nők férfiak üvegplafon szakmaiság és demokrácia pártja

Nők és férfiak közötti fizetésbeli egyenlőtlenség és az „üvegplafon”

Magyarországon a nők és a férfiak közötti fizetésbeli különbség 10%. Ez a magyar nőket látható elégedettséggel tölti el: nem szoktak tüntetni miatta, nem szoktak petíciókat indítani, nem hoztak létre országos szex-megvonási kampányt, tehát semmit nem tesznek ellene. A nőjogi szervezetek sem emiatt tiltakoznak. Miért?

Amíg a vállalatvezetők 30%-a nő, 70%-a férfi. A férfiak átlagbérét a férfi vezetők nagyon megdobják. A férfiak többsége nem keresi meg a férfiakra jutó átlagfizetést. Ezzel lényegében meg is szűnt ez a téma, mert az átlag férfi alkalmazottak valójában szinte forintra megegyezően annyit keresnek, mint egy átlag női alkalmazottak.

Bár vannak olyan vállalatok, ahol a nőket negatívan megkülönböztetik és ez ellen fel is kell lépni, de ezek elszigetelt esetek. Akkor beszélnénk érdemi különbségekről, ha a férfiak 30-50%-kal többet keresnének, mint a nők, vagy a kétszeresét keresnék.

Pedig a férfiak végzik a társadalom legveszélyesebb feladatait: a fegyveres biztonsági őrök hatalmas többsége férfi, az építőiparban alapból szinte minden alkalmazott férfi, úgyhogy nem meglepő, hogy az alpinista munkások (nagy magasságban dolgozó munkások) mindegyike férfi. A különösen veszélyes melókat végző férfiak többet keresnek a szakma átlagánál.

Továbbá még mindig él valamennyire az a szokás, hogy a férfiak költenek a nőkre a kapcsolatokon belül (pl.: autót vesz neki), a kapcsolat után jöhet a gyerektartás. Igazából az látható, hogy ha kivesszük a képletből a férfi felső vezetőket (férfiak 4-5%-át), és hozzáadjuk a pénzt, amit férfiak nőkre költenek, valójában meg is fordulhat az egyenlőtlenség.

Persze arról nincs adat, hogy melyik nem, pontosan mennyit költ a másikra, de a férfi vezetők képletből kiemelése után, az egyenlőség garantált.

nők férfiak üvegplafon szakmaiság és demokrácia pártja

 

Mi a helyzet az üvegplafonnal? Létezik-e?

Az üvegplafon jelentése, hogy van egy szint, ameddig eljutnak a nők, de onnan nehéz feljebb menni.

A bölcsődei vezetők, az óvodavezetők és az iskolaigazgatók között masszív női többség látható, egyes szegmensekben közel 100%. Ez nyilván abból jön, mivel az alkalmazottak 90-100%-a nő, így nincs is más érdemli lehetőség.

De például a felsőoktatáson belül 10% a női felső vezetők aránya. Ami iszonyatosan alacsony, pedig a felsőoktatási diákok többsége nő. A magáncégek esetében a vezetők 30%-a nő, de érdemi egyenlőségről csak 40% fölött beszélhetnénk.

A rendszerváltáskor még csak 20% volt a nők aránya a magáncégek vezetésében, most 30%. A női vezetőket a férfiak a legtöbb ágazatban láthatóan jól fogadják. Még az építőipari vállalatok vezetői között is van 20%-nyi nő, pedig a munkások között gyakorlatilag nincs nő.

A felsőoktatásban az informatika és a mérnöki képzés maradt egyedül, mint érdemi szak, ahol a férfiak még mindig hatalmas többséget alkotnak, de ennyi, minden más szakon rendszeres a női többség. A pártunk elnöke igazgatásszervező szakon végzett, ahol a 180 diákból 150 volt nő. Az igazgatási alkalmazottak között (hivataltól függően) 66 és 100% között van a nők aránya.

 

De mindezek ellenére, egyes esetekben látható, hogy van ahol létezik az üvegplafon.

Hogy alakul ki?

Az ember okossá válásához két intézményi segítséget kap, az egyik az oktatás a másik a sajtó

  1. Az oktatás díjazza, ha valakinek nincsenek önálló gondolatai, ha gépként visszaadja a tananyagot, ha nem képes a kritikus gondolkodásra és nem beszélgethet órán, tehát a csoportmunkát is gyűlöli és üldözi az oktatás. Ez garantált pontja az életnek, ahol a diákok komoly rúgást kapnak. De hogy kerülnek ide a nők? Úgy, hogy ha megnézzük az irodalom, a történelem, a fizika, a kémia és egyéb tárgyak tananyagát, közel 100%-ban csak férfiakról van benne szó: férfi fizikusokról, férfi kémikusokról, férfi történelmi szereplőkről és férfi írókról és költőkről (énekórán Bach stb.). Tehát az oktatási rendszer egy igazi selejt, de legalább a fiúgyerekeket férfi mintaképekkel szolgálja ki. A nők kizárása a tananyagból a lánygyerekeket megfosztja a női példaképektől.
  2. A másik rúgás az életben a nők számára a hazai média: a média szinte teljes egésze kereskedelmi média, ami tele van reklámokkal. A nőknek szóló reklámokban a nőket folyamatosan megfélemlítik, és tudat alatt manipulálják. A dolog lényege, hogy ha nem kened magadra a szépségipar termékeit, akkor ronda leszel és leköpnek majd a férfiak. (Sok nő, amikor egyszer valamiért nem visel sminket, meglepődve tapasztalja, hogy a férfiaknak így is tetszik). A lényeg: a kereskedelmi sajtó butít és pénzt von el.

Mi a következménye? A nők többsége bár bejár valamilyen munkahelyre, de fejben a konyhában ragad: férfiak, gyerekek, szépség, főzés. Az intelligensebb nőknél gyakori, hogy alig van női barátjuk vagy egy sincs, mert a női beszélgetések untatják őket. Ami két dologra mutat rá, egyrészt, hogy van kivétel (pl.: 30%-nyi női vezető, felsőoktatásban 10%), másrészt, hogy a többséget ilyenné teszik (fejben irány nekik a konyha). Aki fejben a konyhában van, az a munkahelyen képtelen előre lépni és amíg a konyhában van, addig nem is alkalmas rá.

Aki ezt a honlapot olvassa nőként, ha odafigyelt, ő már fejben nem a konyhában van.

Megosztom, mert...