Nem az árak magasak, hanem te keresel rosszul

A címünk a rendszerváltáskor gyakran ismételt mondás. Amikor bejöttek a nyugati termékek nyugati árakon: 1990-ben a magyar munkavállalók fizetései a vicc és a semmi kategóriában vergődtek nyugati mércével. A rossz hír az, hogy azóta tovább nőtt a különbség a volt keleti blokk és nyugati blokk bérei között. De Magyarország többre érdemes lakossága nem úszta meg ennyivel.

2010-ig csak simán nőttek a különbségek az itthoni bérek és a nyugati bérek között. De 2010 után a kormány stratégiájának lett a része, hogy szétverték a szakszervezeteket (akik magasabb béreket tudtak volna kialkudni munkavállalóknak) és a kormány részéről úgy próbálnak meg cégeket behozni, hogy azt hirdetik, hogy Magyarországon nagyon alacsonyak a bérek. Ennek az volt az „értelme”, hogy valóban sok munkahely jött létre Magyarországon, és a hivatalos munkanélküliség lényegében meg is szűnt. De a magyarok az évek alatt azt kezdték észre venni (kivéve a legmagasabb keresetű vezetőket), hogy hiába van az embernek állása, nem tud belőle megélni. Most, 2022 végére már ott tart a fizetések helyzete, hogy rengeteg embernek 3 munkahelye van és még így is alig tud belőle életben maradni.

A nyugati nagy cégek olyan alacsony fizetésekkel dobálóznak, hogy már külön fizetett hirdetésekben kell könyörögniük a fiataloknak, hogy jöjjenek a nagy cégekhez gyakornokként.

Itt van az egyik „vicces”-nek szánt reklámuk:

https://www.facebook.com/watch?v=497920307976278

Hogy miért pont gyakornokokat keresnek a nagy nyugati cégek? Mert ezzel még inkább kijátszhatják a munkavállalókat. Vagy bejelentik őket „egyéni vállalkozóként”, hogy ne a cégnek kelljen fizetnie az adókat a munkavállalók után, vagy „gyakornokként” veszik fel őket, mert akkor van egy remek hivatkozási alap egy olyan összegű fizetésre, ami az egyébként is nevetségesen alacsony fizetéseknek egy tovább csökkentett változata.

A 2010 előtt 200,000 magyar dolgozott tartósan külföldön (főleg nyugaton), 2010 után 6 évvel már 700,000-re nőtt a külföldön munkát vállalt magyarok száma. Fél millió magyar már nem akarta átélni a mesterségesen alacsonyan tartott fizetéseket. Ilyen exodus még 1956-ban sem volt, pedig egy forradalom omlott össze, bejöttek a szovjet csapatok, kivégeztek több száz embert, de még akkor is csak 200 ezer ember hagyta el az országot.

 Hogyan tovább?

Alapvető célunk megerősíteni a szakszervezeteket, továbbá demokratizálni a 30 főnél nagyobb létszámú vállalatokat: 

Németországban 1945 után bevezették a cégek belső demokratizálását. Ez azt jelentette, hogy az alkalmazottak 50%-nyi beleszólást kaptak a cégvezetők megválasztásába. Ez a mai napig így működik. Ez sokkoló. Németországban, Franciaországban, Kanadában, Svédországban és Dániában az a szokás, hogy a szakszervezetek tagokat delegálnak a cégek igazgatótanácsaiba. Az igazgatótanács pedig megválasztja a cégvezetőt. Itthon a változás: a 30 fő fölötti cégekben a tulajdonosok 3 cégvezető jelöltjéből az alkalmazottak válasszák ki a számukra leginkább elfogadhatót. (A cégvezetőt a tulajdonosok jelölik és mentik fel, de az alkalmazottak is kapnak beleszólást.)

A 30 főnél többet foglalkoztató cégeken belül legyen kötelező, a hierarchia alján lévők között másfél évente szavazást tartani, hogy elégedettek-e az alsó vezetőkkel; és az alsó vezetők között, hogy elégedettek-e a középvezetőkkel. Ha az alsóbb beosztásúak legalább 60%-a elégedetlen a felettesével, azt a felettest meneszteni kell. (Azért 60%, mert ha éppen csak átbillen a mérleg az nem elegendő, masszív többség kell.) Amelyik alsó- vagy középvezető megbukik, a következő 3 évben arra a posztra nem nevezhető ki.

Továbbá a szakszervezetiség ágazati jelleggel kötelező lesz, hogy a „külsősök” (kényszervállalkozók és gyakornokok) se maradjanak érdekképviselet nélkül.

Ez várhatóan jelentősen emeli majd a béreket. Viszont a magasabb bérek miatt nem kell majd 3 munkahely mindenkinek, hanem elég lesz egy munkahely.