Magánélet és a társadalom

A Netflix műsorán megy a Vak szerelem című sorozat, ahol a világ különböző országaiban összeültetnek egymással szembe fiatalokat, akik nem láthatják egymást és így kell párt választaniuk. Készítettek ilyen sorozatot Svédországban, Németországban, Japánban, Angliában, az Egyesült Arab Emirátusokban, Franciaországban, USA-ban, Mexikóban, Argentínában, Brazíliában, és Olaszországban.

Társadalmi karakterek

Svédország: folyton csoportokat alkottak a stúdió falai között és akkor is, amikor ki kellett lépni a vakon választott párral a valós életbe. Udvarias, csöndes, visszafogott csoport. Nem vallásos társadalom, rengeteg hétköznapi hagyománnyal. Ez mind át is jött a műsorból.

Németország: itt sok fekete bőrű szereplőt is behoztak a műsorba, és egy-két muzulmánt is, érdekes látvány feketéket látni németül folyékonyan beszélni. Magyarországon ilyet nem lát az ember. Az eredeti németek messze nem voltak olyan precízek, olyan kényszeresen rendmániások, mint amilyen a hazai sztereotípia tartja.

Japán: udvariasak, műveltek, nem mondják ki elsőre, amit gondolnak, tisztelik egymást, rengeteget dolgoznak, nagyon kevés idejük van a magánéletre. Egységes társadalom, alig néhány külföldivel. Japán a széles középréteg hazája, ahol még mindig sok férfi szeretne a ház ura lenni, de a nők ezt már nem igazán díjazzák. A magánéletükben nagyon keveset beszélnek a szexről a párok, a műsorban a pároknál még csókot sem mutattak.

Anglia: nagyon sokszínű társadalom, nagyvilági, nagyon nehéz egy egységes karaktert kivenni a műsorból / a hétköznapjaik szervezéséből / a magánéletből.

Egyesült Arab Emirátusok: egy lényegében nem létező társadalom, amit társadalomnak se lehet nevezni, csak egy halom ember, aki innen-onnan odavetődött és most éppen ott él. Az Emirátusok lakosságszáma 1975-ben még 0,5 millió volt, most 11 millió, ez nem a rengeteg szülés miatt van, hanem a rengeteg odaköltözés miatt. Annyira nagyvilági az Emirátusok társadalma, hogy az arab nyelvet kisebb részt használják, főleg angolul kommunikálnak még az arab rokonaikkal is. Ha Anglia nagyvilági, az Emirátusok tízszer annyira nagyvilági. A műsorban nem mutattak csókot és amennyire látható volt, a szereplők semmilyen szexuális életet nem élhettek egymással. Az, hogy ezt csak tettették-e, ez nem csak a műsorral kapcsolatos kérdés, ez az arabok házasság előtti életével kapcsolatos kérdés is. A nők elméletileg elvárják, hogy eltartsák őket, de a gyakorlatban ez nem szükséges.

Franciaország: a francia társadalom is egy sokszínű társadalom, de itt mégis máshogy mentek a dolgok, mint Németországban vagy Angliában. A németeknél és az angoloknál voltak vegyes párok: feketék-fehérek, fehérek-arabok stb. A franciáknál nem, ott szín a színhez ment. Ebből látszik a francia társadalom erősebben rasszista szokásrendszere. Még egy társadalom volt, ahol a szín a színhez ment: az USA.

USA: ők kényszeresen mindig nagy show-t akarnak csinálni, mindig nagy látványosságok legyártására törekednek, nem mutatnak szerény szerelmet, nem mutatnak csöndes embereket, a hangoskodók a menők, a felületesség a minden. Mellette a műsorban előjött az amerikai társadalom rétegződése, a vagyonos lány nem bírt megmaradni az egyszerű munkásfiú mellett. Olyan extrém társadalmi különbségek vannak az USA-ban, ami a párkapcsolataikat is könnyedén tönkreteszi. Még egy ország volt, ahol az elitista viselkedés rengeteg problémát eredményezett: Franciaország.

Mexikó és Argentína: Dél-Amerikában jellemző az érzelmek tudatos megélése. A férfiak is rengeteget beszélnek az érzéseikről, sokan nagyon pontosan tudják kifejezni az érzelmeiket (férfiként), azt is mondhatjuk, hogy rendszerint magas az érzelmi intelligenciájuk. Ez nagyon megkönnyíti a pár kiválasztását, a kapcsolat felépítését és nagyon szépen működő párkapcsolatokat tudnak összehozni (nem mindenkinél, de sokaknál). A dél-amerikaiak párkapcsolatai működtek messze a legjobban (minden más kontinens népeihez viszonyítva).

Brazília: persze ők is Dél-Amerika része és ott in nagyon magas az átlagos érzelmi intelligencia, de Brazíliában rendkívül széleskörű és mély a társadalmi válság, hatalmas mélységek vannak, így ott megjelent néhány igencsak drámai élethelyzet is a műsorban.

Olaszország: az olasz férfiak rengeteget leadtak a macsó viselkedésükből. Régebben az olasz férfiakat nagyfokú egoizmusra nevelték (a hidegháborús időszakban is), de azóta ez a nevelési módszer elég nagyrészt eltűnt (keveseknél maradt meg). Az olasz társadalom is sokszínűbb lett, de messze nem annyira, mint a német vagy az angol.

Még egy randi műsorban is előjöttek a nagy társadalmi változások, pedig rengeteg dolog nem volt direkt a műsorok készítői részéről.

Akik jól csinálták

Dél-Amerika és Közép-Amerika lakói csinálták a legjobban, ott lett a legtöbb a tartós párkapcsolat és öröm volt nézni, milyen szépen meg tudták beszélni egymással a felek a konfliktusaikat. Néha a nők túlheveskedték a dolgokat, de az sem volt annyira veszélyes.

Akik nagyon elrontották

Az egyik társadalom: a japánok. Ázsiában a férfiak még mindig főnökök akarnak lenni a családban, de a nők már nem engedik nekik. Úgyhogy a japán férfiak a nőikkel szemben komoly ellenállásba ütköztek a „ki a főnök otthon?” kérdésben. A japánok még ott rontották el, hogy eleinte nem voltak őszinték egymással, nem mondták ki, hogy mit akarnak, csak eludvariaskodták. De a sok udvariaskodásnak az lett a vége, hogy amikor meglátták egymást, többen nem örültek, mert nem beszélték meg, kinek mi a zsánere. De az udvariaskodás jellemezte a párkapcsolaton belüli elvárásokat is, azt se mondták ki, hogy ott mit akarnak. A férfiak között még mindig jellemző főnökösködés és a túlzásba vitt udvarias hajlongás mellett, a harmadik súlyos hiba, hogy túlzásba viszik a munkát és igazából nincs idejük a magánéletre. Ez Japán egyik legnagyobb tragédiája társadalmi szinten is. Ezért van az, hogy a japánok 30-40%-a még 35 éves kora fölött is szűz. Ennyire romboló a túlfoglalkoztatás.

A másik csoport, akik vadul elszúrták, azok az amerikaiak voltak. Az USA lakói imádják a felületességet és amint meglátták egymást, azonnal elkezdtek kihátrálni, ide-oda kavarni, ráadásul a műsor készítői is hatalmas hibát követtek el, mert nem egy városból szedték össze az alanyokat, hanem mindenhonnan, de az USA kontinentális méretű, így az USA párkereső műsorai mind bukásba fulladnak.

A harmadik csoport, ami súlyosan elrontotta a párkeresést: Arábia fiai és lányai. Kész katasztrófa volt az egész. Klasszikusan kezdődött, az arab nők bejelentették, hogy őket el kell tartani. De közben sorra jöttek az ellentmondások: közülük mindnek volt állása, tehát igazából nem voltak rászorulva, hogy bárki eltartsa őket. Ráadásul az Egyesült Arab Emirátusok egy vallási diktatúra (az egyetlen diktatúra a helyszínek között). De a helyi nőkön nem volt semmilyen kendő, vagy hasonló (mikor bemutatták a szüleiket, a női felmenőkön volt kendő). De a 40 alatti nőkön, senkin nem volt. – A férfiak többen is megfogadták a műsor elején, hogy nem fogják 100%-ig eltartani a nőket. – A 2011-es arab tavasz óta a magánélet sokkal szabadabb lett az arab térségben (azóta már sok idő telt el).

De az arab férfi párkeresők azért mégis csak a főnökök akartak lenni, de már a látatlanban beszélgetés közben utaltak rá a nők, hogy hiába az arab kultúra így meg úgy, a férfi nem lesz főnök (az egyenlő társ kifejezést nem használták, odáig még nem jutottak el, viszont főnököt már nem akarnak maguknak). Azok az arab férfiak, akinek átjött az üzenet, nem voltak sokan. Mivel gyerekkoruk óta úgy nevelik őket, hogy ők lesznek majd az alfahímek és ők mondják meg otthon a tutit, ők irányítják a nőket, így az érzelmi intelligencia semmilyen szerepet nem kap a nőkkel szembeni viselkedésben. Amire tanítják az arab férfiakat: édesgesd magadhoz a nőt szép szavakkal, nagy gesztusokkal, aztán uralkodj fölötte. Magyarországon is van ilyen, úgy hívjuk, hogy nárcisztikus bántalmazó. De azért a férfiak sem egységesek:

Volt egy srác, aki súlyosan elhízott volt és ezért nem volt hozzászokva az alfahím szerephez, ő emiatt jól járt, szép lányt talált, akivel szép kapcsolatot épített. Volt egy másik srác, akinek nehezebben ment át az üzenet, de volt benne annyi tartás, hogy azért elfogadta, hogy nem ő lesz otthon a mindent megmondó nagyvezér. Viszont a többi férfi súlyos tévúton járt végig a műsorban. De a nők nagy része is, mert köztük sem jellemző, hogy érzelmi intelligenciát nevelnének beléjük, őket inkább egy takarítónői / áldozati / kiszolgáltatotti szerepre készítik fel. De a társadalom már nem ezt hozza belőlük elő. Viszont a változások közepette nem tudatosult a fiatal nőkben, hogy egyenlő társat akarnak, nem egy rabszolgatartót. Másrészt az sem tudatosult bennük, hogy a velük egykorú férfiak még kilométerekkel vannak lemaradva a társadalmi változások mögött és ezt át kellene velük beszélni. Nem beszélték meg velük, volt is belőle baj.

A vak randi helyszínre a szervezők beengedtek egy olyan pasast is, aki még az arab férfiak túlzott macsó kultúrájához képest is egy vad bántalmazónak számított, a nőkkel úgy viselkedett, mint a ronggyal, de ő még a férfiak között is balhékat generált. Az, hogy a szervezők egy ilyen selejt alakot nem szűrtek ki, rendkívül súlyos gondatlanságra utal, meg arra, hogy abban a térségben egy bántalmazó pali, nem számít megdöbbentőnek. De a többiek körül is gyűltek a bajok, már a vak randis időszakban sem mentek jól a dolgok. Aztán végre megláthatták egymást a felek, de akkor csaptak fel még magasabbra a konfliktusok, mert akkor a nők már nem csak utaltak rá, hanem egyértelműen kimondták, hogy a férfi nem főnökük. A nárcisztikus bántalmazónak nevelt arab férfiak teljes döbbenettel nézték, pedig ezek a nők egyébként tényleg viszonylag hagyománytisztelőnek, családcentrikusnak számítottak.

A rengeteg lefolytatott balhé közben kiderült, hogy az idétlen kockás abroszt egy férfi sem viseli, úgyhogy azért a férfiak sem követik vakon a hagyományokat. A szülők viszont elvárják, hogy a nők szülés után már ne menjenek vissza dolgozni. Így a csajok szülni sem akarnak. – Úgyhogy egyik csapás a másik után halmozódott. Aztán jött az egy évvel későbbi találkozó, hogy kiderüljön, hogy a párok együtt maradtak-e, létrejöttek-e új párok stb. A svédeknél egyéves távlatban már volt terhes nő, ahogy az amerikaiaknál is, de az araboknál semmi. A sorozatban a japánok és az arabok esetében nem mutattak csókot az adásban. De az arab srácok így is rámásztak a lányokra, csak nem erotikus értelemben. Az egyik, elégedetlen volt a félbemaradt kapcsolatával és elkezdte szidni a nőt. Mivel arrafelé szokás a nőkre mutogatni, mint hűtlenkedőkre és a nőkre mutogatni, mint idiótákra, hát meg is tették Arábia fiai. Olyan balhét csináltak, amilyen a műsorsorozatban sehol nem volt.

A műsorvezetők ott ültek köztük vagy negyed órán keresztül és szó nélkül hallgatták, ahogy a résztvevők utólag egymást gyalázzák a sárga földig. A férfi műsorvezető egyetlen szót se szólt, elvolt magában, vagy csak nem szokás beleszólni, ha egy másik férfi kioktat egy nőt, a női műsorvezető is nehezen szólalt meg, mert nem szokás beleszólni, amikor egy férfi megmondja a tutit.

A műsorokból egyértelműen átjött, hogy amíg az angol társadalom egy eléggé kiegyensúlyozott társadalom lett (magánéleti aspektusban – nem uralkodnak egymás fölött), addig az arabok épp egy hosszú és rengeteg magánéleti konfliktussal terhelt változáson mennek keresztül és a gigászi balhé sem számít megdöbbentőnek. Rendszeresen nevezték egymást gyereknek, saját magukat apának, miközben senkinek nem voltak az apja.

Összességében elmondható

Európa népei köztes érzelmi intelligencia szinttel rendelkeznek: az arabokhoz képest sokkal jobb a helyzet, a japánokhoz képest is jobb a helyzet, de Dél-Amerikához képest még bőven van hova fejlődni.

Bár sokan hangoztatják még Magyarországon is, főleg a megkeseredettek, hogy a pénz a lényeg a kapcsolatokban, de még az arab térségben se jött be a dolog, még ott sem a pénz volt a kulcs. A nők, akikre villámgyorsan lecsaptak, azok a magas érzelmi intelligenciájú férfiak voltak – mindenhol. Ez ugyanúgy igaz minden kontinensen.

A másik kulcs a közös hobbi kialakítása. Rendszerint a férfiak között van több otthonülő és a nők az aktívabbak. Ez önmagában még nem akkora baj, de ha egy férfi nem nyitott, nem hajlandó legalább heti egy aktív programba bekapcsolódni, akkor az végez a kapcsolattal (vagy bele se kezdenek a kapcsolatba).