Élelmiszerpazarlás és az élelmiszer útjának követése

Az élelmiszerellátás reformja

A FAO szerint az élelmiszerek több mint a felét kidobja az emberiség. Ezen belül, ami igazán lényeges, hogy a kidobott élelmiszer nagyobb részét már a megvásárlás előtt a kereskedők a kukába dobják.

Bár a háztartásokon belüli élelmiszerpazarlás letörése is fontos, ezt tudatos fogyasztói szokásokra neveléssel lehet csökkenteni. De az élelmiszerkereskedelem, az élelmiszeripar állami szabályozást igényel, mert az élelmiszeripar működése nem a fogyasztókon múlik, hanem az állami szabályozáson:

Először a probléma lényege

1. Rendszerint napokkal a szavatossági idő előtt kidobják a termékeket a kukába.
2. A maradék az áruház tulajdona, akkor is, ha jó minőségben kidobták a szemétbe.
3. A nagyobb kereskedők előszeretettel dobálnak minden élelmiszert a kukába, amiről úgy tűnik, hogy nem hoz hasznot számukra, nem csak a lejárat miatt.
4. Az áruházak mellett a másik élelmiszer-pazarlási pont: az élelmiszeripar és a kereskedők nem hajlandóak átvenni azokat a terményeket, amik nem férnek el a csomagolásban, ezért például a túl nagy és túl kicsi krumplikat is szemétbe dobják, a ferdén nőtt uborkákat szintén szemétbe dobják, és minden egyéb élelmiszerre ugyanez a sors vár, ha nem felel meg az élelmiszeripar követelményeinek. Így a megtermelt élelmiszer 10-40-50%-a a kukában landol, már a termőföldön.
5. Az oktatásban hiányzik a mezőgazdaság tényleges ismereteinek oktatása.
6. A termelők és fogyasztók közé beékelődött kereskedők nem csak hatalmas tételben dobálják ki a jó minőségű, nekik nem tetsző élelmiszereket, de meg is drágítják az eladott ételeket.
7. A mai ételek jelentős része „ételallergiát” okoz már kisgyerek korban is. Ez persze nem ételallergia, hanem a hozzáadott cukor, az élelmiszeripar által hozzáadott vegyi anyagok és a termelők nem természetes permetszereire adott testi válaszreakció, amit „ételallergiaként” emlegetnek. Például a dobozos tej valódi tejtartalma 0%. A zacskós tej tej tartalma 26%, a többi savó. A valódi tejnek olyan markáns íze van, hogy ha reggeliző gabonapelyhet szórsz bele, nem érzed az ízét a gabonapehelynek, mert a valódi tej íze teljesen elnyomja.
8. Fogyasztói bizalom nagyon alacsony az élelmiszeriparral szemben.
9. A mezőgazdaság szinte kizárólag a férfiak uralma alatt van.
10. Nagy konyhák működése és az élelmiszerpazarlás: a hatalmas mennyiséget főző konyhák gyakori, hogy hatalmas mennyiségű ételt dobnak ki.

Film a helyzetről:

https://port.hu/adatlap/film/tv/friss-es-maris-a-szemetben-taste-the-waste/movie-127865

Megoldás

A sorszámok alapján haladva, az első problémához, az első megoldás…

1. Az olyan vállalati előírások, amelyek a termékek lejárat előtti kidobását előírják, semmisek. Ha már csak maximum 6 nap van a lejárati időig, akkor dönthet úgy az üzletlánc, hogy ingyen odaadja magánszemélyeknek vagy civil szervezeteknek. De szemétbe semmi nem kerülhet. Legkésőbb a lejárati nap előtti 2 napig, oda is kell adni az élelmiszert. Ezt megkaphatják az alkalmazottaik, vagy civil szervezetek. Mind a civilszervezetek, mind az alkalmazottaik válogathatnak, hogy melyik élelmiszert kérik (a lejárati kategórián belül).
2. A 2 nappal a lejárat előtt álló élelmiszer többé nem a kereskedő tulajdona, hanem közvagyon.
3. Az élelmiszerláncoknak kötelező webkamerát felszerelnie, amin keresztül a kidobott élelmiszerek láthatóak. – Ezzel ellenőrizhetővé válik, hogy valóban csak a sérült, kiömlött élelmiszereket dobják-e ki.
4. Ha a termelőknél olyan élelmiszer keletkezik, amit nem vesznek át a kereskedők és előreláthatólag maga a termelő sem tudja eladni, kötelező szólnia az állami Mezőgazdasági Ügynökségnek (ők továbbítják a rászorulóknak). Ennek részleteit a civil szervezetek oldják meg. Az az 1,000 termelő adókedvezményben részesül, akiknek az együttműködésével leginkább elégedettek a civil szervezetek.
5. Középiskola első 3 évében, minden évben 2-2 különböző mezőgazdasági vállalatot meg kell látogatni a diákokkal, ahol a vállalat egy munkatársának vagy a vezetőjének ismertetnie kell a diákokkal az adott vállalat tevékenységét. Amelyik vállalat nem működik együtt az oktatási rendszerrel, pénzbírságot kap az állami Mezőgazdasági Ügynökségtől.
6. Közösség Által Támogatott Mezőgazdaság Mozgalom, angol rövidítése CSA. A dolog lényege, hogy a fogyasztók közvetlen szerződésben állnak a termelőkkel, így iktatják ki a nyerészkedő, élelmiszerpazarló kereskedőket. Ez a rendszer csökkenti a csomagoló anyagok tengernyi pazarlását, mert a kereskedő ládában adja át, nem csomagol mindent külön. Másrészt nincsenek hozzáadott laboratóriumi anyagok. Az ilyen rendszerek megszervezését támogatjuk pénzzel és állami garanciavállalással (hatalomra kerülés esetén). A „CSA” rövid leírása IDE KATTINTVA megtalálható, a hosszabb, angol nyelvű leírása IDE KATTINTVA található meg.
7. A hatodik pontban említett megoldás, hogy közvetlenül a termelőktől vásárol a fogyasztó, az „ételallergia” lehetőségét is elkerüli, mert a nyers termeléskor maximum permetszer adódik hozzá, de sokan permetszer nélkül termelnek. Ez nem ár arányos, például az igazi tej olcsóbb, ha közvetlenül a termelőtől jön, mint a műtej.
8. Élelmiszer útjának webkamerákkal ellátása a megoldás a fogyasztók bizalmi problémáira és az erős termékbiztonságra. Termelő (webkamerákat köteles felszerelni a termelést mutatva) – szállítás (nyilvános a szállítólevél) – fogyasztó. VAGY Termelő – szállítás (nyilvános a szállítólevél) – feldolgozóipar (a webkamera meg kell mutassa milyen alapanyagok kerülnek a gépekbe, és a bejövő és kimenő áruforgalmat a gyárban) – szállítás (nyilvános a szállítólevél) – fogyasztó
9. A „CSA” típusú mezőgazdaság és eladás kedvez a nőknek, mert nem kell erőből üzletelni. A „CSA” típusú rendszerben a női vezetők aránya 40%. 
10. A nagy konyhák élelmiszer pazarlását két módon is csökkentjük: 1.) A konyhán megmaradt ételt tilos a kukába dobni, szólni kell a Mezőgazdasági Ügynökségnek, hogy miből mennyi maradt és ők döntenek. Amelyik cég szorgalmasan összegyűjti az élelmiszert a rászorulóknak, az a cég adókedvezményt kap cserébe (ha a civilek is meg vannak elégedve az étel minőségével). 2.) A konyhán a fölöslegként megmaradt ételt le kell mérni és figyelmeztetni a főszakácsot, hogy következő alkalommal ennyivel kevesebb alapanyagot vásároljon az adott termékből. – Az amerikai tapasztalatok azt mutatják, hogy ezzel a módszerrel harmadával kevesebb ételhulladék keletkezik, tehát az étkeztető cég is jelentős összeget spórol, miközben a fogyasztók ugyanúgy elégedettek.

Nyilvános élelmiszerkezelés a termékek biztonságáért