Média: mit csinál most a sajtó és mi lenne a feladata

A hazai sajtó arról magyaráz, hogy egy pártnak először ismerté kell válnia és utána majd bemutatják. Tehát ha majd elég pénzt hoz a róluk lehozott cikk, akkor megtörténik a bemutatás.

Hol csúszik félre a gondolatmenet? A médiának az a feladata, hogy bemutassa a különböző pártokat és majd a társadalom dönti el, hogy melyik legyen jelentős és melyik nem. Nem a sajtó dönt erről a kérdésről! Ez abból jön, hogy a sajtóban nem alázattal állnak hozzá a dolgokhoz, hanem uralkodva.

Az információk fölött uralkodó sajtó egy diktatúrában tökéletes. Egy demokráciában máshogy mennek a dolgok. Egy demokráciában a sajtó megmutatja az alternatívákat és abból lehet válogatni.

Rendőrség

A Rendőrségben már a rendszerváltáskor előjött az a szervezeti dilemma, hogy mi a feladatuk, ha a politikusok lopnak? Mivel a politikusok kirúgattak néhány rendőrt és tönkretették a rendőrszakszervezeteket, így a Rendőrség elcsöndesedett. Sokan kifejlesztették azt a filozófiát, hogy a Kormány fizeti őket, tehát a Kormánynak hűségesek. A másik alapvetés lett, hogy ők „nem foglalkoznak politikával”. Ennek az lett a következménye, hogy a Rendőrség védi a bűncselekményeket elkövető politikai réteget, sőt azok barátait, rokonait, ismerőseit, üzletfeleit. 1990 óta minden egyes kormányzat esetében sok ezer vagy több tízezer emberre nem vonatkoznak a törvények, lényegében bármennyi bűncselekményt elkövethetnek.

Miben nyilvánul meg az intézményi szerepzavar? Hogy nem a lényegre fókuszálnak. Mi a lényeg? Hogy nem a Kormány fizeti őket, hanem a magyar társadalom. A társadalomnak tartoznak hűséggel. A társadalom szemszögéből kell a rendet fenntartaniuk, nem a vezetőréteg szemszögéből. A társadalomnak az a jogos érdeke, hogy a közpénz ne tűnjön el. A társadalom tagjai megdolgoztak azért, hogy legyen közpénz. Innentől kezdve a Rendőrségnek az alapkötelessége, hogy bármely politikust letartóztasson, aki belenyúl a közpénzbe. Mivel az éves állami költségvetés 40 ezer milliárd Ft, így a Rendőrségnek alapkötelessége, hogy folyamatosan monitorozza a közpénz helyzetét és külön odafigyeljen a politikai rétegre.

A letartóztatási kötelezettség kiterjed a politikusok strómanjaira, enyves kezű családtagjaira és mindenkire, aki segíti ezeket a folyamatokat. Amint a Rendőrség elkezdi elvégezni azt, amiért a társadalom fizeti őket, abban a pillanatban a politikusok másképp kezdenek el viselkedni. Ha azt látják, hogy egy politikus sincs biztonságban se az önkormányzatokban, se a parlamentben, se a kormányban, mindjárt sokkal szerényebbre kapcsol mindenki.

Jelenleg milyen helyzetben van a Rendőrség? A társadalom egyre nyíltabban és egyes tüntetéseken egyre erőszakosabban követeli a bűncselekményeket elkövető politikusok távozását. A Rendőrség ütlegeli a tüntetőket, könnygázt vet be. A kérdés az, hogy meddig mennek el a politikusok védelmében? Mikor ébrednek rá, hogy ez azért alakult így, mert szereptévesztésben vannak?

Állami bürokraták

A politikusok megmondják, mit akarnak, a bürokraták pedig előkészítik a döntéshozatal papírjait és végrehajtják a döntéseket. Nélkülük a lopások közel nulla százalékát lehetne véghez vinni. Ők is elsajátították a fenti két elméletet: politikába nem szólnak bele és a politikusoknak hálásak a munkahelyeikért. Hol van itt az intézményi szerepzavar és hogyan lehet ezt megoldani?

Amit érdemes tudatosítani: nem a politikusoktól kapják a fizetésüket, hanem a társadalom adóiból. A társadalmat kell szolgálniuk, nem a politikusokat. Ha rokoni / baráti alapon vették fel őket a hivatalba, akkor sem a politikusoknak tartoznak hálával, hanem a társadalomnak. Amint korrupciót látnak, abban a pillanatban meg kell bénítaniuk a hivatalt. Beszüntetni a munkát, mindenkinek. A politikusi réteg ezzel megbénul, cselekvésképtelenné válik. A politikusok megbuknak, az élet megy tovább. A következő politikai réteg már kétszer is meggondolja, mielőtt belenyúl a kasszába.

A hivatalnokok 80-90%-a nő. A döntéshozók majdnem mindegyike férfi. A bürokraták további sokat hangoztatott elve, hogy rettegnek, mi lesz, ha kirúgják őket. A mostani munkaerőhiányos helyzetben ez konkrétan képtelenség. Nem lehet újra feltölteni egy hivatalt a semmiből, mert nincs kivel. A bürokráciában foglalkoztatott nők számára (a bürokráciában részvétel rendszerint) egy életvezetési probléma, nem egy álomfoglalkozás.

Látható, profin kialakították a saját intézményi szerepzavarukat. A félelmeik veszik körbe őket, ahogy a rendőröket is. De ezek irracionális félelmek. A bürokraták adják az intézményi keretet ahhoz, hogy a politikusok és családtagjaik, rokonaik, üzletfeleik és barátaikra ne legyenek érvényesek a jogszabályok. A bürokraták jelenleg megpróbálják betartatni a társadalommal a törvényeket, de amikor a politikai rétegből jön az utasítás, akkor a jogszabályi buzgalom megszűnik.

Merre tovább:

Eddig 700 ezer ember menekült el az országból. A hivatalos lakosságszám 9,7 millió fő, a tényleges lakónépesség 9 millió. Minden 4. magyar gyerek külföldön születik. Nem az az igazán elkeserítő, hogy egy politikus lop, hanem hogy újra és újra végtelenségig megteheti. Miért? Mert a politikusokat körülvevő bürokraták „félnek”, vagy aljasak, vagy lusták. Plusz a Rendőrség sem indítja meg a szükséges nyomozásokat. Ettől válik parttalanná a lopás. Ettől annyira nyomasztó Magyarországon élni. Ettől menekült el 0,7 millió ember. Ez a tartós elkeseredettség állapota. Ebből nem egyoldalúan az új politikusok fogják kirángatni a társadalmat, hanem a Rendőrségnek és a bürokratáknak is részt kell venniük a mély változásban (ami nem csak pár politikus kicserélése).