A rendszerváltás legnagyobb vesztesei a romák voltak. Miért?

1. Közülük rengetegen dolgoztak a nehéziparban. A nehézipar megszűnésével nem csak a munkájukat veszítették el, hanem a szaktudásuk is értékét vesztette. Ez Északkelet-Magyarországon rettenetes lecsúszást eredményezett (főleg Borsodban és Nógrádban).
2. Magyarország keleti részén, főleg a Nyírség és Debrecen térségében a mezőgazdaság volt a fő munkáltatójuk, 1990 előtt. 1990 után az állam már nem finanszírozta tovább a vidéki vállalatokat a TSZ-eket, így a nagy részük megszűnt vagy leépítéseket csináltak. A romák ezzel is nagyot koppantak.
3. Egyetlen apró jó hír volt, hogy a felsőoktatás bővítette a felvett diákok számát, így néhány ezer roma diplomát tudott szerezni (a nagyobb városokban).
4. 1993-ban a magyar állam kitalálta a kisebbségi önkormányzatok rendszerét, a kisebbségi önkormányzatokat alárendelték a helyi önkormányzatoknak. Ezzel a roma vezetőréteg nagy részét a magyar vezetés parancsuralma alá rendelték. A helyi önkormányzatok és az állam korrumpálták a roma vezetőréteget, ellehetetlenítették a demokratikus gondolkodóikat és a magyar kormány nevezte ki a romák saját országos vezetőit.

Minderre hogyan reagált a megmaradt demokratikus gondolkodású pár roma vezető, hogyan reagált a roma közösség?

 

Barátkeresés és annak eredményei

• A rendszerváltás után az egyházakhoz fordultak segítségért, reménykedtek abban, hogy az egyházak a bőséges állami támogatásaik egy részét a nyomorban élő roma tömegek segítésére használják majd. Volt és van néhány humánus egyházi személyiség, akik szívesen segítettek, de csak pár kivétel akad. Az egyházaktól, mint hatalmas, vagyonos szervezetektől érdemi/átfogó támogatás sosem érkezett hozzájuk,
• A másik csoport, akikhez barátként fordultak a romák: a liberálisok. De a liberális réteg nagyvárosokban él főleg, vagyonos emberekből áll. Ebből adódóan nem tudtak a romák problémáival azonosulni. Üres szavakat kaptak, érdemi támogatást nem,
• A magyar államhoz is segítségért fordult a roma vezetőréteg, abban reménykedtek, hogy a magyar állam támogatni fogja a vidéki munkahelyek létrehozását, olyan munkahelyeket, amik emberhez méltó fizetést adnak. Vidéken a mai napig 300,000 roma él finoman megfogalmazva szegregációban, köznapibban putrikban. A magyar állam nem volt hajlandó szegény-barát politikát folytatni,
• Az Európai Uniónál próbálkoztak még. A fehér, vagyonos nyugatiakban reménykedtek/reménykednek, hogy hátha van bennük annyi tisztesség, hogy ők majd támogatják a szegénységben élő térségeket, de ez szintén elmaradt. Minimális pályázati pénzt lehet lehívni roma ügyre, ami semmilyen átfogó változáshoz nem elég.

A barátkeresés mindig ugyanott siklott félre:

• Vagyonos réteghez fordultak (egyházi- európai uniós- állami vezetők és a liberálisok), de a vagyonos réteg nem tudott azonosulni a nyomorban élő roma tömegek helyzetével,
• Az egyházak központi vezetése, a liberálisok, az állami vezetők és az EU-s vezetők is mind városokban élnek. A városokban élők rendszerint nem tudják, mit jelent vidéken élni, mennyire korlátozottak a vidékiek lehetőségei (márpedig a romák nyomorgó tömegei nagyrész vidéken élnek),
• A harmadik hasonlóság a felsült barátkeresésben, hogy mindig fehérekhez fordultak. De a fehérek rendszerint nem igazán tudtak azonosulni egy bőrszín-alapon kirekesztett csoport helyzetével. Vagy ha tudtak, végül a fenti két okból (városiak, vagyonosak) nem segítettek érdemben.

A tisztességes roma vezetők helyzete

A roma vezetők egy pici közege nem korrumpálódott (például a Horváth Aladár-féle közeg). Viszont Aladárt és környezetét körülveszi a siránkozók tengere.

Szinte mindenkiben van rengeteg tüske. Mit garantál a tüskés viselkedés? Ha az ember egész nap meg van sértve, akkor számára a lényeg, hogy éppen ki verte át, ki az, aki mondott valami sértőt. Fontos kérdés, hogy ki volt szemét velük. És fontos egymásra is rátolni a sértettséget, hogy ők is érezzenek együtt és ezzel végre nekik is legyen pár tüskéjük (pluszban). Mi a vége? Hogy még a legjobb ötletek is el tudnak bukni és el is buknak az önsiratás tengerében, az állandó sértettségben.

Nyilván nem azért kell ezt félretenni, mert nincsenek megsértve, hanem mert a sértettség megakadályozza a cél elérését.

Ha sikerül 5 percre felülemelkedni a siránkozáson, érkezik a második bukáspont a vezetőrétegen belül: a médiahasználat súlyos hiánya. Például a Roma Parlamentből rendszeresen mentenek meg családokat a kilakoltatás elől. Szép teljesítmény, hírértékű. De sokszor még sajtóanyagot sem küldenek a médiának.

Milyen átfogó problémája van a romáknak? Hogy a társadalomnak negatív képe van róluk. Setét Jenőről csak a halála után derült ki szélesebb kör számára, hogy milyen hihetetlenül intelligens volt. https://romaparlament.hu/setet-jeno-polgarjogok-helyzete/

Ha a fenti honlap nem elérhető: http://nol.hu/archivum/politikai-predakent-kezelt-romak-1474895

Rossz eszközök

Kell egy közös cél. De mi legyen az? Mondjuk a rasszizmus felszámolása? Idáig sokan eljutottak. De egy újabb kérdést fel kell tenni: mi az oka a rasszizmusnak? Hogyan alakul ki?

Mi az oka a rasszizmusnak?

1. A rossz neveltetés: rengeteg magyar családban arra nevelik a gyerekeket, hogy a romákat hibáztassák minden helyzetben (ez egy vesztes magatartás),
2. Van, aki fehérként nem kapott otthon rasszista nevelést, de önmagától elsajátította a rasszizmust, mert így minden problémájáért valaki mást hibáztathat,
3. A rasszizmus kialakulhat közösségi nyomásra, tehát addig magyarázzák egymásnak, hogy a cigányok milyen gonoszak, amíg valaki el nem hiszi (ez is a hazai tiszteletlenség egyik fontos eleme),
4. Valaki fehérként összebalhézik egy romával, vagy többel, és megvilágosodik, hogy mind gonoszak. Ez is része az itthon széles körben elfogadott tiszteletlen gondolkodásmódnak.

Mi a rasszizmus pszichés alapja? Felelősséghárítás, mások támadása, tehát az önbizalomhiány.

Miért hatástalan a rasszizmus elleni fellépés, amit eddig a romák csináltak?

A rossz irányú barátkeresés mellett az ellenségekkel való bánásmód is eredménytelen, rossz irányból futott neki a magyarországi roma közösség. A rasszizmus ellen két fő irányzat látható a hazai roma közéleten belül:

• Rasszizmus elleni tüntetések,
• Követelik a gyűlöletbeszéd büntetési tételének emelését.

Van egy teljesen helyénvaló cél: a rasszizmus felszámolása, tehát annak a nevetséges gondolatnak a száműzése, hogy egy egész társadalmi csoport ilyennek vagy olyannak születik. Miközben egyetlen családon belül, két testvér között is lehet ég és föld a különbség. Pedig ugyanabban a családi és társadalmi közegben nőnek fel. Az egyik testvér lehet vezérigazgató, a másik hajléktalan. Az egyiknek vághat az esze, mint a borotva, a másik lehet lassú, mint a csiga. Tehát nyilvánvaló, hogy a rasszista szólamokat zengőknek nincs igaza. Sőt, a rasszista kottából éneklők tudhatják, hogy még két testvér között is mekkora különbség lehet, nemhogy egy több százezer fős társadalmi csoportban. Tehát a rasszizmus egy tudatos hazugság. Miből jönnek a tudatos hazugságok? Mi okozza a hazudozást?

Kinek hazudnak a rasszista szövegeket gyártók? Elsősorban mindig önmaguknak. Másodsorban másoknak. Miért hazudnak másoknak? Hogy visszaigazolják önmagukat.

A rasszista keménymag

Újnáci, újhortista, újnyilas, újfasiszta és egyéb csoportok. Hogyan lehet ezek ellen eredményesen fellépni? Németországban a fasiszta irányzatnak százéves hagyománya van, régóta küzdenek vele, de meg is találták a kiutat. Van egy Exit Deutschland nevű szervezet: https://www.exit-deutschland.de/

Ők alapvetően két fő irányba mennek: a múlt feldolgozása és a társadalmi integráció irányába. Így kerülik el, hogy a fehér fiatalokat a szélsőséges csoportok beszippantsák, vagy ha már aktív tag, akkor segítenek a szélsőségesektől való eltávolodásban.

Fontos új cél: ilyen szervezetet létrehozni Magyarországon.

Összességében mi látható a rasszizmussal kapcsolatos leírásban? Hogy ez a magyarok dolga, a magyarok hülyesége.

Miért veszélyes az áldozatszerep a romáknál?

A roma közélet és rengeteg más roma is áldozatszerepbe bújik. Nyilván egy ilyen környezetben ez könnyű, de vajon hasznos-e? Mitől tud pusztító lenni az áldozatszerep? Mi az áldozatszerep következménye a hazai roma közösségben?

Áldozatszerepbe süllyedés következményei:

1. „Mindenkit utálok” hozzáállás (ezzel a hozzáállással: teljes önelszigetelés),
2. Az áldozat szerep meggátolja a politikai térben az összefogást, hiszen ha már valaki romaként a világ áldozata, akkor mi értelme közös célokat meghatározni? A saját zseb megtömése az egyetlen reális cél, egy olyan társadalmi közegben, ahol rengetegen áldozatként látják önmagukat,
3. A hétköznapokban ez egy önbeteljesítő jóslat: „áldozat vagyok”, tehát nem cselekszek (így válik tehetetlenné, tehát áldozattá),
4. Az áldozatszerepbe bújás másképp is önbeteljesítő: az áldozatszerepbe helyezkedés másik mellékterméke, a balhézás, lehetőleg látványosan, az utca kellős közepén (ha már áldozat vagyok, akkor rám nem vonatkoznak az írott vagy íratlan szabályok). A villamoson üvöltözés és egyéb nyilvános húzások garantálják, hogy az előítéletek fenn maradnak,
5. Az áldozatszerep nem csak egyéni szinten tud elszigetelni, hanem közösségi szinten is elszigetel. A kistelepüléseken remekül lemérhető: ahol a romáknak jó kapcsolata van a fehérekkel, ott a romák helyzete sokkal jobb, mint ahol a kapcsolat elmérgesedett.

Az áldozatszerep visszatér önmagába: minél mélyebbre süllyed valaki az áldozatszerepben, annál inkább áldozattá is válik.

Sérelmi politizálás hatékony-e?

A hazai példa: a sérelmi politizálás már a Habsburgokkal szemben sem vált be (1800-as években közel 30 éven át). A reformországgyűléseken a nemesség felsorolta, hogy mi a baj és évekig semmit nem kaptak a Habsburg udvartól. Aztán sokévnyi küzdelem után megkapták a hivatalokban a magyar nyelv használati jogát, ami egy jelképes lépés volt. A romák között 34 éve megy a sérelmi politizálás/áldozat szerepre építés. Mi a következmény? Hosszú évekig a nagy semmi, aztán választások előtt egy-egy jelképes gesztus, utána megint a nagy semmi. A sérelmi politizálás és a tűzoltás is rengeteg energiát pazarol el. A reformkor legnagyobb alakja Széchenyi István volt, aki nem sérelmekben, hanem ötletekben, jövőképben gondolkodott. Ő hidat akart, gőzhajózást akart, vasutat akart és addig ment, amíg meg nem szerezte rá a pénzt és össze nem hozta. Ő lett a reformkor motorja. Ma is van dunai hajózás, áll a Lánchíd, van vonatközlekedés, tehát tartós eredményeket ért el. Addig a panaszkodók tömegét elnyelte a történelem.

Olyan emberek kellenek, akik nem sérelmekben, hanem ötletekben gondolkodnak és olyanok, akik nem riadnak meg a saját kudarcaiktól, hanem fegyelmezetten mennek előre.

Eddigi jó hírek

Építőipar: A 2008-as világgazdasági válság, az utóhatásaival együtt, 2014-2016-ig tartott. Az építőipar addigra Magyarországon szinte megszűnt. Az építőipari szakemberek külföldre távoztak, szinte mind. De a világgazdaság fellendülésével 2016 után hatalmas mértékben nőtt a kereslet építőipari munkások irányába és a munkaerőhiány miatt álomfizetések alakultak ki az iparágban. Kik maradtak itthon dolgozni? Jelentős részt a romák. 2016-tól kilőtt a keresetük. Ezzel több tízezer roma család jutott hozzá munkából olyan fizetéshez, ami lassan végre beemeli őket a középrétegbe.

Szolgáltatói szektor: a vendéglátáson belül hasonló ütemű folyamatok zajlódtak le, mint az építőiparban, csak a végső fizetések kevésbé lettek konkrét álomfizetések. De azért jelentősen nőttek a bérek a vendéglátásban pl.: konyhás, szakács, pincér stb. Mivel ilyen pozíciókat is több tízezer roma tölt be országszerte, így ez is sok család megélhetését stabilizálta.

Takarítás: a takarítói pozíció klasszikusan a legrosszabb pozíciónak számított a munkaerő piacon. De 500,000 ember hagyta el Magyarországon 2010 után. Ezzel viszont, az itthon maradtak új lehetőségekhez jutottak. A takarítói szektorban is súlyos lett a munkaerőhiány és emiatt a takarítók esetében is kilőttek a fizetések (rengeteg roma dolgozik takarítóként).

Gyerekvállalás: a rendszerváltás időszakában még nagy szokás volt a 4-12 gyerek a romák között. Mára ez a gyerekszám átlag 2-re csökkent (a romák között). Ráadásul lényegesen későbbre tolódott a roma nők között a gyerekvállalás. Továbbá jelentőssé vált az is, hogy a roma nők így nem otthon ülnek egy életen át, hanem munkát vállalnak.

1990 után sok helyen a 70-90%-ot is elérte a romák közötti munkanélküliség. De az országos átlag is, 30%-ot mutatott. Mára, a Tárki kutatása szerint, a romák között 12%-ra csökkent a munkanélküliek aránya (a 70-90%-os munkanélküliség mindenhol megszűnt).

 

Mi hiányzik a teljeskörű sikerhez?

A Cserdi polgármestert miért kedvelték rengetegen? Mert ötletekről beszélt. Felvázolt egy jövőképet, egy faluról, ami képes eladásra is élelmiszert termelni és egy falu, ami lecsó üzemet is képes működtetni. Ez rengeteg embert megihletett. Egy roma start up, tehát innovatív vállalkozói kezdeményezés.

A rendszerváltás óta azért sültek fel a roma közösségi kezdeményezések, mert a roma vezetők főleg az államra és az EU-ra akartak támaszkodni. Plusz, nem csak az indulásnál, hanem a folyamat további részében is állami segítséget igényeltek. Ráadásul, nem olyanok voltak a kezdeményezések, hogy egy pont után önfenntartóan tudott volna pénzügyileg működni az ötlet. Szegény gyerekek táboroztatása, nyomtatott roma újság szervezése és hasonló dolgok nem tudtak önálló bevételt termelni. Így mindig újabb és újabb pénzekért kellett a roma vezetőknek az állami vezetőkhöz folyamodni. Amikor épp nem voltak választások, akkor a pénzcsap elzárult.

Önfenntartó megoldásaink

Vidéki vállalatokat indítunk, amiből részesülnek a helyi romák is: a vidékfejlesztés keretében három dolgot adunk a kistelepüléseknek: működőtőkét, felnőttképzést és mobilitást (elektromos autókat). Így képessé válik minden település a helyi közmunkásokat, munkanélkülieket és inaktívakat bevonni egy-egy helyi kisvállalatba. Ezen vállalatok, az ott dolgozók egyenlő arányú tulajdonába kerülnek. Így üzleti alapon számoljuk fel a szegénységet, nem segély-alapon. (A vidékfejlesztésünkről részletesebben itt olvashatnak: https://szakmaisagpartja.hu/partunk-programjanak-92-oldalas-bovitett-verzioja/ – a dokumentum vége felé van.)

Galéria és kávézó a roma festményeknek: a magyarországi roma közösségnek gyönyörű festményei vannak (https://romaparlament.hu/ – az oldal lenti részén megtalálható). Ezeknek és egyéb értékes műveknek az elhelyezése a rendszerváltás óta az államon múlik, ami nem jó, mert ha a politikusoknak olyanja van, akkor bezárhatják egy pincébe ezeket a képeket. Az önfenntartás lényege, hogy ne legyenek kiszolgáltatva. Egy üzletileg önfenntartó kávézót hozunk létre, ahol ezeket a festményeket meg lehet tekinteni. Így megszűnik a kiszolgáltatottság.

Önfenntartó roma online sajtó: Horváth Aladárral kijelöltetjük azokat az újságírókat, akik a romákról végre reális képet tudnak mutatni, be tudják mutatni a megmaradt problémákat, kritikusak, önállóak. Egy ilyen honlaphoz biztosítunk kezdőtőkét, de csak kezdőtőkét. Utána nekik kell gondoskodniuk arról, hogy ez üzletileg fenntartható legyen.

Jogvédelem és egyéni vállalkozások

Jogvédelem üzleti alapon: pályázatot írunk ki ügyvédi irodáknak, ahol előfizetünk a roma közösség számára jogvédelemre. Aki ezt elnyeri, polgári pert indíthat a romák nevében, rasszista kijelentések esetén. (Mivel efölött is kell kontrol, a Roma Parlament elnöksége vétójoggal fog rendelkezni a pályázatot megnyerők esetében.)

Fordítói képzéseket szervezünk, mert a fordítói melók olyan online munkák, ahol a bőrszín nem tényező (ez jól fog jönni a romáknak is és mindenkinek, aki elszigeteltebb helyen él).

Egy passzív intézményrendszer felszámolása

Megszüntetjük a roma kisebbségi önkormányzati rendszert. Egy életképes szisztéma lép a helyébe.

Erről több:

Nemzeti kisebbségekről szóló törvény módosítása