha egyáltalán jön). 4. Ha nagyobb létszámú munkahelyen dolgozol, akkor szakszervezetet alapítotok közösen és kiálltok önmagatok mellett. Ha kis létszámú a munkahely, akkor ágazati szakszervezetbe lépsz be, ha olyan nincs, akkor pár arcot felkeresel a szakmádból és csináltok egy ágazati szakszervezetet. Ez nagyon kevés időbe és energiába telik, nem kell itt hagyni az összes családtagodat és Timbuktuba költözni, nyalizni sem kell, aminek következtében a nap végén is képes leszel a tükörbe nézni.
Minden társadalom, ahol megdolgoztak a sikerért egy dolgot tud: Nem vagy szurkoló a saját életedben! Az élet nem egy nagy sportesemény, ahol Te a pom-pon lány szerepét töltöd be. Állj ki magad mellett! Szervezz közösségeket, hogy védve legyél és mindent megkapsz, ami reálisan megkapható!
Aki reménykedik elbukik, aki aggódik elbukik, aki szurkol elbukik. Miért? Mert nem külső szereplői vagyunk az életünknek. A reménykedés, aggódás, szurkolás érzelmi reakciók, ez a bárgyú, kívülálló szerepről szól. Információkat vetünk össze, utánanézünk az állításoknak és cselekszünk.
