Az LMBTQ+ mozgalom túlzásba tud-e esni? Mik a megoldások a témakörben?

A mozgalmat eleinte LGB-nek nevezték. Aztán jött az LMBTQ+ változat. Ezzel a mozgalom kategóriáit tekintve kissé kibővült, de a társadalmi lefedettsége semmilyen érdemi változást nem mutatott. Ezek a csoportok már oda vitték az eseményeket, hogy, akik részben férfinak, részben nőnek érzik magukat kapjanak külön mosdót, hogy ne kelljen együtt vizelniük a két klasszikus nemmel. Ez végigsöpört a nyugati világon és a multi cégek tényleg építettek (több helyen is) harmadik mosdót. Érdekes volt látni, hogy ugyanott a kerekes székesek nem kaptak külön mosdót. Nyilván ez sokaknál kiütötte a biztosítékot és a harmadik mosdókhoz kötődő építési mánia alábbhagyott.

Ezek a csoportok teljeskörű elfogadást követelnek meg, és azt követelik, hogy mindenki hangosan mondja ki, hogy elfogadja, ha valaki félig ilyen nemű, félig olyan nemű. De mindezt olyanok követelik, akik nem ismerik a társadalmat. A magyar társadalomban a hetero (normál) szexualitás is tabu. Rengetegen élnek le évtizedeket vagy akár egy életet is, anélkül, hogy ki merték volna mondani hangosan, hogy mi a kedvenc szex pózuk, vagy életükben nem mondták ki hangosan az orgazmus szót. Egy ilyen társadalomban nyílt vitát kezdeményezni homoszexualitásról / transzszexualitásról és utána teljes elfogadást várni, egy igen furcsa ötlet.

Mivel az LMBTQ+-x/ közösségek rendszerint szubkultúrát alkotnak, így ami az ő köreikben normális beszédtéma, az a társadalom széles rétegében fel se merül. Bár a férfiak a fő gyűlölködők, de a nők a fő elfojtók. A nők szinte mindent elfojtanak. Egy ilyen társadalomban azért sok például a nemi erőszak vagy az ezzel határos eset, mert a férfiak nincsenek hozzászokva, hogy a nő kimondja, amit gondol, és a nők sincsenek hozzászokva, hogy kimondják, amit gondolnak a szex terén. Így olyan is előfordul, hogy a férfi csak utólag tudja meg, hogy valami nem volt oké (vagy soha nem tudja meg).

Nyilván ennek a témának a végsőkig részletező boncolgatására nem egy párthonlap alkalmas, de mivel újra és újra begyűrűzik ez a téma a politikába (és nem csak a kormány gyűlöletkeltő politikája miatt), így ezzel szükségszerű ebben a térben is foglalkozni.

Mit hozott régebben a politikában a „buzizás”?

Nem is olyan rég, még a melegek erős társadalmi elnyomás alatt voltak, főleg az egyházi tanok miatt, a vallási csoport nagyon rájuk szállt, de azon kívül is volt bőven elítélő hang. Ha valakit le akart bárki járatni, akkor azt terjesztette róla, hogy meleg. Minden jelentősebb politikusról keringtek ilyen pletykák, hogy „biztos meleg”, mert férfiak között látták. Aki nem volt jelentősebb politikus, de szeretett volna az lenni, ő magáról terjesztette a pletykát (a saját háta mögött), hogy „biztos meleg”. Így volt esély eljátszani a jelentős politikust.

De a politikán kívül a magánvállalatokban is gyakran előfordult, hogy valaki szép karriert futott be, több előléptetést is kapott férfiként, viszont, aki féltékeny volt rá, azt terjesztette róla, hogy meleg. Így a céges sztárból pária lett.

A Netflix kulturális szerepe mondhatjuk, hogy mindent átütött, mert ez hatalmas tömegekhez jutott el, és tonnányi meleg filmet gyártottak. Akármilyen hihetetlen, végül ez ütötte át végleg a társadalmi gátakat és miattuk kezdett el erről rengeteg ember beszélni. Ekkor esett le nagy tömegeknek, hogy igen vannak melegek és egy minimális elfogadás, nem a világ. Viszont a politika és az üzleti élet világában egy ilyen olcsó mocskolódási formával kevesebb lett, mert már nem tudják tönkretenni a sikeres embereket azzal, hogy titokban melegnek nevezik őket.

Viszont a túlzások ideje nem jár te

Feljebb említettük a harmadik vécék kialakításának értelmetlen ötletét. De sorra jöttek az újabb ötletek: olyan neműnek vallod magad, amilyennek akarod. Mindig is voltak fura arcok, de most már nem „fura arcnak” nevezzük őket, hanem lett ilyen-olyan hivatalosnak tűnő megnevezésük. Ami lényegében senkit nem érdekel és sok tízezerből egy embert érint. De mivel a Netfilx és egyéb orgánumok vadul folytatták tovább a kampányolást és hozták az újabb és újabb témákat, így a társadalom megint összezavarodott. De amíg melegből, egy 9,6 milliós társadalomban több tízezer van, addig ilyen fél férfi / fél nő vagy hasonló típusból (transz) alig van néhány. De úgy kampányolnak miattuk, mintha hatalmas tömegeket érintene a dolog.

De minél speciálisabb a helyzete ezeknek az embereknek, minél nehezebb őket megnevezni, annál kevésbé érti a társadalom, hogy: „Most akkor mi van?”, „Kit kell már megint elfogadni? Gender valamit? – Ezt még mindig egy olyan társadalomban erőltetik, ahol az emberek még mindig nem beszélnek a saját heteroszexualitásukról sem, mert még azt is tabuk övezik. Például, ha egy nőről kiderül, hogy 10-nél több férfival feküdt le, lesz ott „ribancozás”. – Még ezt sem sikerült társadalmi szinten megbeszélni.

A közéleti viták eltorzulása

A melegek erőteljes társadalmi elfogadottsága, ennek az erősödése nyugodtabb politikai életet kellett volna generáljon, de az egyéb fura arcok reklámozása értelmetlen gyűlölködési gender-ellenes hullámokat generált. Miközben az egész gender (kérdéses nemiség) dolog keveseket érint. Az ilyen emberek gyakran esnek át nem-átalakító műtéteken, ami 8 millió Ft és előtte egy orvosbizottságnak és pszichiáternek is jóvá kell hagynia (mert nem óvodásokat szoktak nem-átalakítani, hanem olyanokat, aki fél pénisszel születtek, de már jórészt felnőtt emberek).

Viszont mégis megkezdődtek az ezzel kapcsolatos politikai viták, pedig ez nem volt egy új metódus (a nem-átalakítás). Viszont a jogvédő szervezetek felkapták, elkezdték magyarázni a társadalomnak a nem-átalakítás kérdését. Na, ez hiba volt: a gyűlöletkeltésből élő Orbán-kormány lecsapott rá, mint gyűlölködéshez ideális témára. – Viszont ennek az lett a következménye, hogy megint nem arról szólnak a politikai viták, hogy hol épüljenek az autópályák, vagy milyen új típusú tananyag kell az oktatásba, inkább a nem-átalakításról. Ez bizony nagy hiba volt, ami félrevezeti a politikai rendszert.

Európa mely országaiban vezették be a melegházasságokat?

Hol fogadták el elsőként? Hollandiában. Utána melyik térségben fogadták el másodikként? Észak-Európa országaiban. Miért? Erre a Maslow-féle piramis adja meg a választ. A Maslow-piramis lényege, hogy az ember először a létfenntartásra fókuszál, és ha az megvan, csak akkor jöhet minden más. Amíg az embereknek bizonytalan a pénzügyi helyzete, addig nem hajlandók másra figyelni. Az, hogy ki meleg, ki nem, ez önmegvalósításról szól, tehát a Maslow-piramis legfelsőbb fokának a kérdése.

Az emberek, amíg nyomorban élnek, vagy legalábbis bizonytalan a helyzetük, nem foglalkoznak ilyennel. Így a melegházasság elfogadásának, a meleg párok gyermek örökbefogadásának a témaköre hatalmas tömegeket hidegen hagy. De Észak-Európában erre van idő, van lehetőég ezen mélázni, önmegvalósítani és így nyugodtan átgondolni ezt az egészet.

Nyugat-Európa, Dél-Európa és a volt keleti blokk helyzete

Észak-Európa jóléti államai után Nyugat-Európa országai jöttek. Nyugaton bár sok pénz van, de azért van szegénység is. Ők voltak a harmadikok a melegeket elfogadók között. A negyedik ország csoport Dél-Európa, ott az elmúlt 10 évben fogadták el a melegházasságot, de azt sem teljes elánnal. Az elmúlt 4 évben viszont a volt keleti blokk két legfejlettebb országában is elfogadták: Szlovéniában és Észtországban. Ez a két ország hatalmas pénzügyi fejlődésen ment keresztül az elmúlt 30 évben, stabilizálódott a középréteg, kevés szegény, kevés a nagy vagyonú, a társadalomnak volt ideje önmegvalósítani, így ott is átgondolták ezeket a meleg dolgokat.

Viszont a volt keleti blokk többi országában nincs hivatalos elfogadás, mert ezen országok lakossága küszködik pénzügyileg (nem csak mi). Magyarország ráadásul vissza is csúszott Románia és Bulgária mögé és ez stabilizálta a küszködők, az eladósodottak és nyomorgók népes táborát. A melegek elfogadásának tendenciája feléjük húz, de ennek ellenére, itthon a teljes társadalmi elfogadás még sok évig felejtős.

A csökkenő gyűlölködés:

Büszkeség és bányászélet

Nagy-Britanniát az 1970-es ’80-as években bányászok sztrájkjai határozták meg. A bányászfalvak lecsúszása és egyre súlyosabb pénztelensége több millió embert érintett közvetlenül és közvetetten. Ezek a falvak rengeteg templomba járóval és klasszikus családmodellel rendelkeztek. Persze ott is voltak melegek, csak erről nem illett beszélni.

A fővárosban élő melegek (bányászoknál lényegesen vagyonosabb közösség) együtt érzett a küszködő bányászcsaládokkal, és hatalmas összegű adományokat gyűjtöttek a munkabeszüntetésekre kényszerült családoknak. A bányászok hálából bemutatták a melegszervezeteket a helyi Munkáspártnak és ez hozta meg a melegek országos politikai elfogadását.

Az angol példa is rámutat arra, hogy ha a melegek nem azzal vannak elfoglalva, hogy ki sértette meg őket, hanem segítenek a társadalom elnyomott csoportjain, akkor a társadalomban ez tiszteletet vált ki az addigi gyűlölet helyett. Amíg csak a saját gesztenyéjüket akarják kikaparni, addig az érdektelenséget kapják vissza. Lévén, hogy vannak melegek minden társadalmi csoporton belül, így a vagyonosok között is, emiatt megvan a lehetőségük a változtatásra.

Latin-Amerika majdnem minden országában legális a melegházasság

A macsók miért engedik ezt?

A melegházasság legális: Kolumbiában, Brazíliában, Argentínában, Chilében, Kubában, Costa Ricán, Ecuadorban és Uruguayban.

A legtöbb közép- és dél-amerikai ország szegényebb, mint az európai átlag (kivéve Chile és Uruguay), így Dél-Amerikában más a mozgatórugója a melegházasság elfogadásának. Ott a társadalom jobban elfogadja a szexualitásról beszélgetést, a szexualitás nyilvános megjelenését (pl.: karneválok meztelen nőkkel). De a hétköznapokban is rengeteg nő nagyon vadul öltözködik (európai mértékkel mérve). Tehát Európa prűdebb.

Ez úgy kapcsolódik a melegek elfogadásához, hogy egy prűd társadalmi környezet nehezen beszél, még a saját heteroszexualitásáról is, de egy nem-prűd társadalomban, ha valakinek másra van gerjedelme, akkor nem omlik össze a világ.

Meztelen nő egy utcai karneválon