Las reformas necesarias de Cuba / Cuba’s necessary reforms / Kuba szükséges reformjai

Hungría transformó simultáneamente sus sistemas político y económico en 1989. Esto fue necesario debido al colapso del sistema socialista, pero los cambios también causaron graves daños.

Existe un término: zona de confort. En política, se utiliza cuando los políticos temen algo, son cautelosos por alguna razón, y esto impide que la nación se salga del marco establecido. El sistema bipartidista en Estados Unidos es un ejemplo de ello, al igual que Cuba.

En 1989, los países de Europa Central y Oriental no transitaron hacia un nuevo sistema, sino que cayeron en uno nuevo donde la delincuencia se disparó, el dinero perdió valor, se tuvo que implementar una severa austeridad y todos sentían que el suelo se les escapaba de las manos. Por ejemplo, la población húngara no comprendía el funcionamiento del libre mercado y tardó entre 20 y 25 años en aprenderlo. La población húngara no comprendía la democracia, por lo que tardó 36 años en comprenderla (en cierta medida).

En el caso de Cuba, hay varios caminos equivocados que debemos evitar: por un lado, para que no sufra el mismo destino que Haití, y por otro, para que no tropiece como nosotros, los húngaros. Para ello, ¡analicemos un programa de reformas!

25 puntos por cambios sin dolor

La democracia es algo a lo que hay que acostumbrarse. Una gran oportunidad para ello es la democratización de las empresas con más de 30 empleados. Esto puede hacerse de dos maneras: o bien los empleados constituyen el 50% del consejo de administración y el otro 50% son los propietarios (en este caso, el Estado). O bien, la dirección de la empresa debería nombrar a tres personas como líderes y los empleados deberían decidir quién será el líder. (Esto ayuda a la gente a acostumbrarse a la democracia, pero no requiere la creación de un nuevo sistema de partidos y un parlamento en cinco minutos).
Autogobierno local de las ciudades. (La sociedad húngara tardó entre 20 y 24 años en acostumbrarse al funcionamiento de los gobiernos locales). Se debería otorgar autogobierno a las ciudades, pero solo se debería permitir la candidatura de personas independientes de partidos políticos. (Aunque se creen nuevos partidos en Cuba, no se les debería permitir nominar candidatos, al igual que al partido estatal, para que la política nacional no perjudique la gestión de los asuntos locales).
Se debería otorgar a las aldeas un autogobierno conjunto, con 30.000 habitantes por cada una, para evitar la fragmentación del sistema administrativo en 7.000 aldeas.
Autogobierno de las profesiones estatales / separación de poderes: los jueces deberían elegir a los miembros del Tribunal Supremo (este órgano no puede estar subordinado al parlamento; los poderes deben estar separados). El fiscal general debería ser elegido por los fiscales (este órgano tampoco puede estar subordinado al parlamento). De esta manera, el pueblo del partido estatal elegirá al fiscal general y al juez supremo, pero este autogobierno profesional madurará con el tiempo y se convertirá en dos organizaciones verdaderamente independientes, lo cual es necesario para la democracia.
Autogobierno de las profesiones estatales / separación de poderes: la Policía Nacional (PNR) debería elegir a su propio jefe y, por lo tanto, independizarse del Ministerio del Interior. La Dirección General de Aduanas (AGR) también debería elegir a su propio jefe. Los empleados de la Administración Tributaria (ONAT) deberían elegir al director de su organización (quien no debería estar subordinado ni al gobierno ni al parlamento). De esta manera, se separan los tres poderes: legislativo (clase política), judicial (jueces y fiscales) y ejecutivo (PNR, AGR y ONAT).
Un poder moderno: autogobierno de los medios de comunicación. La dirección de los medios (ICS) debería ser elegida por los empleados de los medios (este organismo tampoco debería estar subordinado al gobierno). Deberían capacitar a periodistas de investigación; los noruegos pueden colaborar en ello. (En Hungría, los medios de comunicación tardaron 15 años en adoptar el periodismo de investigación).
La gran fortaleza de Cuba reside en sus excelentes bases para el funcionamiento de la salud y la educación, pero los políticos tampoco deberían controlarlas; es hora de que la profesión obtenga autonomía. Los empleados del sector educativo deberían elegir al director de educación (lo que les permitirá independizarse de la política). Lo mismo debería ocurrir en el sector salud: los empleados deberían elegir al director. Primero, deberían elegir a un director por un año, luego por un año y medio, y así sucesivamente. (Para cuando asuman el cargo, habrán transcurrido entre 4 y 5 años).
Los empleados del sector cultural deberían elegir la codirección de las instituciones culturales. Los guardias penitenciarios deberían elegir al director del sistema penitenciario. Los profesionales del trabajo social deberían elegir al director de su profesión. Los trabajadores ambientales deberían elegir al director de su profesión. Los empleados del Banco Central de Cuba (BCC) deberían elegir al director de su institución. Los empleados de la Oficina Nacional de Estadística (ONEI) elegirán al director de su institución. Los empleados de correos elegirán a la administración de correos. Los bomberos nombrarán al comandante nacional del cuerpo de bomberos. Los paramédicos nombrarán al director nacional de paramédicos.
A más tardar, transcurridos cinco años y una vez que las profesiones mencionadas hayan alcanzado la autonomía, se elegirá un Tribunal Constitucional. El Tribunal Constitucional será responsable de garantizar que las medidas del parlamento y del gobierno cumplan con la Declaración Universal de Derechos Humanos adoptada por las Naciones Unidas. Los titulares de las nuevas instituciones independientes mencionadas en los puntos quinto, sexto, séptimo y octavo elegirán cada uno a un juez constitucional, conformando así un Tribunal Constitucional, o Tribunal Supremo de Derechos Humanos, que estará por encima de los políticos.
Así, en cinco años, se habrá establecido la democracia: en las empresas, en los gobiernos locales y en la autonomía de las profesiones. Entonces llegará el momento de romper el sistema de partido único: es hora de permitir la creación de nuevos partidos, dándoles tres años de preparación y campaña, para que en el octavo año se puedan celebrar elecciones parlamentarias. El Partido Comunista de Cuba se disolverá.
El partido estatal tendrá una última tarea importante: establecer la gestión financiera pública del Estado: todas las cuentas deben ser públicas, ningún gasto puede ser secreto y el Estado no puede aceptar secretos comerciales en lo que respecta al uso del dinero público. Incluso los gastos del ejército y los servicios secretos deben ser transparentes, ya que de ahí puede filtrarse demasiado dinero. Pueden hacerlo al ritmo que quieran, pero deben hacerlo en ocho años.

Seguridad Nacional: Jamás en la historia mundial una democracia ha atacado a otra. Con este cambio, Cuba se convertirá en un lugar seguro.

Plan Marshall

Hasta ahora hemos hablado de lo que Cuba puede hacer por sí misma; ahora veamos qué puede hacer el mundo por Cuba. Esta pregunta no es aislada: Cuba debe reformarse, de lo contrario, sin duda no obtendrá nada.

Lo que se necesita es adaptar el Plan Marshall a Cuba. En este caso, el principal financiador no serán los Estados Unidos, sino la Unión Europea.

Tras el colapso del Bloque del Este, la clase empresarial de todos los países (Hungría, República Checa, etc.) se encontró ante la misma situación: bajo el socialismo no se generó capital y, después de 1989, nadie tenía el dinero para crear empresas. En Cuba, el capital empresarial es esencial para las pequeñas y medianas empresas. Esto requiere un fondo de préstamos de al menos 5.000 a 10.000 millones de dólares que apoye de forma continua y sin intereses a las pequeñas empresas cubanas (por ejemplo, un coche nuevo para un taxista, paneles solares para un pequeño negocio, reformas para restaurantes).
Rehabilitación de apartamentos y construcción de viviendas: La Habana se encuentra en pésimas condiciones; prácticamente todas las casas necesitan ser rescatadas, y también se requiere una rehabilitación integral del parque de viviendas en el campo. Esto también requiere un fondo de 5.000 a 10.000 millones de dólares para financiarlo.
En Hungría, el mayor cambio después de 1989 fue la construcción de autopistas. Un método de desarrollo regional muy eficaz es mejorar el transporte. Hay que tener en cuenta que el número de coches en manos de la población cubana se multiplicará. En Hungría, el 86% de las familias posee un automóvil y hay 500.000 camiones registrados en el país. Por lo tanto, el número de automóviles en Cuba aumentará de los 0,6 millones actuales a 9 millones. El número actual de camiones en Cuba, que es de 250.000, se duplicará. La red vial debe adaptarse a este aumento y las carreteras existentes deben ampliarse. Se deben añadir otros 500 km a los 650 km actuales de carreteras secundarias. Si Cuba no quiere verse saturada de tráfico, el transporte público también debe desarrollarse a gran escala. Se necesitan entre 5.000 y 10.000 millones de dólares para el desarrollo del transporte.
Además, se deben invertir al menos entre 5.000 y 10.000 millones de dólares en energías renovables.

Esta cantidad no es alarmante; Estados Unidos puede asumir entre 15 y 20 mil millones de dólares, y la Unión Europea entre 20 y 25 mil millones. Además, solo tendrían que pagarlo en tres años. Deberían recibirlo en forma de apoyo no reembolsable, ya en los primeros cinco años, o incluso antes si aceleran las reformas.

¿Cómo puede un país declararse en bancarrota?

Algunos ejemplos

Escrito por: László Gombos

Presidente del Partido de la Profesionalidad y la Democracia, activista de TISZA, autor del libro «La Guerra Fría y 30 años por venir», director de la editorial Smaragd y profesor de salsa en una escuela de baile.

English version

Hungary changed its political and economic systems simultaneously in 1989. This was necessary because the socialist system had collapsed, but the changes also caused serious damage.

There is a term: comfort zone. In politics, we use this term when politicians are afraid of something, are cautious for some reason, and this prevents the nation from stepping outside the given framework. The two-party system in the United States is like that, and so is Cuba.

In 1989, the countries of Central and Eastern Europe did not move to a new system, but fell into a new system where crime soared, money lost its value, severe austerity had to be implemented, and everyone felt like the ground was slipping from under their feet. For example, the Hungarian population did not understand the operation of the free market and it took them 20-25 years to learn it. The Hungarian population did not understand democracy, so it took them 36 years to learn it (somewhat).

There are several bad paths to avoid in the case of Cuba: on the one hand, so that Cuba does not suffer the fate of Haiti, and on the other hand, so that it does not stumble like we Hungarians. For this, let’s look at a reform program!

25 points for painless changes

Democracy is something that you have to get used to. A great opportunity for this is the democratization of companies with more than 30 employees. This can be done in two ways: either the employees make up 50% of the company’s board of directors, and the other 50% are the owners (in this case, the state). Or the company management should nominate three people as leaders and the employees decide which one of them should be the company leader. (This helps people get used to democracy, but it does not require creating a new party system and parliament within 5 minutes.)
Local self-government of cities. (It took Hungarian society 20-24 years to get used to the operation of local governments.) The cities should be given self-government, but only party-independent candidates should be allowed to run. (Even if new parties are created in Cuba, they should not be allowed to nominate candidates, just like the state party, so that national politics does not ruin the management of local affairs.)
The villages should be given joint self-government, with 30,000 people under each self-government, so that the administrative system is not fragmented into 7,000 villages.
Self-government of state professions / separation of powers: the judges should elect the members of the Supreme Court (this body cannot be subordinate to parliament, the branches of power must be separated). The prosecutor general should be elected by the prosecutors (this body cannot be subordinate to parliament either). – Thus, the people of the state party will elect the prosecutor general and the supreme judge, but this professional self-government will mature over time and become two truly independent organizations, which is necessary for democracy.
Self-government of state professions / separation of powers: the Police (PNR) should elect its own leader and thus become independent from the Ministry of the Interior. The customs organization (AGR) should also elect its own leader. The employees of the tax authority (ONAT) should elect the head of their organization (he or she should not be subordinate to either the government or the parliament). – Thus, the three branches of power are separated from each other: legislature (political class), judiciary (judges and prosecutors), and executive (PNR, AGR and ONAT).
A modern branch of power: self-government of the media. The media management (ICS) should be elected by the employees of the media (this body should not be subordinate to the government either). They should train investigative journalists, the Norwegians can help with this. (It took 15 years for the media in Hungary to get into investigative journalism.)
Cuba’s great strength is that it has excellent foundations for the operation of healthcare and education, but politicians should not control this either, it’s time for the profession to gain self-government. Education employees should elect the head of education (this will make them independent of politics). The same should happen in healthcare: employees there should elect the head of healthcare. First, they should elect a head for a year, then for a year and a half and so on. (By the time they get into this role, it will be about 4-5 years.)
Culture employees should elect the joint leadership of cultural institutions. Prison guards should elect the head of the penitentiary system. The social profession should elect the head of the social profession. Environmental workers should elect the head of their profession. Central Bank (BCC) employees should elect the head of their institution. The employees of the Statistical Office (ONEI) shall elect the head of their institution. The employees of the post office shall elect the management of the post office. The firefighters shall appoint the national commander of the fire department. The paramedics shall appoint the national director of the paramedics.
At the latest, when the five years have passed and the aforementioned professions have entered into their own self-government, it is time to elect a Constitutional Court. The Constitutional Court shall be responsible for ensuring that the measures of the parliament and the government comply with the Universal Declaration of Human Rights adopted by the United Nations. The heads of the new, independent institutions mentioned in the fifth, sixth, seventh and eighth points above shall elect one constitutional judge each, and they shall constitute a Constitutional Court, or Supreme Court of Human Rights, which shall be above the politicians.
So, in 5 years, democracy will be established: in companies, in local governments, in the self-governments of professions. Then the time will come to break the one-party system: it is time to allow the creation of new parties, give them 3 years for preparation/campaign period, so that in the eighth year, parliamentary elections can take place. The Partido Comunista de Cuba will dissolve itself.
The state party will have one last major task: to establish the public financial operation of the state: all accounts must be public, no expenditure can be secret, the state cannot accept business secrets when it comes to the use of state money. But even the expenses of the army and the secret services must become transparent, because there too big money can leak out. They can do this at any pace, but they must do it in 8 years.

National Security: Never in world history has there been a time when democracy has attacked democracy. Cuba will become a safe place with this change.

Marshall Plan

So far we have been talking about what Cuba can do for itself, now let’s look at what the world can do for Cuba. – This question does not stand alone, Cuba must reform itself, otherwise it will certainly not get anything.

What is needed is to adapt the Marshall Plan to Cuba. Here the main financier will certainly not be the United States, but the European Union.

After the collapse of the Eastern Bloc, the entrepreneurial class of every country (Hungary, the Czech Republic, etc.) found itself facing the same thing: no capital was formed under socialism, and after 1989 no one had the money to start companies. In Cuba, entrepreneurial capital is essential for medium and small businesses. This requires at least a $5-10 billion loan fund that continuously and interest-free supports Cuban small businesses (for example, a new car for a taxi driver, solar panels for a small business, renovations for restaurants).
Renovation of apartments and housing construction: Havana is in terrible condition, practically all houses need to be saved, and a complete renovation of the housing stock is also needed in the countryside. This also requires a $5-10 billion fund to finance this.
The biggest change in Hungary after 1989 was the construction of highways. A very effective regional development method is to improve transportation. It must be taken into account that the number of cars owned by the Cuban population will increase many times over. In Hungary, 86% of families have a car and 500 thousand trucks are also registered in the country. So the number of cars in Cuba will increase from the current 0.6 million to 9 million. The current number of trucks in Cuba, which is 250 thousand, will double. The road network must be adjusted to this, and the existing roads must be expanded. Another 500 km must be added to the current 650 km of secondary roads. If Cuba does not want to drown in car traffic, then public transportation must also be developed on a serious scale. – Some 5-10 billion dollars are also needed for transportation developments.
In addition, at least 5-10 billion dollars must be spent on green energy.

Az eredeti nyelvű: magyar verzió

Magyarország 1989-ben egyszerre váltott politikai és gazdasági rendszert. Ez szükségszerű volt, mert a szocialista rendszer összeomlott, de a változások súlyos károkat is okoztak.

Van egy kifejezés: komfortzóna. A politikában akkor használjuk ezt a kifejezést, amikor a politikusok valamitől félnek, valamiért óvatosak és ez gátolja, hogy a nemzet kilépjen a megadott keretek közül. Ilyen az Egyesült Államok kétpártrendszere és ilyen Kuba is.

Közép- és Kelet-Európa országai 1989-ben nem átléptek egy új rendszerbe, hanem belezuhantak egy új rendszerbe, ahol a bűnözés megugrott, a pénz értékét vesztette, súlyos megszorításokat kellett végrehajtani és mindenki azt érezte, hogy kicsúszik a lába alól a talaj. Például a magyar lakosság nem értett a szabadpiaci működéshez és ehhez kellett 20-25 év, mire beletanultak. A magyar lakosság nem értett a demokráciához, így ahhoz is kellett 36 év, mire beletanultak (valamennyire).

Több rossz utat is el kell kerülni Kuba esetében: egyrészt, hogy nehogy Haiti sorsára jusson Kuba, másrészt, hogy ne bukdácsoljon úgy, mint mi magyarok. Ehhez nézzünk egy reformprogramot!

25 pont a fájdalommentes változásokért

A demokrácia egy olyan dolog, amibe bele kell jönni. Remek lehetőség erre a 30 fő fölötti vállalatok demokratizálása. Ezt két módon is meg lehet tenni: vagy az alkalmazottak adják a cég igazgatótanácsának 50%-át, másik 50%-át a tulajdonosok (jelen esetben az állam). Vagy a vállalat vezetőség három embert kell megjelöljön vezetőnek és az alkalmazottak döntik el, ki legyen közülük a vállalatvezető. (Ez segít az embereknek belejönni a demokráciába, de nem kell hozzá 5 percen belül új pártrendszert és parlamentet létrehozni.)
Városok helyi önkormányzatisága. (A helyi önkormányzatok működtetésébe a magyar társadalomnak olyan 20-24 év kellett, mire belejött.) A városok kapjanak önkormányzatot, de csak pártfüggetlen jelöltek indulhassanak. (Ha létre is jönnek Kubában új pártok, ők se indíthassanak jelöltet, ahogy az állampárt sem, így nem teszi tönkre a helyi ügyek vitelét az országos politika.)
A falvak közös önkormányzatiságot kapjanak 30 ezer fő kerüljön egy-egy önkormányzat alá, hogy ne aprózódjon szét a hivatali rendszer 7000 falura.
Állami szakmák önkormányzatisága / hatalmi ágak szétválása: a bírók válasszák meg a Legfelsőbb Bíróság tagjait (ez a szerv nem lehet alárendelve a parlamentnek, a hatalmi ágaknak szét kell válniuk). A legfőbb ügyészt az ügyészek válasszák meg (ez a szerv sem lehet alárendelve a parlamentnek). – Így az állampárt emberei fogják megválasztani a legfőbb ügyészt és a legfelsőbb bírót, de ez a szakmai önkormányzatiság idővel kiforrja önmagát és két ténylegesen független szervezetté válik, ami kell is a demokráciához.
Állami szakmák önkormányzatisága / hatalmi ágak szétválása: a Rendőrség (PNR) válassza meg a saját vezetőjét és ezzel függetlenedjen a Belügyminisztérium alól. A vámszervezet (AGR) is saját vezetőt kell válasszon. Az adóhatóság (ONAT) alkalmazottai válasszák meg az szervezetük vezetőjét (ő sem lehet alárendelve se kormánynak, se parlamentnek). – Így a három hatalmi ág elválik egymástól: törvényhozás (politikai réteg), bíráskodás (bírók és ügyészek), és a végrehajtás (PNR, AGR és ONAT).
Egy modern hatalmi ág: a média önkormányzatisága. A média vezetőségét (ICS) a média alkalmazottai válasszák meg (ez a szerv sem lehet alárendelve a kormánynak). Ők képezzenek oknyomozó újságírókat, a norvégok ebben tudnak segíteni. (Magyarországon 15 év kellett, mire a média elkezdett belejönni az oknyomozó újságírásba.)
Kuba nagyon nagy erőssége, hogy remek alapjai vannak az egészségügy és az oktatás működésének, de ezt se a politikusok irányítsák, ideje a szakmának önkormányzatiságot kapnia. Az oktatás alkalmazottai válasszák meg az oktatás vezetőjét (ezzel függetlenednek a politika alól). Az egészségügyben is történjen ugyanez: az ott dolgozók válasszák meg az egészségügy vezetőjét. Elsőre egy évre válasszanak vezetőt, aztán másfél évre és így tovább. (Mire ők belejönnek ebbe a szerepükbe, az olyan 4-5 év.)
A kultúra alkalmazottai válasszák meg a kulturális intézmények közös vezetőségét. A börtönőrök válasszák meg a büntetésvégrehajtás fejét. A szociális szakma válassza meg a szociális szakma vezetőjét. A környezetvédelemben dolgozók válasszák meg a szakmájuk vezetőjét. A Központi Bank (BCC) alkalmazottai válasszák meg az intézményük vezetőjét. A statisztikai hivatal (ONEI) alkalmazottai válasszák meg az intézményük vezetőjét. A posta alkalmazottai válasszák meg a posta vezetőségét. A tűzoltók nevezzék ki a tűzoltóság országos parancsnokát. A mentősök nevezzék ki a mentősök országos vezetőjét.
Legkésőbb, amikor letelt az öt év, és az előbb említett szakmák belejönnek a saját önkormányzatiságukba, ideje, hogy megválasszanak egy Alkotmánybíróságot. Az Alkotmánybíróság feladata legyen az, hogy a parlament és a kormány intézkedéseit megfelelteti az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (Declaratión Universal de los Derechos Humanos). A fenti ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik pontban megnevezett új, független intézmények vezetői választanak 1-1 alkotmánybírát és belőlük áll majd össze egy Alkotmánybíróság, vagy Emberi Jogi Főbíróság, ami a politikusok fölött áll.
Tehát 5 év alatt létre jön a demokrácia: a vállalatokban, a helyi önkormányzatokban, a szakmák önkormányzataiban. Ezután eljön az idő az egypártrendszer megtöréséhez: ideje engedélyezni új pártok létrejöttét, adni nekik 3 évet a felkészülésre / kampányidőszakra, így a nyolcadik évben meg is történhetnek az országgyűlési választások. A Partido Comunista de Cuba feloszlatja pedig önmagát.
Az állampártnak lesz még egy utolsó nagy feladata: megteremteni az állam nyilvános pénzügyi működését: minden elszámolás nyilvános kell legyen, semmilyen kiadás nem lehet titkos, az állam nem fogadhat el üzleti titkokat, ha állami pénz felhasználásáról van szó. De még a hadsereg és a titkosszolgálatok kiadásainak is átláthatóvá kell válniuk, mert ott is nagy pénzek tudnak elszivárogni. Ezt bármilyen ütemben megtehetik, de 8 év alatt meg kell tenniük.

Nemzetbiztonság: a világtörténelemben még soha nem történt olyan, hogy demokrácia demokráciaára támadt volna. Kuba ezzel a változással biztonságos hellyé válik.

Marshall-terv

Eddig arról volt szó, hogy Kuba mit tud tenni önmagáért, most azt nézzük meg, hogy a világ mit tud tenni Kubáért. – Ez a kérdés nem önmagában áll, Kuba meg kell, hogy reformálja önmagát, különben biztos, hogy semmit nem kap.

Amire szükség van, hogy Kubára igazítsák a Marshall-tervet. Itt a fő finanszírozó biztos, hogy nem az Egyesült Államok lesz, hanem az Európai Unió.

A keleti blokk összeomlása után minden ország (Magyarország, Csehország stb.) vállalkozói rétege ugyanazzal találta magát szemben: a szocializmus alatt nem alakult ki tőke, 1989 után senkinek nem volt pénze vállalatokat létrehozni. Kubában a vállalkozási tőke a közép- és kisvállalkozások számára elengedhetetlen. Erre kell legalább egy 5-10 milliárd dolláros kölcsönalap, aki folyamatosan és kamatmentesen támogatja a kubai kisvállalatokat (például a taxisnak új autó, a kisüzemnek napelem, az éttermeknek renoválás).
Lakások felújítása és lakásépítés: Havanna rettenetes állapotban van, gyakorlatilag az összes ház megmentésre szorul, vidéken is teljeskörű lakásállomány megújítás kell. Ehhez is kell egy 5-10 milliárd dolláros alap, ami ezt finanszírozza.
Magyarországon 1989 után a legnagyobb változást az autópálya-építés hozta. Nagyon hatékony területfejlesztési módszer a közlekedés rendbetétele. Számolni kell azzal, hogy a kubai lakosságnál lévők autók száma a sokszorosára fog nőni. Magyarországon a családok 86%-ra jut személyautó és 500 ezer tehergépjármű is be van jegyezve az országban. Tehát Kubában a mostani 0,6 millióról 9 millióra fog nőni a személyautók száma. Kubában a tehergépjárművek mostani 250 ezres mennyisége duplázódni fog. Az úthálózatot ehhez kell hozzáigazítani, a meglévő utakat kibővíteni. A mostani 650 km utópályához hozzá kell építeni másik 500 km-t. Ha Kuba nem akar belefulladni az autóforgalomba, akkor a tömegközlekedést is súlyos léptékben fejleszteni kell. – Közlekedési fejlesztésekre is szükséges olyan 5-10 milliárd dollár.
Továbbá zöldenergiára is költeni kell legalább 5-10 milliárd dollárt.

Ez nem sokkoló összeg, az USA fel tud vállalni 15-20 milliárd dollárt, az Európai Unió 20-25 milliárdot. Ráadásul ezt elég három év alatt kifizetniük. Ezt nem-visszatérítendő támogatás formájában kell megkapják, amint az első 5 év, vagy gyorsabban is lehet, ha gyorsítanak a reformokon.

Írta: Gombos László

Pártelnök, továbbá a TISZA aktivistája, A hidegháború és még 30 év című könyv írója, a Smaragd Kiadó vezetője és salsa tanár

Megosztom...