Miért volt sikertelen a Monarchia hadserege az első világháborúban?

A magyar társadalom olyan mélyre süllyedt a trianoni döntések utáni követelőzésben, hogy azt is elfelejtették megvizsgálni, miért is történt mindez. A Magyar Katolikus egyház már 1918-ban a zsidókat hibáztatta, ami utána széles körben elfogadott teória lett. Na de mi is történt valójában?

Szerbiai bukásunk

Az 1914-ben kitört első világháború több fronton zajlott, kezdetnek Szerbiát támadtuk meg közösen az osztrákokkal. A jóval kisebb, nyomorgó Szerbia lényegében győzött a monarchia seregével szemben. Nyolc nap alatt elvesztette a Monarchia a támadó erőinek 30%-át és a tüzérség 50%-át. A súlyos katonai vereség miatt a németek és a bulgárok küldték a hadseregüket az Osztrák-Magyar Monarchia megsegítésére és csak ezután fordult meg a hadi helyzet. A Monarchia hadseregénél még a bulgárok is eredményesebbek voltak.

Olaszországi bukás

1915-ben az olaszok is beléptek az első világháborúba (miután látták, hogy milyen véres a konfliktus). Már ez a döntésük is megmutatta, hogy az olasz politikai vezetőréteg nem volt alkalmas. Az olaszok gyakorlatilag teljesen felkészületlenül léptek be a háborúba. A Monarchia gyengécske hadserege és a felkészületlen olasz hadsereg egymásnak gyürkőzött. Olaszország ellen egy hosszú szenvedés kezdődött meg, amit végül magyar-osztrák katonai vereség zárt le.

Oroszországi bukás

A ruszkik ellen sem ment jól a dolog. A Monarchia csapatait elverték az oroszok keleten, közel fél millió katona veszett oda. Az osztrák-magyar csapatoknak keleten is szüksége lett a német hadsereg támogatására, hogy az oroszok ne semmisítsék meg teljesen az Monarchia katonaságát. Utána sikerült az oroszokat visszaszorítani, de azt is csak erős német segítséggel és újabb kétszázezer halottal (főleg osztrák és magyar halottakkal).

Ferenc József

Az osztrák császár és magyar király meghalt 1916-ban, ami a hadsereg morálját erősen kikezdte, hiszen Ferenc József hozta meg a végső döntést a háborúba belépés mellett. De így már egyre kevésbé volt érthető a katonáknak, hogy pontosan miről is szól ez a háború. Milyen területeket fogunk megszerezni? A nyomorgó Balkánt? Miért kellett ez az egész, és ezután merre tart? Ráadásul, Ferenc József utódja nem volt népszerű a katonák körében.

1917-es fordulópont

A Monarchia a teljes összeomlás jeleit mutatta: a hadserege káoszba süllyedt, a lakossága elszegényedett és éhezett. Bár Oroszország kilépett a háborúból és a Monarchia így már minden katonai erejét Olaszország ellen tudta fordítani, de semmire nem ment vele, a hadsereg gyenge volt, mint a harmat.

Na jó, a sikertelenséget most már látjuk, de mi volt az oka?

1.)

A Monarchia egy elnyomó gépezet volt, ami a lakosság mindössze 8%-ának adott szavazati jogot. A magyarországi területeken a vagyonos rétegnek, ami szinte kizárólag a magyar nemesi csoportra korlátozódott, nők mindegyikétől megtagadták a szavazati jogosultságot. Úgyhogy elnyomottak voltak: a nők, hazai szegények és az összes nemzetiség. Nemzetiségből volt bőven: északon lengyelek, szlovákok, ukránok, keleten a románok, délen a horvátok, szerbek és bosnyákok. Ha a romákat és a zsidókat a magyarok közé számítjuk, akkor is a lakosság felét nemzetiségi kisebbségek adták: az északi szlávok, a déli szlávok és a románok. A nemzetiségek önállóságot követeltek, menekültek a sorozás elől és a fronton is voltak gondok. Például Csehország is a Monarchia része volt, őket az osztrákok nyomták el. A csehek tömegesen álltak át az oroszok oldalára. De a többi szláv sem akart az oroszok ellen harcolni (szlovákok, ukránok, szerbek, horvátok, bosnyákok, szlovének – a szlovéneket az osztrákok nyomták el).

2.)

A rengeteg menekülő nemzetiség miatt a Monarchia toborzói, sorozói napestig kergették a sorozás elől menekülő tömegeket. A menekülő tömegek miatt, bár a Monarchiának jelentős lakossága volt (52 millió fő), mégsem tudtak érdemi létszámot behívni.

3.)

A hadseregben eleinte a nemesi réteg adta a tiszteket, akik sokan több nyelven is beszéltek és emiatt össze tudták tartani a soknemzetiségű hadsereget. De, már 1914-ben meghalt vagy súlyosan megsebesült a tisztek 80%-a. A helyükre olyan tisztek léptek, akik nem beszéltek több nyelvet (a tömeghadsereg katonái pedig nem értették a német vezényszavakat). Így a kommunikáció a frontvonalon teljesen széthullott.

4.)

Az új tisztek (1914-es cserélődés után) nem voltak képzettek, sejtésük sem volt a hadászatról. Ami extrémen rossz katonai utasítások tömkelegét eredményezte. A katonai vezetők túlzottan magabiztosak voltak, túlbecsülték a hadsereg katonai képességeit, lassan reagáltak az eseményekre és azt is nagyon alacsony hatékonysággal.

5.)

Betegségek: kitört a kolera, mert a folyton pánikszerűen visszavonuló Monarchia csapatainak nem volt megfelelő ellátmánya és a közelébe se jutottak, az egész világháborúban, hogy egyszer is megfelelő legyen az ellátmány. Ez már visz is a következő problémára:

6.)

A Monarchia ipara gyenge volt. Bár volt néhány nagy iparvállalt, de egy ekkora léptékben vívott háborúhoz ennek a többszöröse kellett volna. Így aztán se elég lőszer, se fegyver, se jármű, se élelmiszer, se vízvezeték, se téli ruha.

7.)

A Monarchia hadereje elavult tüzérséggel dolgozott, ráadásul kevés is volt a tüzérségi ágyú. A tüzérségi lövedékeket tekintve a szükséges mennyiségnek nagyjából a 15%-át tudta legyártani az itteni hadiipar, az összes többi löveg hiányzott. A Monarchia havonta 0,9 millió tüzérségi lövedéket gyártott, addig Oroszország 4 milliót, Németország 7 milliót.

8.)

A légierő is katasztrofális állapotban volt. Amíg a háború alatt Franciaország 68 ezer katonai repülőt gyártott le, Anglia 58 ezret, Németország 48 ezret, az olaszok 20 ezret, az USA 15 ezret, a Monarchia mindössze 5,400-at.

9.)

A Monarchia által gyártott tankok száma nulla volt. Az osztrák-magyar felsővezetés még mindig a lovassági rohamokkal próbálkozott a puskák és géppuskák ellen. Ezzel is rendszerszerűen katonai katasztrófába taszították az egységeiket. A Monarchia semmilyen tankok ellen használható fegyvert nem gyártott le és nem is használt a háború alatt.

10.)

Már 1915-re egyértelmű lett a politikai vezetőknek, hogy egy ennyire soknemzetiségű, szegényes, szervezhetetlen ország (a Monarchia) egy ilyen totális háborúban nem tud mit kezdeni magával. Így a vezetőréteg lelkesedése is gyorsan alábbhagyott.

11.)

A gerinctelen szövetséges: a Monarchia 1915-re lényegében vereséget szenvedett, elvesztette a katonai képességeit. Emiatt a német hadseregre kellett támaszkodni minden lépésnél. Ezt felhasználva a németek, mint egy sakkjátszmában a bábukat, úgy áldozták fel a Monarchia csapatait az arcvonalakon. Ők ezzel kímélték a saját haderejüket.

12.)

A németek rengetegszer nem egyeztették a hadmozdulataikat a Monarchiával, ami csak még tovább fokozta a káoszt.

13.)

Maga a Monarchia dualista rendszere is folyamatos problémát jelentett, mert így volt egy osztrák és egy magyar kormány, amik különböző módon látták és különböző módon irányították a saját részeiket, és a saját haderejüket is. Ez is folytonos problémákat eredményezett.

14.)

A Monarchia egész felsővezetése alkalmatlan volt, hiszen rengetegen születési alapon jutottak az elitbe, vagy a korrupt uram-bátyám kapcsolatrendszeren keresztül. Alig volt olyan vezető, akit a teljesítménye röpített a felsővezetésbe és nekik is folyamatosan küzdeniük kellett a nemesi származásúak belterjes vezetői csoportjaival. Így a pénzügyi, társadalmi és katonai döntések is teljesen megalapozatlanok voltak.

15.)

A háborúhoz szükség lett volna egy erős flottára, de annak a megépítése és fenntartása nem fért volna bele a Monarchia számára anyagilag (de még a németeknek se), a flottaegységek csak jelképes jelleggel épültek. Emiatt viszont az angolok és a franciák dominálták a világ minden óceánját és tengerét.

16.)

A német gyarmatokat körülvették és elszigetelték az angolok és a franciák, a Monarchiának viszont, soha nem voltak gyarmatai. Az angolok és a franciák százezer számra hozták az arab, afrikai és ázsiai katonákat a gyarmatokról Európába, ami hatalmas erőtartalékot jelentett (plusz az élelmiszert és az bányászati alapanyagokat is korlátlanul hozták be önmaguknak az angolok és franciák).

17.)

Viszont a Monarchia egész termelési láncolatában a bányászati alapanyagok súlyos hiányt mutattak. Hiányzott: a réz, a szén és a vas, mint alapanyag.

18.)

A vasúthálózat is szegényesnek bizonyult az utánpótlás szállítása terén, ráadásul mivel igyekeztek mindenkit besorozni, így a vasutasokat is besorozták, emiatt viszont nem volt, aki működtesse a vonatközlekedést. A nemesi és egyházi vezetőréteget irritálta az öntudatos gyári munkás réteg, emiatt őket sorozták be a legnagyobb arányban. De így, meg az ipar bénult meg idővel. – Mert aki fölösleges volt, az pont az egyházi vezetők és a nemesi vezetők, nem a gyári munkások. Az első világháborúban ez a társadalmi küzdelem is előjött. A Monarchia minden téren zsarnoki volt. A magyarokkal szemben is.

19.)

1918 januárjában sorra törtek ki a lázadások a hátországban az első világháború által okozott nyomor miatt. 1918 februárjában pedig megkezdődtek a katonai lázadások is a Monarchia hadseregében. A lázongók tömege szembe szállt a központi vezetéshez hű fegyveresekkel (a Monarchia hadseregében belül).

20.)

Élelmiszer: Magyarországon és Ausztriában is annyi parasztot soroztak be, hogy már nem volt, aki termeljen, így a Monarchia a háború végére a német élelmiszerszállítmányoktól függött.

21.)

A nemzetiségek, látva hogy az uraik legyengültek, fellázadtak a Monarchia elnyomó államszervezete ellen és sorra kiáltották ki a függetlenségüket. Az osztrák és magyar haderő akkor már rég halott volt, vagy hadisérült lett, esetleg beleőrült a háborúba.

22.)

Mivel 1918-ra szinte minden férfi a fronton volt (vagy meghalt, vagy hadifogoly lett), így a nők működtették a Monarchiát. A termelés szinte egésze a nők kezébe került. De a Monarchia hímsoviniszta vezetése addig lenézte a nőket és emiatt nem adott nekik megfelelő oktatást. Emiatt viszont a nők jóval képzetlenebb munkaerő voltak és így nem is tudtak sokat felmutatni.

Úgyhogy a Monarchia addigi összes elnyomási módszere egyszerre ütött vissza, szemetek voltak a nőkkel, a nem-nemesi származású férfiakkal a középrétegben, a parasztokkal és a nemzetiségekkel. Mindennek súlyos ára lett.

A végére magát az osztrák uralkodót is csak 200 katona védte. A Monarchia villámgyorsan széthullott.

Utóélet

Amit a magyar társadalom örökölt a Monarchiától, az a gőg volt. A vezetők bejelentették, hogy Magyarország az 1920-as békediktátum miatt meghalt és egyébként a magyaroké minden, adják csak szépen vissza. Bár a társadalom egy része elfogadta, hogy mindenkit ér igazságtalanság, ahogy minket is, de egy része nem volt hajlandó elfogadni és továbblépni. Ezt a mai napig élő gőg hajtja: „Adják vissza” „Enyimé volt” „Vissza mindent”. Ez a gőg vitte bele Magyarországot a második világháborúba. Ez a gőg elfogadtatta a magyarokkal, hogy 1939-től megint a németek kicsi huszárai lettünk. A németek a második világháborúban is cserbenhagyták a magyar hadsereget, mint szövetségest pl.: a Don-kanyarnál, rendszeresen hiányos fegyverszállítmányokkal.

A fent felsorolt negyedik ponttól kezdve gyakorlatilag minden megismétlődött a második világháborúban is:

Jelképes flotta, közel nulla repülőgépgyártás, nevetségesen minimális tankgyártás, éhínség, gyenge ipar, hiányzó nyersanyagok, gyenge vasúthálózat, kevés katonai ruházat, rettenetesen rossz katonai döntések, uram-bátyám korrupt kapcsolati hálózat a vezetőségben, értelmezhetetlen tömeges sorozás és a hadsereg teljes alkalmatlansága. A döbbenetesen rossz katonai és politikai lépések 6 éve alatt megint legyengült az ország és megint ki lettünk szolgáltatva az aktuális nagyhatalmaknak. Csak a második világégés után már nem a franciáknak, hanem az oroszoknak.

Apró érdekesség: mindkét világháborúban a lengyelek a másik oldalon harcoltak.

Jelenkori tanulságok

A mai napig megmaradt gőg viszi arra a magyar kormányt, hogy az orosz-ukrán háborúban az oroszokat jelölje meg barátnak és az ukránokat ellenségnek. Mert abban reménykedik a kormány, hogy ha az oroszok nyerésre állnak, akkor Magyarország visszacsatolhatja Kárpátalját, és ez, az Orbán-kormány népszerűségét az egekbe repíti (a megmaradt területi követelőzés miatt lenne ez népszerű). Az igazság és a birodalmi álmok nem férnek meg egymás mellett. Vagy ez van, vagy az van.

Erre az a tisztességes válasz, hogy először dolgozzuk fel a történelmet és csak utána ugorjunk fejest a követelőzésekbe. Mert a Monarchia életképtelen volt. A nagy Magyarország pedig csak a Monarchia keretein belül tudott működni a 20. századra.