Olcsón kialakítható, sikerre nevelő oktatás – a magyar példa
Rövid történeti összefoglalás
A magyar oktatás reformja két korszakban vált valóra, az egyik a Monarchia liberális vezetői légköre 1867-től, a másik reformkorszak az 1920-as évek legelején kezdődött, amikor még ténylegesen nem beszélhettünk Horthy-rendszerről, mert a diktatúra csak 1930-ra épült ki. 1920-tól 1930-ig még demokratikus keretek között fejlődött az oktatás reformja. Ennek a reformnak része volt, hogy az állam ne alattvalókat, hanem önállóan gondolkodó polgárokat neveljen a gyerekekből. Budapest több akkori gimnáziumában ezt komolyan vették és rengeteget tettek, hogy megvalósuljon. Ennek közvetlen következménye lett, hogy volt olyan középiskola, amiből később három Nobel-díjas tudós is kikerült (pénzügyileg ezek nem voltak elit iskolák, nem a tandíj összege volt elit).
Einstein and Szilárd Leó
Eredmények
Az a néhány ezer ember, akik ezekben az iskolákban nőttek fel, közülük egy tucat is elég volt, hogy alapjaiban változtassanak a világ állásán. Akkora zsenivé nevelte őket az iskola, hogy többüknek az aktuális amerikai elnökhöz is személyes bejárása volt (Roosevelthez, majd Trumanhoz, Kennedyhez). Többen közülük Einstein munkatársai is voltak és nem alárendelt szerepben dolgoztak.
Teller Ede és Kennedy elnök
Bizalmi viszony és személyes tapasztalás
Teller Ede (az atomkutatás későbbi úttörője) és Kármán Tódor (az űrkutatás későbbi úttörője) egy olyan gimnáziumba járt (Mintagimnázium, Trefort utca), ami a tanulás alapjának nem a tankönyveket, hanem a diákok által személyesen megélt élményeket jelölte meg. A másik alapelve volt az őket nevelő gimnáziumnak, hogy a tanárok és a diákok között bizalmas viszony alakuljon ki (a tanár nem lehet az osztály előtt észt osztó ember, nem ez a feladata). – Tanárként alattvalókat nevelsz, amikor kiállsz az osztály elé és észt osztasz nekik.
Kármán Tódor díjat vesz át Kennedytől
Tudós tanárként középiskolákban
Szilárd Leó (az atomkutatás későbbi úttörője és rengeteg egyéb újítás feltalálója) a Főreáliskola nevű gimnáziumba járt. A középiskolákban nagy divat volt, hogy tudósokat szerződtettek tanárnak, mert ezek az emberek már látták a gyakorlatban is működni a matematikát, fizikát stb. így olyan gyakorlati tudást adtak át, amire más nem volt képes. (Szilárd Leó ilyen középiskolába járt diákként.)
A mai oktatásban rengetegszer hangzik el a diákok részéről a kérdés, hogy: „Ez mire lesz jó?”, erre a mai tanároknak az a válasza, hogy: „Ezt követeli meg az oktatási rendszer.” – Értelmetlen beszélgetés, az alattvalónak neveltek irányába.
Gábor Dénes (több mint száz szabadalom birtokosa) szintén a Főreáliskolába járt (a Markó utcában), ott három egyetemi kutató is tanította a középiskolásokat. Tehát itt is a tanárok tudományos szinten lefelé mentek és középiskolában oktattak.
Gábor Dénes épp átveszi a Nobel-díjat.
Magoltatás csak időpazarlás
Budapest Fasori Gimnáziumból két Nobel-díjas tudós jött ki Wigner Jenő fizikai Nobel-díjas és Harsányi János közgazdasági Nobel-díjas. Ugyanide járt diákéveiben Neumann János, aki nem csak a matematikában, hanem számos más tudományban: a számítástechnika, a fizika, a közgazdaságtan, a meteorológia, az automataelmélet és a játékelmélet terén is maradandót alkotott. Méltán mondható róla, hogy bármelyik tudományágban elért eredménye egy-egy önálló életműnek tekinthető. Továbbá a Budapest Fasori Gimnáziumba járt a Magyar Tudományos Akadémia későbbi másik 30 tagja is. Ebben a gimnáziumban is tanított olyan tanár, aki aktív tudós is volt a tanárkodás mellett. Itt is a tapasztaláson alapuló oktatást vitték, nem foglalkoztak magoltatással. Ezek a gyerekek (Neumann, Wigner, Harsányi) ilyen helyen tanultak.
Eisenhower amerikai elnök és Neumann János
Vitakörök minden iskolában a centrumban
Vitakörök megszervezésével 1990 után többen is próbálkoztak, de ezek a kezdeményezések elhaltak. Miért? A Monarchia és az 1920-as évek oktatási rendszere megmondja: azért, mert a vitakört nem egy félreeső teremben kell rendezni, hanem az egész iskola előtt. Így hatalmas a nyomás a diákokon, a tanárokon, készülni kell és jelentősége van. Külsősök is szívesen csatlakoznak ilyenekhez és lehet is hívni mindenféle ismert embert. – Anno ezeket az iskolai vitaköröket rengeteg olyan diák látogatta, akik később az MTA tagjai, és/vagy Nobel-díjasok, és/vagy egyéb hatalmas tudósok lettek. A vitakör fontos alap a diákok gondolkodásának megindításában.
Ez egy mintát is kiad
1.) Minden középiskolába kellenek a tudományos életből szerződtetett tanárok.
2.) A tananyag nem ér semmit, amíg a diákok nem kapnak gyakorlati képzést az adott témakörben.
3.) A tanárok az iskolán kívül is kell, hogy találkozzanak a diákokkal, hogy ne csak munkahelyi szituációban lássák őket a gyerekek.
4.) Ami szintén hasznos: a nyilvános vita. – (Mivel a kisebb településeken nehéz bevonni nagy tudósokat, ismert embereket a vitakörökbe, így ott a diákok és helyi szakemberek vitatkozhatnak az egész iskola előtt legalább 2-3 hetente.) A fent említett tudósok közül többen is részt vettek ilyen vitakörökben. Ez rengeteget fejleszt a diákokon, sokkal többet, mint száz meg száz csöndben végigült tanóra.
Nemzetközi tanulmányi körút utáni hazatérés
Szent-Györgyi Albert is ebben az időszakban járt iskolába, de az ő esetében, nem a hazai oktatás volt kiváló, hanem a saját önképzése. Európa hét egyetemén tanult. Hazatérve pedig az oktatási rendszer átfogó reformjáért szállt síkra: személyes kapcsolatot tartott fent diákjaival, elmondta, hogy a diákok fejébe nem száz-kétszáz kilónyi könyv tartalmát kell bepréselni, és tilos büntetni a gyerekeket az oktatásban az elevenség és a vidámság miatt, a magoltatást és a fenyegető légkört pedig száműzni kell a tanítási módszerek közül.
Pénzügyileg ez ma megvalósítható?
Ha egy ilyen átfogó oktatási reformnak a költségeit nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy Afrika legszegényebb, Száhel-övezeten belüli országait leszámítva a világ minden kontinensének minden országa ki tudja fizetni ezt a reformot. Ebben minden elem olcsó:
A tudományos életből szerződtetett tanárok plusz fizetése az egyetlen valamire való összeg. De a mai Magyarországon például ilyen szintű emberek kifizetésének becsült költsége: mondjuk középiskolánként három ilyen tanár (3 tudós), szorozva az ország 866 gimnáziumával és 514 szakközépiskolájával (1380 db középiskola), szorozva (havi nettó 500 ezer Ft-os fizetéssel – 2025-ös árakon). Mivel az állami költségvetést egy évre tervezik, így a havi 500 ezret meg kell szorozni 12 hónappal. Ez összesen évente 25 milliárd Ft. A magyar állam éves állami költségvetése 43 ezer milliárd Ft. Tehát egy hatalmas léptékű, minden középiskolára kiterjedő oktatási reform az éves magyar állami költségvetés 0,05%-át adja. Olyan jelentéktelen összegbe kerül az oktatási rendszer megújítása, ami szóra sem érdemes.
Középiskolák száma Magyarországon:
https://eduline.hu/kozoktatas/20190902_Az_oktatasi_intezmenyek_megoszlasa_fenntartok_szerint
Törvény Magyarország 2025. évi központi költségvetéséről:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a2400090.tv
Az összes többi költség
Diákok utaztatása ipari, K+F, szolgáltatószektorbeli és egyéb munkahelyek bemutatására. Tanároknak plusz fizetés, hogy el tudjanak járni a diákokkal munkaidőn kívül is egyéb helyekre és ne a tanár legyen a legszegényebb a csapatban. A negyedik pont volt felül a nyilvános viták rendezése, ehhez legalább két darab mikrofon kell és egy-egy hangfal az 1380 középiskolába. Ez mind aprópénz. De mégis olyan léptékű változást hoz egy ilyen reform, ami mindent megváltoztat 20 éves távlatban. Ehhez nem kell semmi újat feltalálni, csak követni kell a magyar tudósok oktatásának a módszereit.
További információk:
Forrás a tudósokról: Szekér Nóra: Fedőneve Marslakó – Világhírű magyar tudósok állambiztonsági megfigyelése (könyv)
Angol nyelvű cikk: