Tömeges a külföldre költözés

Ha valaki kezdő álláskereső, mindig ugyanazzal a bölcsességgel találja magát szemben, követelmény: 1-3 év szakmai tapasztalat. Ez a rózsaszín álmokat kergető HR szakma és hazai cégvezetők röhejes követelménye. De a cégvezetői/HR-es elképzelésekkel szemben mi a valóság? Vegyünk például egy valós szállítmányozó vállalat tapasztalatait: volt, hogy egy munkatársukat elküldték a konkurens vállalathoz szerződést aláíratni, a konkurens vállalat látta, hogy tapasztalt, okos munkatársat küldtek hozzájuk, úgyhogy tettek a kolléganőnek egy pár százas ajánlatot, nagyjából 500,000 Ft nettó értékben és a kolléganő már vissza se tért. A munkatársát vesztett szállítmányozó cégnek több ilyen esete is volt. Úgyhogy mára csak a két tulajdonos jár konkurens vállalatokkal szerződéseket kötni, az alkalmazottaikat nem hajlandóak elküldeni aláíratásért.

Tehát a valóság a munkaerőpiacon, hogy ha valaki tapasztalt, nála jelentkeznek a munkáltatók és nem ő a munkáltatóknál. Úgyhogy persze meg lehet határozni tapasztalatot, de a tapasztalt munkaerő vagy foglalt, vagy külföldön dolgozik.

A másik bukási pontja a hazai foglalkoztatásnak a végzettségek megkövetelése. Egyrészt a magasan képzett munkaerő esetében is elmondható, hogy vagy foglalt, vagy külföldön dolgozik. De a munkáltatók bukásához egy másik elem is tartozik. Vegyünk megint egy valós példát: az egyik kistarcsai gyár munkatársat keres, a tényleges munkakör annyi, hogy fél óránként meg kell nyomni egy dombot (mindössze egy gombból kell kiválasztani az egy megfelelőt) és ha leáll a szalag, akkor szólni kell a műszakisoknak, akik majd megoldják. A jelentkezőket sorra utasítják el, mert a középvezető csak mérnöki végzettséget fogad el. A mérnökök vagy értelmes feladatot akarnak csinálni, vagy már rég külföldön vannak. Erre a feladatra még egy majom is jó lenne, de nem, nekik csak mérnök kell – de az nincs. Ez rámutat arra, hogy nagyon sok álláshoz valójában csak presztízsből követelnek végzettséget, miközben egyáltalán nem múlik semmi a dolgon.

Ha valaki szorgalmas és tanulékony, akkor 2-3 hónap alatt bárkit be lehet tanítani bármire. Akkor is, ha az adott dologhoz addig mesterszakos diplomát követeltek meg.

Ez persze rámutat arra, hogy az oktatási rendszer mennyire eredménytelen, hogy amit az oktatás 2-3 évig tanít, azt a valóságban 2-3 hónap alatt meg lehet tanulni. Nagyon kevés olyan állás van, amire 2-3 hónap alatt ne lehetne valakit felkészíteni.

Hogy ez mit okoz? Vegyünk egy másik valós példát: Gödöllőn minden bankfiók munkatársat keres, pedig legalább 5 különböző banknak van bankfiókja a településen. Nem találnak alkalmazottakat. Miért? Mert aki már megszedte magát a bankszektorban (tapasztalt) annak már van saját vállalkozása/vagy külföldön van/vagy másik banknál van. A végzettségi és tapasztalati követelmények szigorúak, az eredmény: minden bankfiók munkaerőhiánnyal küzd. A bankok HR-esei még akkor sem veszik fel a jelentkezőt, ha a felsőoktatásban pénzügyi ismereteket is tanult, csak akkor, ha konkrét pénzügyi szakon végzett.

Külföld/foglalt/nem jó papírokkal rendelkező mellett a munkáltatók negyedik tipikus bukási pontja az alacsony bérek.
Ingatlanok ára a panellakások esetében 20-30 millió közé került, a kertes házaké Pest megyében például 40-70 millió között van, ezért az alkalmazottak 200,000 Ft-os fizetést csak akkor fogadnak el, ha extrémen szorult helyzetbe kerülnek és az első adandó alkalommal otthagyják a céget ilyen ingatlanárak mellett. 200,000 Ft-ból ez nem jön ki. Sőt, emiatt a 300,000 Ft is egyre nagyobb viccnek számít. Azok a munkáltatók, akik ezt nem fogják fel, vagy nem tudják kifizetni, a munkaerő hiánya miatt csődbe mennek. Sőt, az építőipari alapanyagok extrém ára és a munkások extrémen magas fizetése miatt, aki ingatlant akar felújíttatni, ők sem fognak megelégedni sem a 200,000 Ft-tal, és 300,000 mellett is húzni fogják a szájukat.

Munkáltatóként azt tudni kell, hogy a bérekkel kapcsolatos viták 12 éve jegelve lettek országos szinten. A Fidesz mindent megtett a szakszervezetek szétveréséért, a munkavállalók semmit nem tettek a szakszervezetek megerősítéséért, ezért a munkavállalók fizetési igényei közösségi szinten/országos szinten nem jelennek meg, csak egyéni szinten. Ettől a bérviták nem zárultak le, csak egyének vs. cégek szintjére kerültek. Ez elősegíti, hogy ha a munkavállalók nem találnak állást Magyarországon, akkor irány Ausztria, Anglia vagy Németország.